Soha nem leszek senkié
sajnálom, gyarló vagyok, önző vagyok, s az is maradok, ez is szinte biztos...
változnék, ha lenne miért, azt nem mondom, hogy kiért, mert senkiért nem vagyok hajlandó!
ok, az észrevétlen átalakulásban, változásban benne vagyok, de semmi több.
többször mondta már nekem pasi, hogy az enyém vagy...cöcöcööcöc
Soha nem voltam Senkié, s nem is leszek, mert én Önmagam vagyok, s Magam akarok maradni...
társak lehetünk, de nem sajátítunk!
ma kaptam egy telefonhívást, előzőleg pár mél is fogadott az illetőtől...
megértem őt, de nem értem, hogy ez miért hat kettőnkre, hogy ettől nekem miért kéne máshogy éreznem magam :oo
úgy értékelem a beszélgetésünket, mintha én adnék tanácsot saját magamhoz!
tehát mintha nem is én lettem volna a probléma tárgya, hanem egy ismerőse...
megoldást nem tudtam, tudok adni, s nem is fogok!
egészen addig, ameddig én így érzem jól magam (márpedig nem álca, nem kiáltás, nekem így jó)
nos addig nem tudom, hogy miben kellene alkalmazkodnom, pláne ha nem is mondja meg, hogy merrefelé!
nyilván önmagam nem fogom, s nem is tudnám feladni!
ez vagyok én...
persze megint szembesülnöm kellett, hogy mindannyian mások vagyunk.
naná, míg valaki elítél, addig más velem örül, netalán tán még irigyel is!
Z-nek írtam röpke beszámolót...
sikítttttttttttttó emailt kaptam vissza tőle, melyben azt írta, hogy irigyel:))))
igen, van akiben ez irigységet vált ki...
belőle azt, hisz egy éve párkapcsolatban él, nyilván az ő életéből kimaradnak ezek a dolgok, pedig igényli, mert vágyaiban ő is átél hasonlót, hisz tudja, miről beszélek, ő is átélte anno.
egy valamire az éjszaka folyamán tökéletesen rájöttem...
jól éreztem magam, s nem a pia ösztönzött...
élveztem, igen boldog voltam, csillogott a szemem ;),
s megfordult az is a fejemben, hogy örülök, hogy mindezt meg is tehetem!
hogy nincs párkapcsolatom, hogy nincs kötöttségem, hogy mindez nem marad ki az életemből...
nincs elszámolnivalóm senki felé, csak magamhoz!
vannak dolgok, amiket az ember meg akar élni:
lehet az egy normális életszínvonal elérése,
diploma megszerzése,
vagy akár csak leköpni az Eiffel-torony tetejéről...
nekem ez is ide tartozott, s ez egy percig nem volt titok!
ne akarjon engem senki megmenteni, belém beszélni, hogy nekem mi kell, ha én így boldog vagyok.
semmit nem utálok jobban, mikor haverinák, akik bőszen élik életüket pasijuk mellett, besavanyodva, elhízva, elszutykosodva
(ok, szélsőséges esetek, ne vegye mindenki magára!!!) ezzel a dumával jönnek:
"kéne már neked is egy pasi végre, szerezzél már magadnak egyet!!!"
mi???
mintha az élet csak egy férfi oldalán lehetne boldog, és teljes...
s szerezni??? ez nem egy bőrkabát, ami után járkál az ember, aztán előbb-utóbb rátalál!
az élet alakul...
nem hiszem azt, hogy én irányítom!
inkább valami, vagy van ami irányít...értékek, érzések...
megyek előre, s úgyis megtalálom a helyem, addig meg jó nekem!
Banáncsókú James
Férjhez mentem!!!!!!!!!;)
Méghozzá Jameshez a banáncsókú, jó fenekű angol csődörhöz!
ohhhhh
ez úgy indult, hogy barátné felhívott, hogy most egyedül akarok bulizni, vagy Vele...
Naná, hogy Vele:)))
fél 11kor ütköztünk, s pár perccel később már nagyban táncoltunk...
összefutottunk exKolleginával, aki Amcsiban volt három hétig
nem sokáig voltunk együtt, mert más dolgunk volt...
táncoltunk, mulattunk, mutattunk, elvoltunk!
aztán kinéztem egy barna bocit magamnak...
odaédesgettem magamhoz, s nem sokra rá már beszélgettünk...
persze megint bjútifül voltam, meg fáking szexi...
én meg csak győztem angolul mondani, hogy dír Jémsz, nem most jöttem a Holdról...
ha hazudott, ha nem, kitartóan mondogatta, s jól esett...
pár perc után megkérte a kezemet, meg menjek vele Angliába, mert neki kell egy ilyen szexi görl...
ohhhh
én pedig igent mondtam:)
persze közben barátné se tétlenkedett, jó háziasszonyként hazánk képviseletében foglalkozott Jémsz barátjával...
Jémsz udvariasan megkért, hogy tartsak vele...
na nem eszik forrón a kását, mondtam is neki, hogy csak semmi szex...
szavát adta nekem, mi több, még a kezét is, hogyha vele megyek, nem lesz szex...
következő színhely: egérlyuk...
schnitt
schnitt...hmmm
s ez így ment, s ahhh
hogy is van ez, dec.7 ???
hát őrült vagyok én?
Téged meg egyszerűen imádlak úgy ahogy vagy, mindennel, ööö, minden nélkül:)
schnitt
Tisss férje kitűzte az újabb randi helyszínét, s idejét...
Tisss pedig lemondóan (rövid házasság volt ez:) közli Jémsszel, hogy túl sok pasi van a Földön...
pedig milyen feneke volt, s az a banáncsóóóók!
