Idén nem nyaral
na jó, hát kezdek pánikolni, így május 27-én
hallllllo, hol a szikrázó napsütés, a plusz 35fok???
tavaly ilyenkor egy szál szoknyácskában, s maximum csőtoppban voltam (hacsak épp nem a strandon fetrengtem!!!)
most meg?
hulla színem van, s a szoknya egyelőre a szekrényben pihen...
nem baj, reggel gondoltam, hogy kifekszem a napra, mert van ám olyan is az erkélyünkön...
feküdtem, feküdtem, s esküszöm, még koncentráltam is, hogy úgy süssön a nap, ahogy kéne!
kb. 20percig el is voltam így, de most már semmi nap:(((
tuti, hogy akkor fog tomboló napsütés leledzeni, amikor én épp hoch elegántosan dolgozni fogok
hétvégére persze szigorú lehűléssel...
basssza meg a kutya, mérges vagyok!
ezt fokozandó azt is számba vettem, hogy idén nem lesz nyaralás:(((
kesergés ezerrel...
Éli ugyi Gyökérrel megy ide-oda...
minden hétvégén Balcsin vannak, na meg mennek megint Horvátországba
(a bolond tegnap felhívott, hogy milyen Szlovénia tengerpartja...-tájékozottság elég gyenge!---felvilágosítottam, hogy hacsak nem a yacht-okat akarja számlálni, s a tájban gyönyörködni, akkor válassza inkább mégis Horvátországot!!!)
Dés is megy Németo-ba, meg Boszniába (ok, ez utóbbit nem irigylem, de mégis távolság!)
Anabello is megoldotta már a progiját...
s akkor itt vagyok én...
ha még a próbaidőm le is telik, akkor se néz ki nekem semmi nyaralás:(((
gondolkodom én last minute utakban, de nem biztos, hogy apu rá a legjobb társ!!!
imádom őt, meg szeretem, de így is mindig azt hiszik, hogy õ a pasim, s hát egy nyaralásban számomra mindig benne van a flört gondolata, így ez is mellékvágányra futott...
bááááááááá
nyafi nyafi nyafi!!!
akarok menni Olaszo., Görögo., Spanyolo., vagy Portugália, vagy Horváto., vagy Ibiza, vagy akármi...
nyarat, tengerpartot, mindent akarok...
mostra marad a bank, megcsapolni a számlám:(((
dühös, nyűgös, szomorú vagyok, leszek, fene egye meg!
írta: Tisss Címkék: család, Dés, Lollo, munka, nyaralás
Buliról beszámol
alszik-felkel-kávézik-fürdik-borotvál-puccbavág-indul!!!
ohh, mennyivel egyszerűbb szavakkal taglalni az eseményeket,
abba még mást is beleképzelhet az ember...
de én mégis szeretek körmondatokban írni, úgyhogy azt hiszem összekapom magam, s végre beszámolok részletesen!
bahhh, csak ne remegne a szemem!!!
szóval 8kor tali...hogy kikkel, hol, minek, az lényegtelen:)
jó volt, pozitív élmény volt, és még most is az:)))
ez a legmegdöbbentőbb...
hajlamos vagyok arra, hogy a dolgokat akkor és ott úgy értékeljem, hogy az a lehető legjobb...
aztán schnitt, s már ott tartok, hogy gondolni se akarok eseményekre, mert azok cikik!!!
no, ez nem ilyen volt...
mondom, meglepő:)
pezsgő rendel...
ünnepelni mindig van indok, mint tudjuk...
bár akkor legfőképpen csak az uv-re tudtam szívből koccintani, azért nem felejtettük el azt, hogy itt eredmények is születtek a héten, találkoztunk is, na meg névnapom is lesz...most, nemsokára, egyszer, mindjárt:)
szóval ittunk, telítődtünk, mosolyogtunk, melegünk lett...
MI kivetkőztünk, Õ meg csak lesett...Õ aranyos volt, s megszeppent, de ez még csak az este eleje volt...
Buliba át, ahol történtek már csodák...
most is történt, nem is egy...bár nem csoda volt, de csodálatos:))
turisták mindig vannak, s lesznek...látványosság is mindig van, s talán lesz is:)
hűen vállaltuk a látványosság centrumának szerepét:)
hiába, MI már csak ilyenek vagyunk, leszünk?;)
aztán egyikünk (nem én:) a nemzetközi kapcsolatok ápolásába kezdett, igen mélyrehatóan:)
addig Õ meg ÉN beszélgettünk Róla (is), s bár fáradt voltam, s látszólag gecifejű, meg alul motivált, mégis nagyon jól éreztem magam:)
Egyikünk (megint nem én:))) kicsit sokat ivott, ok, talán túl sokat...
de így volt jó a maga bájosságával, esetlenségével, őszinteségével...
már hazafelé caplattunk, mikor történt megint ez-az, na nyugi, semmi olyasmi!
de, mégis, számoljunk csak el a véraláfutásokkal a popómon...
