Futni jó
Szóval, még kóma vagyok, s az első kávé se csurgott végig torkomon, úgy gondoltam, helyreteszem a dolgokat:)
tegnap találkoztam Gerik kollegával, s hogy nem jegyeztem meg ezt az akkori bejegyzésemben, annak számtalan oka lehet, de fogadtam fellebbezését, s most itt van...
mi több, az úriembernek még születésnapja is volt, így különösen rossz húzás volt ez a részemről:)
BOLDOG SZÜLINAPOT még egyszer!
hazafelé a villamoson megeresztettem egy telefont, s mikor a gazdája felvette (ööö, visszahívott:), csak annyit kérdeztem, hogy "futunk"?
éreztem a hangján, hogy meghökkent, de megígérte, hogy visszahív:)
való igaz, engem is lesokkolt ez az elhatározásom, lévén, hogy lábfájdalmaim voltak, meg nyár, meg miegymás, nem kamuzok, ha azt állítom, utoljára emberesen tavaly augusztusban futottam...
akárhogy is nézzük, az bő 9 hónap! (még nem tudok számolni, mert nem ittam kávét, így lehet, hogy tévedek:)))
fél 7kor teljes vállszélességemben ott álltam a Margitszigeti lépcsőnél futótársammal, s elindultam a nagy túrára.
az első percben rájöttem, hogy miért imádok nagyon futni...
levegőõ, mozgás, illatok, emberek!
nos, nem álltatok senki azzal, hogy ripsz-ropsz lefutottam a kört, de LEFUTOTTAM, ami azért akárhogy is nézzük nem kis teljesítmény tőlem:)
Futótárs persze nem győzött szekálni, hogy cigi így, meg cigi úgy...
ok, tény, hogy talán a találkozóra nem egy öngyújtóval a kezemben kellett volna érkeznem
(ugye tudjátok ez mit is jelent:), de lefutottam és kész!!!!
igaz, most fáj mindenem, még a nyakam is, de legalább érzem, hogy a testem is él:)
elhatároztuk, hogy minek után ilyen jól kisportoltuk magunkat, elmegyünk valahova...
elkészültünk, s célba vettük a west end-et...
rajtam volt a legújabb pillangószettem, ami nagyon tetszik még mindig:)
kajáltunk, sétáltunk, lefagytunk, hazajöttünk, s én részemről bealudtam!
a tegnapiból a bosszús kezdés után bizony tökéletes nap kerekedett