írta: Tisss Címkék: boldog, bolondTisss, férfiak, pajzán, party
Még is csak szép na ez
azt hiszem erre mondjátok ti egy páran, akik jobban ismertek, hogy milyen könnyen tudom befolyásolni a kedvem:)
most példul kicsattanok boldogságomban, pedig nem történt semmi extra!
délelőtt igazán mélypont volt, az egyszer biztos...
ez, hogy még a pin kódom se találtam, ez aztán végképp betette nálam az ajtót!
dehát istenem, hamarabb fizetnék természetben, mint bankkártyával !!!
(na jó, mégsem, de azt hiszem ez eléggé kifejező arra, hogy milyen távol állunk egymástól a bankkártyámmal immáron 7éve!)
a Bankos hölgyike tünemény volt, azt hiszem jó taktikát is választottam;)
történetesen úgy viselkedtem, mint aki hót hülye a bankszakmához, s úgy egyáltalán mindenhez...
a nő örült, hogy hálás ügyféllel van dolga, én meg mégúgy, hogy nem kellett még egyszer sorba állnom!
ezt levezendő betértem a Terranova boltba, hogy az ünnepeim alatt felhalmozott pénzösszeg egy részének a seggére verjek...
vicces volt, mert pontosan 7db egyszínű felsőt vittem be a fülkébe, csak más-más fazonokban...
mikor jöttem ki, az egyik vásárló letámadott, hogy hol találja ezt, meg azt, meg van-e nagyobb méretben...
először nem értettem mi van, aztán rájöttem, hogy a sok vállfa, meg egyszínű felső láttán azt hitte, hogy polcrendezgető vagyok:))
végül 4db felsővel lettem gazdagabb (mind egy színben), ami elkerülhetetlen vétel volt:)
már indultam volna haza, amikor úgy gondoltam, beugrom Flow-hoz a boltjába...
nem számítottam semmire, de bazzzz, ami ott van, az egy magamfajta nőnek vesztőhely...
bizsuk (most így írom:), de olyanok, amik nincsenek minden második nőn...
az ember alig tud betelni velük, az egyszer biztos!
én is csak nézelődtem, csak nézelődtem, próbálgattam, ámultam...
Flow drága volt olyan aranyos, hogy nekem ajándékozott egy kék pillangós szettet (nyakék + fülbevaló)
ezúton is köszönöm, azóta is abban tetszelgek!!!
szuper, van már pillangóm is, meg hernyóm is:)))
a nap további részét illetően kilátásban van még egy Szigetkör (már ha a kolléga nem odázza el:),
de előtte még sétálok Z-vel egy nagyot, mert megint válság van ura és Ő közte...
legyen szép napotok
Buliról beszámol
alszik-felkel-kávézik-fürdik-borotvál-puccbavág-indul!!!
ohh, mennyivel egyszerűbb szavakkal taglalni az eseményeket,
abba még mást is beleképzelhet az ember...
de én mégis szeretek körmondatokban írni, úgyhogy azt hiszem összekapom magam, s végre beszámolok részletesen!
bahhh, csak ne remegne a szemem!!!
szóval 8kor tali...hogy kikkel, hol, minek, az lényegtelen:)
jó volt, pozitív élmény volt, és még most is az:)))
ez a legmegdöbbentőbb...
hajlamos vagyok arra, hogy a dolgokat akkor és ott úgy értékeljem, hogy az a lehető legjobb...
aztán schnitt, s már ott tartok, hogy gondolni se akarok eseményekre, mert azok cikik!!!
no, ez nem ilyen volt...
mondom, meglepő:)
pezsgő rendel...
ünnepelni mindig van indok, mint tudjuk...
bár akkor legfőképpen csak az uv-re tudtam szívből koccintani, azért nem felejtettük el azt, hogy itt eredmények is születtek a héten, találkoztunk is, na meg névnapom is lesz...most, nemsokára, egyszer, mindjárt:)
szóval ittunk, telítődtünk, mosolyogtunk, melegünk lett...
MI kivetkőztünk, Õ meg csak lesett...Õ aranyos volt, s megszeppent, de ez még csak az este eleje volt...
Buliba át, ahol történtek már csodák...
most is történt, nem is egy...bár nem csoda volt, de csodálatos:))
turisták mindig vannak, s lesznek...látványosság is mindig van, s talán lesz is:)
hűen vállaltuk a látványosság centrumának szerepét:)
hiába, MI már csak ilyenek vagyunk, leszünk?;)
aztán egyikünk (nem én:) a nemzetközi kapcsolatok ápolásába kezdett, igen mélyrehatóan:)
addig Õ meg ÉN beszélgettünk Róla (is), s bár fáradt voltam, s látszólag gecifejű, meg alul motivált, mégis nagyon jól éreztem magam:)
Egyikünk (megint nem én:))) kicsit sokat ivott, ok, talán túl sokat...
de így volt jó a maga bájosságával, esetlenségével, őszinteségével...
már hazafelé caplattunk, mikor történt megint ez-az, na nyugi, semmi olyasmi!
de, mégis, számoljunk csak el a véraláfutásokkal a popómon...
hééééé Te, farmeron keresztül??? jók a fogaid...:)
na meg a számat...ami taccsra vágódott...még előzőleg az ideg tépázta meg(vagyis én:), most meg...
szóval a hazaút az igen bajosan, zajosan, s teregetve, s taglalva telt...
néha már én éreztem kényelmetlenül magamat!
de tény, hogy úgy hármasban elfogott valamilyen érzés...
no nem szexuális, hanem valami megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan...
hogy MI mindannyian mások vagyunk, s mégis mennyire lehet imádni a másikat úgy, ahogy van!!!
ma mi volt?
szüli- és névnapi ebéd nagyszülőknél...
együtt pihegtünk, Forma1-et néztünk, végre volt is kedvem végignézni...
igazán akkor örültem meg, amikor S. kiesett!
amúgy meg elismerésem B.Zsoltinak!
no nem a 9. helyért, mert tudjuk, hogyan szerezte, hanem a without szervokormányos műveletért,
az azért nem semmi!!!)