hééééé Te, farmeron keresztül??? jók a fogaid...:)
na meg a számat...ami taccsra vágódott...még előzőleg az ideg tépázta meg(vagyis én:), most meg...
szóval a hazaút az igen bajosan, zajosan, s teregetve, s taglalva telt...
néha már én éreztem kényelmetlenül magamat!
de tény, hogy úgy hármasban elfogott valamilyen érzés...
no nem szexuális, hanem valami megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan...
hogy MI mindannyian mások vagyunk, s mégis mennyire lehet imádni a másikat úgy, ahogy van!!!
ma mi volt?
szüli- és névnapi ebéd nagyszülőknél...
együtt pihegtünk, Forma1-et néztünk, végre volt is kedvem végignézni...
igazán akkor örültem meg, amikor S. kiesett!
amúgy meg elismerésem B.Zsoltinak!
no nem a 9. helyért, mert tudjuk, hogyan szerezte, hanem a without szervokormányos műveletért,
az azért nem semmi!!!)
Anabelloval már három órája traccsolunk..miről?
passz
írta: Tisss Címkék: boldog, bolondTisss, család, férfiak, Lollo, party, születésnap
Még mindig izgul
Lássuk csak...
kicsit sokan vagyunk, s szűkösen!
tesómnál éppen barátnője, akivel már lassan egy éve vannak együtt, sõõõõt, több, mint egy éve!
apumnál meg épp egyik netes zsákmánya van...
fura aput látni, ahogy egy nőt ölel:)
de kétségkívül apu nagy kujon, még így, 52évesen is!!!
mindent megad egy nőnek, ami kell, persze csak a pár nap erejéig, míg a hölgyike itt leledzik!
szerintem képtelen lenne kapcsolatban élni:)))
ez a fogás most nem is olyan rossz, s van egy igen pozitív tulajdonsága:
ugyanúgy hívják, mint Apu exét...
nincs itt semmi gond. mi is könnyen becézzük, apu meg még jobb pozícióban van!
ő azt hiszem az összes nőjét csak kicsi-nek hívja:)
a másik újdonság az, hogy ma végre tudtam beszélgetni tesóm bnõjével...
szegény lány azt hitte, hogy utálom őt, amit meg is értek!
na nem azért, mert utálom, hanem azért, mert tényleg úgy tűnhetett neki...pedig nem igaz!
egyszerűen annyi volt, hogy emlékeket ébresztett bennem a jelenléte, amit anno nehezen küzdöttem le.
konkrétan zavart, mert mindig S-t juttatta eszembe, s azokat az időket, amikor dábül randiaink voltak.
persze ez a zavar már rég elmúlt, de most sikerült csak tisztáznom vele...
tabula rasa...
azt hiszem nagyon jót tettem most, mert úgy mosolyog, s boldog...
kérem, ha valakinek ennyi kell a boldogságához én megadom, azon ne múljék:)))
s akkor én, én, én, én...
a lényeg az, hogy ma egész nap rengeteget dolgoztam:(
de a nap végén elcsattogtam az Árkádba...
(utóbbi napokban Plaza rollerkedem! mi több, van egy olyan érzésem, hogy holnap Mammutba megyek, de az még sok mindentől függ:)
szoknyát, meg nadrágot néztem...
szokásos boltok: Persona, Orsay, C&A, AbOriginal, Mexx, balbalblalbla
persze nem találtam semmit!
viszont vettem egy cipőt magamnak!!!!
ez már az a kategória, ami olyan ronda, hogy szép!
meglepő módon nagy sikert aratott Anabello, s más nőegyedek körében...pedig általában amit én veszek, az senkinek nem tetszik:)
a metrón gazdasági lapokat olvasgattam, meg németül beszélgettem magammal:)
elvagyok, készülök...
jahhhhh
van ám szaft is..
volt egy nem fogadott hívásom...idegen szám...
utóbbi időben nem szívesen látok idegen számokat a telómon!!!
mégis úgy voltam vele, hogy bármi lehet, bárki lehet, így visszahívtam apu telójáról!
szerencsére nem vette fel!
kiváncsi voltam, hogy ki lehet, s meghallgattam az üzenetrögzítőt...
te jó ég, amint meghallottam a nevet, lenyomtam a telót, s kikapcsoltam apu mobilját!
Mr. Péntek volt az...kis cseles, rafkós manus!
megmondtam neki (is), hogy ne keressen, nem akarok tőle semmit!
s erre...
most tovalibbenek...szép pénteket mindenkinek:)
Sírós nevetős
Segítség:)
menekülök...
miközben épp a harmadnapom nyögöm, Apu megtalált, hogy szerinte azért fáj a lábam, mert sokat járok bulizni...
neeeeeee
Apu, te ennél sokkal értelmesebb vagy:)
de most tényleg, régebben naponta jártam futni a Szigetre, akkor nem fájt, most heti két bulitól fittyent volna meg?
van egy olyan érzésem, hogy inkább nehezményezi azt, hogy éjszaka részegen mászkálok a városban, ami valljuk be, veszélyes, nem is kicsit!
de én meg pont ezt szeretem...
hétköznap élem a kis szolid nyárspolgárok életét, rendesen végzem a robotot,
de amikor hétvége van, előjöhet belőlem az állat, nem kell senkit, s semmit szem előtt tartanom:)
hát, akkor most elmesélem a tegnapi party történéseit!
este nagyon rossz passzba kerültem, már megint...
talán köszönhető volt ez a macskajajnak, de megint eszembe jutott Ő, akit nagyon kedveltem, s értelmetlenül meghalt a napokban:(
egyfolytában cikáztak a gondolatok a fejemben, s persze, hogy sírás lett a vége!
nem baj, megtisztulás kell, mint tudjuk, csak...
a lényeg az, hogy Élinél se lett jobb a hangulatom...
ültem, mint egy darab fa, kortyolgattam a vodkát, s meredtem magam elé, miközben Éli csiripelését hallgattam...
nem tudtam vele mit kezdeni, csak néztem ki a fejemből, miközben a gondolataim máshol jártak.
mikor beléptem Élihez, rögtön azzal kezdtem, hogy nem tudok nem Rá gondolni, s emiatt vagyok nyomott...
erre Éli ennyit mondott: Ugye nem akarsz engem is lehúzni?
nem, dehogy...
így inkább magamban tartottam, de amikor Éli már ezredszer kérdezte meg, hogy mi van velem, bizony kinyögtem, hogy nekem muszáj erről beszélnem!
azért volt fontos, mert Éli is ismerte Őt, s szükségem volt arra, hogy valakivel együtt zárhassam le ezt a borzalmat...
Éli rájött, hogy nekem ez kell, így segített kibeszélni, s még az ő kedvét se húztam le...
sõõõt, áttértünk egy más témára, ami magvasan kapcsolódott ehhez...
Méghozzá ezen ügy kapcsán jutott az eszembe, hogy mennyi ember van az életemben, akivel egykor jóban voltam, s teljesen idióta dolog miatt megszakadt a kapcsolatunk..
s az ember, lévén büszke, makacs, a másiktól várja a csodát, hogy majd ő keresi, de végül egyik se akarja rendbe hozni a kapcsolatot, aztán meg már túl késő!
nos, erről beszélgettünk Élivel egy nagyon nagyot!
leszámítva egy-két embert, szerencsére a fontosakkal mindig sikerült újra felvennem a kapcsolatot!
büszke vagyok magamra, hogy megtettem, s nem éreztem úgy, hogy felesleges, megalázó lenne...
az egyik ilyen Dés volt, akivel tényleg évek múltával találkoztam először, s iszonyat jó unokatestvéri szeretet, sőt annál jóval több alakult ki közöttünk...
hálás vagyok a sorsnak, hogy meg mertem tenni akkor azt a lépést!
aztán itt van Z., akivel egy igen nagy balhé vetett véget barátságunknak...s mégis egymásra találtunk, s most, hogy több, mint 1000km-re van tőlem, tartjuk a kapcsolatot, nem felejtjük egymást.
no meg Éli...azt hiszem a naplóm tökéletesen mutatja, hogy mit vívódtam vele, hogy mit szenvedtünk, hogy az elején mennyire nem jött össze ez az egymásra találás, de ma már elmondhatom, lassan tényleg minden olyan lesz köztünk, mint régen...
ezt pont tegnap éreztem...mert azt hittem, hogy menthetetlen lesz ez az este, s lám, segíteni tudunk egymáson...
imádom benne, s ő is ezt szereti bennem, hogyha a másikunk maga alatt van, tudjuk, hogyan kell cselekedni, mit kell mondani a másiknak, úgy, hogy lehetőleg ne az legyen a vége, hogy ketten zuhanunk a mélybe:)))
tegnap átbeszéltünk mindent...hogy miért romlott meg a kapcsolatunk, miért nem kerestük a másikat, hogy az elején mindketten azt hittük, nem lesz már semmi sem a régi, de még csak hasonló se,
s most mégis milyen jó, hogy azért együtt vagyunk...
Éli még sírt is, hogy mennyire szeret, s mennyire örül, hogy megkerestem őt szilveszterkor,
s elmondta megint, hogy nélkülem nem lenne sehol, mert nem bírta volna feldolgozni a Múltjával történő szakítást...
ezt megfejelve még kaptam egy kulcsot is a lakásához:)
szerelem ez a javából:))) el is játszottuk, az ünnepélyes kulcsátadást:)
hát kb. ilyen körülmények között indultunk el a buliba...
Éli kotta részegen, én meg kellemesen pityókásan:))
majd folytatom
Változás
mikor kell váltani?
úgy értem, mikor jön el az ideje, amikor az ember képes kiszakadni a régi dolgokból, a megszokásból, s valami újba belekezdeni???
talán nekem most!
állítólag az ember 7 évente változik...