Anabelloval már három órája traccsolunk..miről?
passz
írta: Tisss Címkék: boldog, bolondTisss, család, férfiak, Lollo, party, születésnap
A hiba bennem van
vagyok, élek, s ígérem mindenkinek válaszolni fogok a méljére:)))
de most komolyan, én lenni rohadt lusta, s bizony ilyenkor csak azon jár az agyam, hogy neeeem, nem fecsérelünk időt email írással...
az már k..v.ra mindegy, hogy iszonyat gyorsan tudok gépelni, s egy mél max öt percig tart nekem, mégis emberek, megértést kérek:)
köszönöm!
azt hiszem a szokásosnál is rosszabbul tűröm ezt a vizsga cécót...
azt is tudom, hogy miért:)
mert még egy szó nem sok, annyit nem tanultam, s a holnap már mindjárt itt van.
de gondoltban én már rohadtul máshol járok, nemhogy a suliban:)
lássuk csak, miről is tudnék beszámolni?
megérkezett a nyár előszele, tudom, hogy csak egy napig vendégeskedik, így ezt kihasználandó rögtön nyári felsőbe vágtam magam, a férfiak legnagyobb örömére:)
megvan az a jó tulajdonságom (férfi szemmel nézve:), hogy nem hordok sűrűn melltartó, nyáron meg szinte sose...
na persze, aki akkora mellmérettel rendelkezik, mint én, az könnyedén megteheti:)
s láááám, meg is teszi...
azt azért mondanom sem kell szerintem, hogy nem minden felső sötét színű, s naná, hogy egy-kettõ mindent mutat...
na ma egy ilyen példány volt rajtam, miközben a Tesco felé csattogtam:)
csodálkoztam, hogy a kis gimnazista srácok egy csoportba tömörültek, s egy pontra koncentráltak a testemen...
all right, kék az ég, s zöld a fű...nagyszerű az élet:)
drága ezerjó, iszonyatosan tetszik, ahogy mindig kiállsz amellett, hogy bizony ez az egész pasi téma rajtam múlik...
s lásd mit mondok IGAZAD VAN!!!
apu mondja mindig, hogy ne csodálkozzak, hogy az összes pasi elkerül, mert olyan geci fejszerkezettel rendelkezem, hogy nincs az a bátor harcos, aki bevállalna:)
s ez igaz...
erre már Éli, Dés is, sõt, még anno Szlovéniában egy srác a Discoban is megszólt, hogy nem mosolygok...
ölni tudok szemmel, ami talán tudatos, talán nem, fogalmam sincs, az biztos, hogy hozzám csak akkor jön oda valaki, ha nagyon nagyon bátor, vagy nagyon részeg, vagy nagyon tetszem neki, vagy szokásomtól eltérően mosolygok!!!
de én ezt nem bánom!
talán figyelnem kéne, hogy ne legyek távolságtartó, fene tudja...ez egy rossz beidegződés, annyi szent!
a kisugárzásban pedig van valami, hogy levágják egy perc alatt, hogy nem akarok semmi komolyat...
a vicces mégis az, hogy ennek ellenére szinte az összes egyéjszakás kapcsolatom teperni kezdett a folytatásért, lehetett az külföldi, vagy magyar!
én választottam, választom ezt a szituációt, s percig nem sír a szám!
jól érzem így magam, s elégedett vagyok az életemmel...
van egy nagy oka annak, hogy ez így van:
azt hiszem kiállhatatlan természetem van...
na nem a pasik szerint, mert ők általában azt mondják, hogy nálam jobbat nem is találnának...
csak épp arról van szó, hogy én mindig találok valami gixert, ami miatt százszor inkább egyedül vagyok:)
apu mindig mondja, valami nagyon fel lett cserélve köztem és a bátyám között...
22éves vagyok, s életem leghosszabb kapcsolata 3 hónap volt:)
/azelőtt másfél hónap volt a bűvös szám...az összes pasival másfél hónap elteltével szakítottam!/
szóval elmondható, a hiba igenis bennem van:))))
Szülinapos
Gondolatok szülinaphoz:
Ma találkoztam Z-vel, vele beszéltünk errõl, na meg most nemrég Anabelloval is, hogy bizony, ilyen alkalmakkor jön elõ az, hogy kinek vagy igazán fontos...
a késés nem gond, a feledékenység se, de ekkor látod meg igazán, hogy kinek foglalkoztatod a gondolatait napi szinten...
elmondhatom, hogy az engem körülvevõ emberek mind üdvözöltek, köszöntöttek, velem örültek, ünnepeltek!
a legmeghatóbb mégis az volt, hogy olyan emberektõl kaptam jelet, akikkel már nem is tartom a kapcsolatot napi szinten.
Volt-ról se hallottunk régen, Matrózról se, mi több, Melindáról se...mégis mind mind gondoltak rám...
s akkor itt nem tudok elmenni amellett, hogy valaki olyantól is kaptam köszöntést, akitõl soha nem gondoltam volna!
nem ecsetelem...
volt itt valaki, akivel jóban voltunk, rosszba lettünk, megszakadtunk...
tudtam jól, hogy kapni fogok sms-t, azt is tudtam, hogy gondolni fog rám, hogy számon tartja ezt a dátumot, azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy postán fogok kapni ajándékot...
s emellett nem tudok elmenni szó nélkül...
meghatódtam, megdöbbentem, mert nem csak hogy tudta, hogy szülinapom van, s gondolt rám,
de még meg is lepett, s pontosan tudta, hogy mivel kell mindezt megtennie ahhoz, hogy kiugorjak a bõrömbõl...
hihetetlen, hogy van, aki figyelt rám, a gondolataimra, aki ennyire érzékeny volt az apró jeleimre...
itt is köszönöm Neked, mert nagyon jól esett...maga a gesztus is, meg az ajándék is!
ennyi, nem több...
hozzátehetem akkor még itt azt, hogy ezzel szemben S. nem jelentkezett...
talán hiú ábránd volt a részemrõl, hogy mint barát erre figyelni fog???
tudtam jól, hogy szó sincs köztünk barátságról, de úgy gondoltam, ez alapvetõ illem kettõnk között...
én gondotlam rá anno, megköszöntöttem, ajándékot küldtem neki, elvárható lett volna a részemrõl egy vica-verza gesztus legalább sms szinten...
nem érkezett meg...
nem is baj, mert így végképp helyreraktam a dolgokat...most már, mint ember sincs közel hozzám!
azért annyit elárulok, hogy aki geci, az talpig geci:))))
írtam neki illuminált állapotban egy sms-t, miszerint:
hello "friend", thank you for birthday greeting!
ennyi, s nem több...
s talán gyerekes, nevetséges, felesleges...de úgy voltam vele, hogy tegyük rendbe a dolgokat, s igenis, kijárt ez nekem, hogy végre megadhassam azt, hogy ne õ legyen mindenki makulátlan Sasaja,
mert közel se az!!!
egy nulla ember a szememben...
persze lehet azt mondani, hogy jajjj feledékeny, meg balblalblalbal...
de ezek kifogások...
jól esett, hogy ezzel is lelkiismeretfurdalást okozhattam Neki...
s megint csak bólogatok, s Z. tanácsait látom magam elõtt: szard le!
s így is teszem:))))
írta: Tisss Címkék: boldog, Dájmond, ehhh, férfiak, Matróz, Saskó, születésnap
Életművész
Nem, még nem dolgozom:))))
egyelőre laza, here-vere van!
de nem is baj...
sok sok alvás, pihenés, takarítás, meg tanulás:(((
a héten három vizsgám lesz, nemtom, hogyan fogom prezentálni, de majd lesz valahogy...
az egyetlen félelmem az info vizsgától van...
lévén nem voltam egyetlen egy konzultáción se...
ez nem meglepő, enélkül is sikerült már pár vizsgát leraknom!
az egyetlen cink, hogy xp kellene, hogy tudjak gyakorolni, nekem meg tökre nem az van, s ahhhh
szóval ez így necces lesz, dehát mire van az én drága Anabellom???
itt fogok nála lebzselni egész nap...
s pp-ket meg excel táblázatokat gyártok...
de legalább lenne tk-m!!!
robogtam, mert gondoltam, hogy ma már lesz kép arról, ahogyan táncolok a rém ronda csípendél-es sráccal...
érdemes ezt a képet felrakni:)
szétröhögtem a fejemet, míg "táncoltunk", de azt hiszem ez tökéletesen látható is:)
nem hiába, nem nekem valóak ezek a komoly dolgok!!!
amúgy tegnap dumáltam főnökömmel, mondta, hogy ma lesz értekezlet, s a héten majd be kell menjek...
akkor lészen szerződés írás, meg munkakör felvétele, balblablalblablal
netezni onnan az elején biztos, hogy nem fogok, de mindig mindent megoldok, mint azt tudjátok!
sokszor azon kapom magam, hogy életművész vagyok:)
s ez igaz is...
azt hiszem én az optimizmus jegyében születtem, már ha van ilyen...
vagy ez vajon tanult szokás???
nem hinném, hogy engem nem ért volna annyi csalódás, mint másokat...
csalódások nap, mint nap érnek!
talán én is magam alá esek, de azt hiszem tényleg van az a jó tulajdonságom, hogy semmin nem bánkódom!
mindenből tanulni, profitálni lehet!
elárulhatom azt is, hogy tegnap kemény két óra erejéig elég rossz passzban voltam!
aztán megráztam magam, s rájöttem, hogy attól más biztosan nem fogja rosszabbul érezni magát, hogy nekem rossz kedvem van:)
szerintem minden attól függ, hogy az ember saját magában hogyan kezeli le a dolgokat!
nem tudom, hogy honnan vettem ezt a tulajdonságom, talán az élet tanított, talán jó minta volt, van előttem?
mégis azt mondhatom, hogyha mások számára néha felületesnek is tűnik ez az egész, sokkal boldogabb vagyok így, hogy könnyedén túl tudok lépni dolgokon!
felgyorsult tempó, hát gyorsan felejtünk!
na csattogok tova!:)
írta: Tisss Címkék: boldog, iskola, Lollo, munka, party
Szülinapos péntekje
Tyühhhhh
most már aztán igazán elég volt:)
ennyit bulizni, amennyit én mostanában, hááááát, az több a sokkkkknál!
pénteken nagyon jó napom volt...
alig, hogy letettem a telefont, már csörgött is, vagy jelzett, hogy nincs hely új üzenet számára.
fantasztikus érzés volt, hogy ennyi embernek eszébe jutottam, gondolt rám...
hívott Matróz, Volt, régi- és új ismerős egyaránt.
5-re ért be Dés vonata, mázlira pont odaértem, s nem késtem el...
akkora csacsogásba kezdtünk, hogy azt se tudtuk hirtelen, hogy melyikünk mondja el az elmúlt pár hónap eseményeit...
otthon egy üveg vörös pezsgő társaságában előjöttek a mélyre szántó gondolatok,
fájdalmak, sérelmek, amikről az ember alapjában véve nem beszél, pedig fontos volna...
miután azt is kiadtuk, már könnyedén tudtunk táncikolni a szgépen beállított muzsikákra...