én túl vagyok a harmadik periódusomon...egy hónapon belül 22 leszek!
eddig nagyon nagy előszeretettel takaróztam azzal, hogy még fiatal csitri vagyok! de talán csak itt az ideje, hogy végre vállaljam a felelősséget, s csináljak valamit, ami maradandó, s amire igazán büszke lehetek a tanuláson kívül
(ok, tudom, hogy ez így erős,hisz tudjuk, hogy mennyit tanulok, de eddig valóban mindig amiatt voltak rám büszkék az emberek, meg az eszem miatt!!!)
soha nem fogom elfelejteni életem legnagyobb bókját, amit FÉRFITŐL kaptam!
olyantól, akit értelmesnek, intelligensnek, okosnak tartottam, tartok!
ez a férfi ugyan már sehol nincs, de tudom, hogy komolyan gondolta!
ennyit mondott anno: "ha nekem annyi eszem lenne, mint neked, már régen nem itt tartanék" - mondta ezt egy olyan pozícióban, amiről a legtöbb ember csak álmodik.
mosolyogtam egy nagyot, de mi van, ha igaza van?
itt állok a 22. életévem kapujában, s mim van?
rengeteg papírom különböző iskolákból, egy világképem, s semmi egyebem...
van családom (kicsit kurta, kicsit furcsa- de persze így szeretem őket), egy tündéri Zsini cinim, na meg a barátok!
elgondolkodtam a tegnapi nap folyamán nem is kicsit!
lássuk csak...
ott van Éli, aki 23 éves, s egyedül él, hellyel-közzel önellátó, s bár nincsenek papírjai, nincs felsőfokú végzettsége, nem egy hülye ember...
emlékszem, egyszer nyáron, amikor épp túl voltunk az x-dik Garronen, bőgni kezdett, hogy ő egy szar ember, s én mennyivel okosabb vagyok, meg értelmesebb, s irigykedik rám, meg felnéz rám...
tudom, hogy tátva maradt a szám, s csak pislogni tudtam!
én pontosan ő rá néztem fel, hogy annak ellenére, hogy a szülei mindent megtesznek, hogy nehogy boldog legyen az életben, mégis az tud lenni...
hogy dolgozik, hogy eltartja magát, hogy normális, értelmes gondolkodású...
itt van Anabello, aki 20éves, s már kicsi kora óta tudja, hogy egy szép napon bizony nemzetközi jogász lesz belőle...
ennek érdekében tudatosan készült a felvételijére, az érettségire, s mindenre, ami ezekhez kellett!!!
s bejutott, amin sokan megdöbbentek...miért is?
talán nem kéne leírnom, de Ana se haragudna meg rá...
még anno megbuktatták (az már mindegy, hogy miért, s mi okból), s osztály is ismételt.
most az én Anabellám rengeteget tanul, s ha 4-est kap, úgy érzi, hogy nem tett meg mindent!
becsülöm őt, becsülöm, mert tudja, hogy mit akar, hogy honnan jött, s hova akar eljutni, s ezért MINDENT MEG IS TESZ!
Dés...Róla órákon át tudnék áradozni...imádom őt, úgy ahogy van!
ő az, akinek mindig a legjobbakat kívánnám, kívánom, mégse nagyon jön össze semmi neki...se pasi, se suli, se meló...
most mégis egy hónapja úgy érzem, hogy teljesen összekapta magát, s elindult egy olyan úton, ahol nem várhat rá csalódás, se összeomlás...
végez egy nyelvtanfolyamot, s elvégzett egy olyan önismereti tréninget, ami által teljesen kicserélődött!
beszélgettünk telefonon, s csak csodálni tudtam őt, hogy igen, Ő még erre is képes, s tudom, hogy ennek tényleg meg lesz az eredménye!
egy új ember lett belőle, helyesebben előjött belőle az igazi énje...
a tudatos Dés, amilyen mindig is akart lenni, s amihez az erő megvolt benne, csak a lökés kellett!
ne felejtsem el Z.-t se!
igazság szerint Z. az, aki végképp betette nálam az ajtót.
Z. szintén 22 lesz, s hol is van most?
úton Olaszországba, ahol valami teljesen új dolog vár rá.
nos, elárulhatom, hogy idén szerzi meg a diplomáját, s több nyelven beszél, s hihetetlenül szorgalmas, igazi seggen magoló típus, de ím, mégis megcsinálja azt, amiről legtöbbünk csak álmodik...
teljesen spontán elküldözgette Olaszországba az önéletrajzát, s lám, máris megbombázták egy ajánlattal...így úton van.
én meg csak lesek, s ennyivel kommentálom: "apám, ez a lány megcsinálta, van benne erő, akaratosság, tudatosság"!
remélem, hogy összejön neki!
tegnap egész nap csak rá gondoltam, hogy hol járhat éppen, s vajon hogy érzi magát, mennyire izgul...
szerettem volna vele lenni, tudni minden lépését! erre a pasijának volt módja, nekem nem:)
igen, irigy is vagyok, hogy ő megtudta, megmerte csinálni, amit talán én is szeretnék...
nem mondhatom barátnőmnek, max virtualice, de itt van ezerjó! vagy akár Flow, de utóbbit szerintem nem is kell ecsetelnem!
szóval ezerjó!
háááát, olvasván az ő blogját szintén elfogott az irigység (utálom ezt a szót...olyan pejoratív!!!)
pontos adataim a korát illetően nincsenek! de van egy férje, munkája, s gyereket vár!!!!
ez utóbbi hihetetlen, de nagyon is megérintett, s egyfajta vágyakozással töltött el, mégha tudom is, hogy képtelen lennék egy gyerek nevelésére, na meg hol van hozzá a társ???
sehunn..
mi van akkor, ha az én életemben a normális pasit a stabil, tündéri barátnők helyettesítik???
semmi
akkor is boldog leszek:)
de ehhez tennem kell...