Éli nem kicsit késett, így neki már csak a második üveg pezsgőből jutott, ami nagyon különleges volt, csak kár, hogy nekem akkor már mindegy volt, hogy mit iszom...
hamarosan lecsúszott a harmadik üveg pezsgő is, így elég jó állapotban indultunk el bulizni...
az éjszakai buszon elég szemtelen, s nagypofájú voltam, de ez nem is volt meglepő, mi jól szórakoztunk, ez itt a lényeg, s sikerült egy édes pasival kokettálnom is, aki lazán idiótának nézett minket:)
a buli helyen én már jól voltam nagyon..jelzem a három üveg pezsgőből másfelet tuti, hogy én ittam meg:)
nagyban táncikoltunk, s kiderült, hogy aznap csípendél show van:)
hiszitek vagy sem, voltam fenn a színpadon, s táncikoltam az egyik manussal:)))
semmire nem emlékszem, csak arra, hogy három közül pont a legrondább választott ki, de sebaj:)
jót röhögtem, annyi szent!
az est hamar eltelt, s ötkor már az ágyikómban szunyókáltam..
tegnap egész nap kóma voltam, tévéztünk Déssel, majd Dvd-tünk...
megvolt bennünk a szándék, hogy buliba menjünk, de persze nem jött össze, mert annak rendje és módja szerint bealudtunk:)
Dés nemrég ment haza, így újra egyedül vagyok a gondolataimmal, érzéseimmel:/
fura dolgot álmodtam az éjjel...
méghozzá azt, hogy szerelmes vagyok, s egy pasi úgy hódított meg, mint még senki azelőtt, s egymás karjában voltunk, s ahhh...
álmomban éreztem azt az érzést, amit még ezidáig csak egyszer!
megrémisztő volt, de valahol nagyon nagyon kellemes...
elgondolkodtatott hát ez az egész, hogy nem is lenne rossz egy férfi, akibe szerelmes lehetnék...
talán a tudatalattim álmomban jelzett, hogy héééé Tisss, szerezz már magadnak egy pasit!
csakhogy ez nem így működik, nagyon nem!!!
nem tudnék most senkit se befogadni!
lehet, hogy vágyom egy társra, szexre, odafigyelésre, szerelemre, de tudom azt, hogy most nem lennék képes egy új férfi megismerésére, normális kapcsolat kialakítására...
nem tudnék bízni, valakit elfogadni, hosszasan megismerni, idomulni...
most azon korszakomban vagyok, amikor baromira jól esik, hogy önálló lehetek, akaratos, önfeledt, önző, sőt minden, ami egy igazi párkapcsolatban problémaforrás lehet!
úgy tűnik nekem ez jutott...
írta: Tisss Címkék: boldog, Dés, Matróz, party, születésnap
Szülinapos
"Ez a nap más mint a többi, s én örülök nagyon, mert ma van reggeltől estig a születésnapod"
Elmondhatom, hogy az immár 22-re növekedett éveim alatt még soha nem használtam ki ennyire ezt a pillanatot, s soha nem tudtam megragadni, mint idén...
mindig tudatosult bennem, hogy ok, ma van a szülinapom, de jó, s akkor mi van...
s most vén kecske koromra (hééé én nem kecske vagyok, hanem kutya:))) igazán tudok örülni!
"Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán...Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám!"
mennyire igaz rám ez az egy mondat..
nagyon nagyon boldog szülinapom van pontosan éjféltől, s az is lesz egészen éjfélig...
soha nem ünnepelt igazán senki úgy, ahogy én másokat szoktam, de ez idén megtört!!!
rengeteg sms, hívás (exfőnök lánya is ma született :)))))--- most legalább látja, hogy mi lesz belőle!!!), e-cardok, meg a személyes köszöntések...
amióta kiugrottam az ágyból, csak mosolygok, mosolygok, mosolygok:)))
azért mesélek egy picit, hogy hogyan is indult a tegnapi napom!
vettem magamnak két nasztrót a promodban, ami meghökkentő volt számomra, mert kiderült, hogy a méretem 36-os:)))
ezen felbuzdulva megvettem a kis kék pipellőt is...
hazaérve úgy gondoltam, hogy van nékem egy Banyám, aki felajánlotta előzőleg a partyt, én pedig orvul elutasítottam, s most itt a lehetőség, hogy helyretegyem e baklövésem:)
10kor már együtt pezsgőztünk, s a megszokott hévvel csacsogtunk:))
jótékonykodtunk is, ami majdhogynem könnyeket csalt az arcunkra, de jó érzés volt, hogy legalább egy apró dolgot mi is tehettünk...
szokásos helyre le, s buli ezerrel...