össze kell kapnom magam, s elindulni azon az úton, ami nekem is megvan írva...
igenis törekednem kellene, s a "lustaság" álarcát eldobnom!
iszonyat jó nyelvérzékem van, én meg hagyom a porban kallódni:((
lehetőségem lenne jobb munkahelyre (jobb anyagiak, kihívás, új emberek!), én meg el akarom szalasztani:((
s még sorolhatnám, hogy mennyi mindent megteszek azért, hogy kicsivel se legyen jobb életem, hogy kicsivel se lehessek büszkébb magamra!
egy utolsó, lusta, lajhár, fostarisznya vagyok!!!
aki mindig csak mentegetőzik, vagyis nem...
úgy mondhatnám inkább, hogy azzal a fenn hanggal, hogy igen, én lusta vagyok, leverem magamról a támadásokat...
ez nem azt jelenti, hogy nem vállalom a felelősséget, dehogynem!
ez a legidegesítőbb mások számára, hogy nem vagyok támadó felület, hiszen bevállalom, hogy az vagyok, aminek látnak!
de miért jó ez nekem?
miért jó a múlt árnyékában élni? beérni azzal, ami van?
annyi mindenben erős vagyok, határozott, bátor, létezik az, hogy ebben nem???
hát meglátjuk, mert most sziklaszilárdan elhatároztam, hogy itt az ideje annak, hogy végre én is legyek valaki!!! váltani akarok, s fogok is.
ehhez kívánok magamnak sok erőt, s kitartást (abban se vagyok erõs:)))
Buli
ehhh
csoda egy hétvége volt ez is:)
ok, tudom, hogy erre sokan kíváncsiak vagytok, hát leírom, hogy nem jelentkezett Saskó...
nem is csodálom...talán nem is olvasta a mélem, talán meg se érkezett hozzá, talán ez, talán az...
ahogy van egy kedvenc musicalemben: talán jó volt, talán nem, talán tetszett, talán nem...
egyébként megbántam százszor, hogy engedtem Z. unszolásának, mert nem akartam semmilyen formában keresni őt!!!
s persze, lezártam már rég Saskó történetét, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar, hogy ennyit se volt hajlandó megtenni...
kis fasz, és kész...
s azért mondom ezt rá, mert jól esik, ennyi!
s így is gondolom...
köszönöm nektek, Chi és Templar, hogy vettétek a fáradtságot,s segítettetek...
Z. ma utazik, s én meg lenni szörnyen irigy, s aggódni:)
gonosz vagyok:) voltam partyban Élivel, s rötyögtünk mindenen, s többek között kinevettük egymás múltját...
persze, szép volt, jó volt, de most már képes vagyok olyan dolgokat is látni a Múltamban, amit akkor eltakart egy nagy-nagy lila köd!
persze ettől én se vagyok rosszabb, mert nem hinném, hogy más ember nem szokott rötyögni a múltbéli bicsaklásain!!!
szóval ennyi, meg egy bambi!
a buli amúgy jó volt...elkészültem, s átcaplattam Élihez Kótai Misit nézni...
frankó, mert a meccs utolsó két menetére oda is értem hozzá:)))
sebaj, a lényeg, hogy nyert...
nagy popcornozás közepette elhatároztuk, hogy muszáj csörögnünk valahol...
sajnos itóka nem volt, de így is sikerült olyan hangulatba kerülni, hogy a nadrágok megint lekerültek, persze csak a fényképek erejéig!:))))
megbeszéltük, hogy Nekünk muszáj innunk...mivel pia, s éjjel-nappali sehol nem volt, így jobb híján a buli előtt levő kocsedóban vásároltunk:)
igazi talponállóban vettünk 4dl Cherry-t...
a gyomrom forgott, míg ittam, s azt hittem, hogy jó csöves módjára én is kirakom a beltartalmam, de nem történt meg:)
sőőőőőt, eskü, hogy még hatott is...mondjuk nem is csodálom, 30%-os volt, s az úgy, alig teli gyomorra eléggé ütött!
táncoltunk, nevettünk, na meg csevegtünk:)
vasárnap egész nap aludtam...kb 5kor magamhoz is tértem, akkor is csak egy gyors veszekedés idejére, amit tesómmal, meg apummal folytattam...utána megint visszaaludtam:) kóma voltam, s nem tudtam nyitva tartani a szemem...