Drága Banya odalépett a Dj pulthoz, s nem volt nekem rest kérni az aktuális lieblingemet...
s igen, a Dj bemondta a zene mellé azt is, hogy van itt egy lány, aki ma töltötte be a 22. születésnapját...
nagyon nagyon jól esett, s imádlak, szeretlek, meg minden...
nekem ilyet még azelőtt soha senki...
ráadásul a srác, amikor később újra felrakta a számot, megint megjegyezte ezt az apró információt:)
ezen nem csodálkozom, hiszen megint turista látványosság voltunk...
táncoltunk, s néha mérgelődtünk, de összességében azt mondhatom, iszonyat jó partym volt:))))
köszi Neked
reggel keltem, s láttam, hogy sms-ek, meg hívások garmadája vár rám...
azt hiszem ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy ki szeret...
hogy kinek vagy az első gondolata!
megdöbbentő, megnyugtató, lelket adó..köszönöm...
nos, felrakom ide Z.-től kaptt e-cardomat, amin akkorát nevettem...
hiába ismer engem, s tudja, hogy milyen infantilis vagyok:)
kérhetek itt is valamit, ha már így együtt vagyunk?
látom, hogy azért egy páran olvasnak névtelenül...
legalább ma írjatok egy boldog szülinapot Ti, akik letöltitek...
tudom nevetséges vagyok, meg gyerekes, meg miegymás,
de ma csak egyszerűen BOLDOG, s mosolygós:)
írta: Tisss Címkék: boldog, munka, party, születésnap, vásárlás
Kivirult
hoooooooooooooooooooh
levegő ki, arcra mosoly...
ledobtam láncaim, független vagyok, szabad, balblalblabla
szóval a lényeg az, hogy főnöknek is elmondtam!
persze tudtam jól, hogy ő lényegében örülni fog ennek az egésznek, de azért mégis az egyik szemem sír, a másik meg nevet!
megszerettem őket, nem is kicsit...ráadásul kirúgták a bérszámfejtő nőcit, akivel gondjaink voltak, így most a légkör még jobb lesz, de....
már nincs visszaút, s nem is akarom!
talán hiú ábránd, hogy megmarad velük a jó kapcsolatom, de én igyekezni fogok...
meg is beszéltük, hogy ha kollegina visszajön amcsiból, elmegyünk sörözni, mert cégen belül szülinapok, névnapok voltak...
hát igen!
persze még megyek hozzájuk, mert fizu, meg nálam van ez-az, de, de, de akkor is vége!
ezzel együtt most viszont végre tudom értékelni az új lehetőséget, helyzetet...
kivirultam tényleg, mert egy gonddal kevesebb, s végre tabula rasa van, nem kell titkolóznom!
ennek örömére, elhatároztam, hogy vásárolgatok ma is...
veszek még egy nadrágot, mert abból úgy is kevés van,
meg még egy cipőt:)
amilyen most van fehérben, csak harsány kékben!
beleszerettem a fazonjába, s megálmodtam magam a kis tesójában...
mondom én, hogy notóriusan ragaszkodom bizonyos formákhoz!!!!:))))
most vettem észre, hogy nem számoltam be a hétvégéről...
így meg már utólag, háááát, azért lehet, hogy leírom az utókornak, meg magamnak is:)
Dés írt susmust, holnap ötre jön...alig várom már...
nekem ő olyan, mint egy pszichológus,sõõõõt.
nem szorulok rá (már pszichológusra), de tudom, ha vele beszélgetek, akkor mindig átértékelek mindent, s új dolgokra ébredek rá saját magammal kapcsolatban is, meg a környezetemet tekintve is!
holnap este lesz valami féle banzáj, persze bő italozással megspékelve!
nagyon nagyon szeretném, ha ott lehetne még valaki (igen Te, jól gondolod:))
de a zsúroknak mindig megvan az a sajátossága, hogy figyelned kell arra, kiket eresztesz össze...
szívem szerint azt mondanám, hogy szarok bele, de nem akarok bántódást, meg szájhúzogatást
(így is necces lesz Élit, meg Dést összeereszteni, holott nincsenek titkok, de két külön kategória...)
így csak reménykedem, hogy rövidesen ismét aktuális lesz majd egy buli, ahol lesz indokunk az újabb mulatozásra;) /több is, ha jól számolok:)/
Elégedett
Nahát, még mindig itt a malomban...
utolsó napjaim egyikét töltöm itt...lehet, hogy az utolsó???
holnap ugyanis nem szándékszom dolgozni...
amíg az ember teheti, addig pihenjen a saját születésnapján, vagy nem?:)))
a tegnapi napom bitang jó volt...
angol zh-ra akartam tanulni, de nem jött össze, mert bealudtam a könyv mellett:)
apu exe keltett a szülinapi ajimmal:) most először nem voltam bosszús, hogy felkeltettek:)
angol zh sikerült, aztán az egyik cimbi hazakísért...
a srác jó fej volt, a telepünkön dumáltunk este 11ig!
közölte velem, hogy határozottan jól áll nekem, hogy itt a tavasz, s úgy öltözködöm...
ezt persze többször is hangsúlyozta, én pedig aranyosan mosolyogtam!
erkölcsi győzelem;)
Élivel tegnap végül emaileket váltottunk.
azt mondta, hogy mindenben igazam van, s ne haragudjak...
közölte, hogy fontos vagyok neki, s igenis kompromisszumokat akar találni...
fejet hajtottam, s megbeszéltük, hogy mégis lesz buli, persze Gyökere nélkül:)))
ma reggel a melóban vázoltam egyik kolleginának a helyzetet, aki szomorú volt ugyan, de velem örült...
főnök még sehol, így ő nem tudja de én már nem tudtam magamban tartani!
túl vagyok ezen is...
azt hiszem minden, a lehető legnagyobb rendben van:)
kopp kopp kopp
majd talán még írok, de most még dolgozgatok:)
Megvan az állás
öhömm öhömm öhömmm
grrrrr...
torokköszörülés megvolt!
épp a pódiumon állok fekete estélyi ruhában, lassan a mikrofon felé hajolok, alulról felnézek a tömegre, miközben a fény megcsillan alkalmi fülbevalómon, s közlöm:
ladies and gentleman!!!