a veszekedés megint az anyagiak körül zajlott...
van egy bonanza banzai szám, abból idéznék:
"ne uralkodj rajtam, ne veszíts el engem!"
hát kicsit ezt érzem, hogy apu néha azt hiszi, hogy még mindig az a kis csitri vagyok, akinek megmondhatja, hogy mit, mikor, hogyan, miért tehet...
de erre csak tegnap ébredtem rá:) majd közlöm is vele, hogy ez így nem pálya!
a balhé tartalmát nem írom le...
nincs is most kedvem írni...nyomott vagyok, s egyébként is:(
na, a hétfői locsolkodás..az még szép baleset volt!
szerencsére csak négy személy locsolt meg, s megúsztam nagynénémet is:)
nagyszülőknél jót kajoltam, s ott is aludtam a változatosság kedvéért:)
így telnek a napjaim, csak úgy, lazán, egyszerűen, ahogy ez így április tájékán lenni szokott!
savanyú, s unalmas ember vagyok!!!! pöfffff
írta: Tisss Címkék: bolondTisss, család, party, pihi, Saskó
Nehéz a családdal
na, folytatom...
szóval találkoztam délután Z-vel, akit még mindig imádok:)
sűrűn talizunk ugyan, de az ilyen nagy lelki dumálások azok, amiket igazán imádok...
elmesélte az utóbbi egy hét történéseit, s háááááát...
elég az hozzá, hogy Z. valszeg megy ki Olaszba nyáron, mert hihetetlenül ügyesen, leleményesen sikerült kiépíteni egy fajta kapcsolatot egy olasz szállodahálózat tulajdonosával...
nyugalom, nem úgy, hogy széttette a lábait, sőt, a száját se "úgy" használta...
Z. egyszerűen okos, s nem rest megcsinálni a szerencséjét...
annyira örültem neki, s szívből, hogy szóhoz se jutottam...
naná, hogy irigy is voltam, de azért mégis...
persze ő is lázban ég, s várja az "új" életet...
Z.-vel megy pasija is, s most a pasit olaszul tanítja...
megkérdeztem, hogy lehet-e róla szó, hogy engem is korrepetáljon!
Z. mondta, hogy örömmel, ő csak örülne neki, így lehet, hogy belevágok...
kb. 10 éve álmom az, hogy megtanuljak olaszul, s nem is értem, hogy miért nem kezdtem még el, hiszen ez nem egy elérhetetlen cél:)
akkor és ott, elhatároztam, hogy tanulni fogok...rég volt, talán igaz se volt, hogy én tanultam, mert mindig az eszemből éltem, meg a felfogó képességemből, de tudom tanulással sokkal több mindent elérhetnék...
angol, olasz nyelvtanulásra fogok most koncentrálni...
a suli pedig el van így sekélyesen is, az most még nem érdekel!!!
nem vagyok egy hülye ember, s nem szabad megelégednem azzal, amit az élet ad!!!
mondjuk soha nem is voltam ilyen, de mindig is lusta voltam, ez viszont igaz!
hát remélem, hogy összejön ez az olaszul tanulgatás alap szinten, hogy aztán tovább vihessem majd valami tanfolyamon:)
vasárnap mi volt???
jahhh, teljesen sokk-ként ért, hogy elvettek egy órát az életemből...
azt hiszem nem haragudtam volna, ha cserébe ragyogó napsütés fogadott volna, s plusz 18 fok, de egyik se volt...
helyette volt nagyszülői vizit, s egy újabb csalódás!
eddig is tudtam, hogy nagyanyám nem kicsit utál engem!!!
meg se lepődtem ezen, mert az én pikírt, szókimondó stílusom megfeküdte az ő húgának a gyomrát, s azóta bizony érezhetően szolidaritásból ő is utál...még, ha tudja is, hogy nekem volt igazam, amikor beszóltam a "drága" nénémnek...
mázli, hogy azóta legalább nem kellett látnom őt!!! sajnálom, tudom, hogy a rokonom, s idősebb, meg tisztelet...de, aki engem, meg apumat le "szar emberez", az utána ne vágyjon arra, hogy én majd hívogatom telefonon...lótúrót!
szóval ott tartottam, hogy bizony nagyanyó úgy tűnik jobban utál, mint gondoltam...
a bátyámat bezzeg imádja...
ennek szellemében telt a délután, ami kicsit rosszul esett...
banális a dolog, de például tudja jól, hogy tesóm is, meg én is imádom a palacsintát...
bejön a szobába, s csak a tesómnak ad palacsintát, azt a három szemet, ami előző napról maradt...
tátva maradt a szám (palacsinta nélkül!!!), s majdnem beszóltam, hogy "haho mami, én is itt vagyok"!
bátyó ari volt, mert megkínált, de az nem ugyanaz...
nos, ez csak egy példa volt, de ezen is mérhető a kettőnkhöz való hozzáállása...
na meg a másik,
ha én azt mondom neki, "mammmi ez az ebéd isteni volt, tele vagyok, majd szétgurulok", nem szól semmit...
bezzeg a bátyó ennyit mond, "mama nem volt rossz a kaja"...na akkor már: "jajjjjj de örülök drága kisunokám, ezért szeretek neked főzni"
hmm
jesszus
ilyenekről írok...
emlékszem, ezelőtt 4hónappal hogy ki voltam bukva ugyanezen okból...akkor azt javasolta valaki, hogy beszéljem meg nagyanyóval ezt a problémát...
na ja...
hogyan???