FELVETTEK:))))))
nu, hát egen, itt vagyunk, s elmondhatjuk - én meg Tisss, azaz Tisss meg én, szóval mi, akik ketten teszünk ki egy egészet - hogy felvettek minket...
felvették bolondos Tisss-t, meg felvették értelmes Tisss-t is!!!
tiszta jó:)
odaértem a megbeszélt időpontra, s elfogott a rova jula, hogy németül kell majd beszélnem:/
még jó, hogy az asztalon stílszerűen német újságok figyeltek, így abba temetkezve mulattam a várakozás kínos perceit...
az idő dög lassan telt, s nem tudtam nem észrevenni, hogy hogyan néznek rám a "leendő" kollégák...
persze mind nő, s mindegyiknek a szemében láttam a féltékenységet, az irigységet, s a "már most utállak" arckifejezést...
sebaj
beértem a szobába, megláttam a nagyfőnököt, Herr Directort, s majdnem összehugyoztam magam...
a pasi tök fiatalos, iszonyat jó test, gyönyörű szemek, bakkker, pont az ideálom:))))
okos, idősebb, mosolygós, s ahhhhhhhh!!!
csüngtem minden egyes német szaván (bár nem mondom, szívesebben csüngtem volna az ajkán:)
csak figyeltem, figyeltem, figyeltem...
értettem ám minden egyes mondatát, aminek nagyon örültem.
én barom miközben motyogott azon képzelődtem, hogy épp a Balaton partján ismerkedünk, s abból az apropóból dumálgatunk ily kedélyesen!
dehát NEM, mert munkáról volt szó...
aztán a végén közölték, hogy akkor jövő héten már kezdhetek is
gihááááááááááááá
lesz itt szívás bőven, meg idegesség, meg kimerültség, de nem is baj, most kell váltanom, különben elkallódok!
újra tanulhatok németet (aminek kifejezetten örülök), fejleszthetem magam, a tudásom, s ez tényleg nagyon motiváló számomra!
hát ennyi a nagy hír...
köszi nektek, akik szorítottatok...
interjúúúúúúú után betértem a Mammutba, s rögtön vettem magamnak egy Persona nadrágot...
ezt most muszáj volt, hisz munkahelyre nem mehet az ember csak úgy, slamposan:)
még fel se fogtam, hogy váltok...na meg a másik, hogy még nem tudnak semmit a jelenlegi helyemen...
az lesz még szééééép, de arra most még nem gondolunk, sõõõõt, hejjjjj, ráérünk arra még:)
Sírós nevetős
Segítség:)
menekülök...
miközben épp a harmadnapom nyögöm, Apu megtalált, hogy szerinte azért fáj a lábam, mert sokat járok bulizni...
neeeeeee
Apu, te ennél sokkal értelmesebb vagy:)
de most tényleg, régebben naponta jártam futni a Szigetre, akkor nem fájt, most heti két bulitól fittyent volna meg?
van egy olyan érzésem, hogy inkább nehezményezi azt, hogy éjszaka részegen mászkálok a városban, ami valljuk be, veszélyes, nem is kicsit!
de én meg pont ezt szeretem...
hétköznap élem a kis szolid nyárspolgárok életét, rendesen végzem a robotot,
de amikor hétvége van, előjöhet belőlem az állat, nem kell senkit, s semmit szem előtt tartanom:)
hát, akkor most elmesélem a tegnapi party történéseit!
este nagyon rossz passzba kerültem, már megint...
talán köszönhető volt ez a macskajajnak, de megint eszembe jutott Ő, akit nagyon kedveltem, s értelmetlenül meghalt a napokban:(
egyfolytában cikáztak a gondolatok a fejemben, s persze, hogy sírás lett a vége!
nem baj, megtisztulás kell, mint tudjuk, csak...
a lényeg az, hogy Élinél se lett jobb a hangulatom...
ültem, mint egy darab fa, kortyolgattam a vodkát, s meredtem magam elé, miközben Éli csiripelését hallgattam...
nem tudtam vele mit kezdeni, csak néztem ki a fejemből, miközben a gondolataim máshol jártak.
mikor beléptem Élihez, rögtön azzal kezdtem, hogy nem tudok nem Rá gondolni, s emiatt vagyok nyomott...
erre Éli ennyit mondott: Ugye nem akarsz engem is lehúzni?
nem, dehogy...
így inkább magamban tartottam, de amikor Éli már ezredszer kérdezte meg, hogy mi van velem, bizony kinyögtem, hogy nekem muszáj erről beszélnem!
azért volt fontos, mert Éli is ismerte Őt, s szükségem volt arra, hogy valakivel együtt zárhassam le ezt a borzalmat...
Éli rájött, hogy nekem ez kell, így segített kibeszélni, s még az ő kedvét se húztam le...
sõõõt, áttértünk egy más témára, ami magvasan kapcsolódott ehhez...
Méghozzá ezen ügy kapcsán jutott az eszembe, hogy mennyi ember van az életemben, akivel egykor jóban voltam, s teljesen idióta dolog miatt megszakadt a kapcsolatunk..
s az ember, lévén büszke, makacs, a másiktól várja a csodát, hogy majd ő keresi, de végül egyik se akarja rendbe hozni a kapcsolatot, aztán meg már túl késő!
nos, erről beszélgettünk Élivel egy nagyon nagyot!
leszámítva egy-két embert, szerencsére a fontosakkal mindig sikerült újra felvennem a kapcsolatot!
büszke vagyok magamra, hogy megtettem, s nem éreztem úgy, hogy felesleges, megalázó lenne...
az egyik ilyen Dés volt, akivel tényleg évek múltával találkoztam először, s iszonyat jó unokatestvéri szeretet, sőt annál jóval több alakult ki közöttünk...
hálás vagyok a sorsnak, hogy meg mertem tenni akkor azt a lépést!