"Mama, úgy érzem jobban szereted a bátyám, s légyszi, ennyire ne mutasd ki!!!"
vicces lenne...
de azért persze őt is imádom, ez nem is kétséges!
ma melóhelyen megörültem, legalább tízszer indítottam újra a gépet, mert mindig hibaüzenet fogadott, valszeg a szerverrel van valami baj, de én majdnem idegzsábát kaptam!!!
semmit nem tudtam megnyitni, nem tudtam dolgozni, így úgy döntöttem, hogy nem is megyek holnap...
elmegyek helyette orvoshoz, ugyanis a lábam kritikus állapotban van:(((
pénteken még csak kétszer akkora volt a jobb bokám, mint a bal, de ma már legalább 3szor akkora...
s mindenütt fáj már...tegnapig még csak a térdemig vándorolt a fájdalom ide-oda, kénye-kedve szerint...
ma már ez kiterjedt a csípőcsontomig...úgyhogy tomorrow megyek az sztk-ba...élmény lesz, az biztos
lehet rám gondolni, mert azért para jula van...
most viszont robogok, de nagyon:)
jahhh
ez a kép abból a pénteki sorozatból van, amit emlegettem...
mellettem az a dög Éli csoda forma kutyuja...:)))
Titokzatos találka
Lelki segély Anabellonál:)
már csak az a kérdés, hogy ő segít nekem, vagy én neki...
nincs velem semmi különös...talán ez a baj???
a helyzet az, hogy tanulnom kéne ezerrel, de nem megy:(
kinn tavasz van, én meg csak hízom, hízom:)
otthon punnyadok, roskadok a könyv felett, s egész nap eszem!
lennék túl ezen a két átkozott vizsgán:(((
tesómnál itt van barátnője...
most nagyon idegesítenek, ahogy turbékolnak...s azt kellett hallgatnom,
így inkább felmenekültem Anabellohoz!
neki se kerek most az élet:)) pasi játszik közre...
de kinél nem?
azon gondolkodtam, hogyha lenne netem, akkor bizonyára beregiztem volna már valamilyen társkereső bizz-bazzba.
na nem azért, hogy keressek valakit... csak mert tanulás helyett mindig jobb mást csinálni:)
emlékszem azonban arra, hogy amikor fenn voltam, bizony nem egyszer egy-egy fatökű barom megjegyzése úgy visszavetett az amúgy se magas egómból...
na azt még egyszer nem óhajtom magamnak!
meg nem is keresek én senkit, s semmit:)
a hétvégém még nem meséltem el...
szombaton ugye felhívott Volt, hogy totálisan haragszik rám, de mégis találkozzunk, mert szeret engem nagyon:)
tudjátok hogy tudnám leírni a kettőnk közötti kapcsolatot?
biztos láttatok már olyan képeket, ahol rajzolt kisfiú van a kislánnyal...s olyan édes, szerelmes helyzetekben ábrázolják őket:))) nos, kb. úgy nézünk ki egymás mellett:)
mi persze csak jó haverok vagyunk:)
ennek ellenére végig a kezemet fogta, mellettem feküdt, s még a mellem is megérintette véletlenül:)
értelmes srác, érzelmekkel teli, s valahogy a társaságában megnyugszom, önbizalmat kapok:)
nos, előtte öltöztem át...
mert négykor találkozóm volt valakivel:)
nem árulom el, hogy mit mondott rólam...
de amikor felrakott a trolira megkérdezte, hogy nem lennék-e benne a hármas szexben vele és a barátnőjével:)
pafff, neki azt mondtam, hogy nem, s úgy is gondolom...
nem vagyok hajlandó én lenni a beugró...pláne nem úgy, hogy tökéletesen ismerem az egyik tagot...
ha beugrom harmadiknak, akkor csak úgy, hogy felületes ismeretség áll a hátunk mögött!!!
nos, 4kor találkoztam egy emberrel, akinek a kilétét nem fogom felfedni...
talán ő arra vágyna, talán neki jól esne, ha név szerint leírnám ide, hogy igen, tartom vele a kapcsolatot, s még jól is érzem magam vele, de nem akarom!!!
nem tudom megmagyarázni, hogy miért...
nem azért, mert bármilyen szerelem lenne köztünk,
egyszerűen nem akarom, hogy támadható felület legyek emiatt...
s nem akarom, hogy emiatt bárki bármit máshogy olvasson:)
kedvelem őt nagyon, értelmes, s jól érzem magam vele...
sétáltunk a szigeten, majd felmentünk hozzá:)
együtt néztük a Megasztárt, s szerintem jól szórakoztunk...
bár tudom, hogy őt zavarta, hogy én síri csendben, áhítattal néztem a műsort, miközben ő inkább a szavaim hallgatná:)
sajnálom...
ellenben ő is látta a melleimet:) ez a szombat egy ilyen nap volt:)
megmasszírozott krémmel, tetőtől derékig:))
na a nadrágom azért már nem vettem le:)
jól esett kikapcsolódni, jól éreztem magam...
s az ajándéktól pedig meghatódtam:)
állítása szerint én vagyok az az ember, aki tökéletesen tudatában van az értékeivel, előnyeivel, hátrányaival...
szerinte ez nem feltétlenül jó...
nos szerintem se:((
néha zavar, hogy túlontúl racionális vagyok, s nem tudom élni a buta libák lelki szegény életét:((
na most megyek haza, mert ilyen későn nem illik zavarni, bár ez már 11éves barátságnál fel se vetődik:))
Apu cukros rohama
bejegyzés itt, bejegyzés ott:)
hát először is, nem tűnök én el, azért ott még nem tartunk:)
de változnak a dolgok, az érzések, változik a világ, változom én is...
olyan napokon vagyok túl, amik másoknak talán egy hónapra jutnak ki!!!
először is egy hétig máshol dolgoztam Élivel együttesen
azt hiszem régen nevettem már ennyit munka közben, s most a szó valós értelmében, tényleg nagyon sokat dolgoztam, de ez jóleső érzéssel töltött el!
jó volt, jól esett, s a környezetváltozás is hasznos volt
egy pillanatig megcsapott még a tavasz szele is, de az hamar elillant:(
Élivel nem is tudom hogyan alakulnak a dolgaink???
ennek egyik délben szentelek egy bejegyzést:)
nos, csütörtökön feljött Déééééééééééééééés
igen, igen, igen
imádom azt a lányt, s nem tudom elmondani, hogy mit érzek, amikor vele beszélgetek
előtte igazán meg tudok nyílni, s még a "félelmeimről" is képes vagyok vele értekezni
meghallgat, tanácsot ad, mosolyogtat, egyszerűen imádom!
nem is érdekes a csütörtök, inkább a péntek
na az volt olyan nap, amit senkinek nem kívánok!!!
életemben kétszer csapott meg eddig igazán annak a szele, hogy elveszíthetem aput:((
a második most volt...
tudni kell apuról, hogy cukorbeteg, s igen, inzulinnal él ő is.
ezzel nincs is gond, így is teljes értékű az ember.
azonban apu most szarvas hibát követett el az adagolását illetően, így rosszul is lett...
épp egy vendég volt apunál, így én Déssel a szobámban beszéltem.
ám hirtelen arra lettem figyelmes, hogy apu óbégat, túlexponálja magát, s furán artikulál...
kimentem hozzá, s azonnal kérdőre vontam, hogy miért viselkedik így, s disztingváljon már!
a srác csak nézett, hogy miért beszélek ilyen tiszteletlenül apuval,
holott én csak kontrollálni akartam, hogy mi a helyzet valójában.
azonnal láttam, hogy nem mese a fele se az egésznek!!!
apu nem csak furán artikulált, s kiabált, ehhez még rángásai voltak, a kérdésemre azonban azt válaszolta, hogy jól van...
kérdeztem a srácot, hogy nem vette-e észre, hogy apu milyen idiótán viselkedik,
szegény vendéget majdhogynem lerohantam...persze egy idegen ember mit tudhat arról, hogyan viselkedik valaki általában véve???
lényeg a lényeg, egy cukorbeteg, ha leesik a cukra, úgy viselkedik mint egy mocskos részeg, akit messziről elkerülsz az utcán!!!!
megijedtem, s azonnal hívni akartam bátyámat...
csakhogy apu elkezdett ordítani, követni engem, s majdnem megütött, nagyon veszélyes volt, ekkor már pánikoltam, s sírtam, hogy mi a fenét tegyek
ilyen azelőtt még soha nem volt!!!
hívtam apu exnőjét, hogy mi a répát csináljak
aztán hirtelen beugrott, hogy apunak van segédkártyája, amire rá van írva, hogy ilyen szituációban mit kell csinálni
két pohár cukros vizet tuszkoltam belé, de még mindig nem volt tudatánál
egy pillanatra már az eszméletét is elvesztette, na akkor zokogtam igazán:(((
próbáltunk neki szőlőcukrot adni, de nem ette, kiköpte, elhajította, olyan volt, mint egy rossz gyerek,
aztán hirtelen javulni kezdett az állapota, s eme fél órás kálvária után végre jól lett...
apu semmire nem emlékszik;
én annál inkább
nagyon-nagyon megijedtem, sőt be is pánikoltam, de szerencsére erősebb volt bennem a tudat, hogy nekem most segítenem kell, nem pedig bambán állni!!!
azóta is azon gondolkodom, hogy mi lett volna, ha nem vagyok otthon, hanem dolgozom, s apu egyedül van otthon, mint általában...
rettenetes, félelmetes érzés!!!