aztán itt van Z., akivel egy igen nagy balhé vetett véget barátságunknak...s mégis egymásra találtunk, s most, hogy több, mint 1000km-re van tőlem, tartjuk a kapcsolatot, nem felejtjük egymást.
no meg Éli...azt hiszem a naplóm tökéletesen mutatja, hogy mit vívódtam vele, hogy mit szenvedtünk, hogy az elején mennyire nem jött össze ez az egymásra találás, de ma már elmondhatom, lassan tényleg minden olyan lesz köztünk, mint régen...
ezt pont tegnap éreztem...mert azt hittem, hogy menthetetlen lesz ez az este, s lám, segíteni tudunk egymáson...
imádom benne, s ő is ezt szereti bennem, hogyha a másikunk maga alatt van, tudjuk, hogyan kell cselekedni, mit kell mondani a másiknak, úgy, hogy lehetőleg ne az legyen a vége, hogy ketten zuhanunk a mélybe:)))
tegnap átbeszéltünk mindent...hogy miért romlott meg a kapcsolatunk, miért nem kerestük a másikat, hogy az elején mindketten azt hittük, nem lesz már semmi sem a régi, de még csak hasonló se,
s most mégis milyen jó, hogy azért együtt vagyunk...
Éli még sírt is, hogy mennyire szeret, s mennyire örül, hogy megkerestem őt szilveszterkor,
s elmondta megint, hogy nélkülem nem lenne sehol, mert nem bírta volna feldolgozni a Múltjával történő szakítást...
ezt megfejelve még kaptam egy kulcsot is a lakásához:)
szerelem ez a javából:))) el is játszottuk, az ünnepélyes kulcsátadást:)
hát kb. ilyen körülmények között indultunk el a buliba...
Éli kotta részegen, én meg kellemesen pityókásan:))
majd folytatom
Tavasz van
Nos lássuk...
lets go:)
hol is kezdjem???
ott, hogy tavaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaasz van:)
annyira jó kedvem van, s annyira érzem, hogy valami történni fog!
ma amúgy őrültek háza van itt nálunk, de valahogy ez se érdekel!
ez nem az én gondom, s ha úgy gondolja a leendő főnököm is (húúú, de optimista vagyok, még visszajelzést se kaptam, hogy látták az önéletrajzom:), akkor nem is lesz az én gondom!
well, mi is lenne a munka?
egy bankba (ok, vezető bank, de nem felsőkat., a többi tik-tok egyelőre, ---nini, nekem ilyenem is van:) keresnek személyes ügyfélszolgálatra egy hölgyikét, lízing területére...
megfelelő munkabér, iszonyat közel a lakóhelyemhez, ismerős kollegina várna rám!
amennyire nem akartam az elején, most annyira fellelkesültem!
meglátjuk mi lesz...ha nem jön össze???
nem dől össze a világ, de valószínűleg akkor is keresni fogok egy másik helyet!
hölgyeim, uraim, ha szükségük van rám, mint munkaerőre, akkor itt kalimpálok:))
a bővebbekről a mélcímemen értesítsenek:)))))
régebben Élivel mindig azon nevettünk, hogy irodaribancok leszünk...
elvégezzük a szükséges irodai teendőket, aztán a főnök szolgálatába állunk, ha vacsorázni, ebédelni kell menni, vagy csak szimplán elkísérjük a hétvégi aqua fitness kikapcsolódására:))))
persze ez csak vicc szintjén ment, mert nem vagyok az az alkat, aki képes lenne a főnök seggét nyalni a nap 24 órájában!!!
vajon mi lehet Z.-vel??? semmit nem tudok róla, én meg aggódom!
remélem minden a tervei szerint alakul!
Éli pedig talált magának állást, most elégedett, s boldog...rögtön meg is invitált egy pénteki igyunk-egyet bulira, de nekem már megint vizsgám van pénteken is, meg szombaton is...
ok, ez csak helyközi vizsga, de akkor is, legalább be kellene érnem a suliba:) az meg másnaposan nekem nagyon nagy erőfeszítés lenne, így eltoltuk szombatra:)
te jó ég, mennem kell, mert megrohamozott minket egy csapat munkanélküli:)
még jövök, mert van fejtegetni valóm:)
addig pedig mosoly, meg sunshine, meg hippi életérzés!!!
TV-t néz
hűha:)
nem is tudom hirtelen, hogy mirõl írjak, annyi minden történik velem:)
jó kedvem van, pedig a tavasz ahogy így kinézek, hát még a közelben sincsen:)
sebajdi!
hácccccc
tegnapi napom is mozgalmas volt, aminek örülök, szerencsére mostanság így megy ez!
este néztem a Nagy Ő-t!
gondoltam, pasi mustrálás, közben egy kis kajálás, jó szórakozás lesz:))
egészen jól voltam addig, ameddig nem jöttek el a vég pillanatai, s nem tűzködte fel Anikó az összes rózsáját!
azt megelőzően is már jókat kuncogtam magamban:)
hisz iszonyatosan tetszik, ahogy egy-két pasi próbálkozik a macho, romantikus szereppel...s egy-kettőnek mindez olyan esetlenül áll, s annyira nem őszinte, hogy az már bûûûûn!
ráadásul kettőt is megjelölt bátyám, hogy azok ismerősei, s tudja róluk, hogy börtönben ültek...
vohohoh!
hát gúd lák Anikó:)
persze nem tudtam nem észrevenni azt se, amikor John a híres amerikai bízniszmen közölte, hogy biza az ő vállalkozása veri sikeres, s erre Anikó úgy felkapta a fejét, hogy a kameramen alig tudta követni a mozdulatot!
a legjobban mégis ott rökönyödtem meg, amikor két srác nekiállt sírni, mert az egyik cimbora távozott!
/kérdeztem is magamban, hogy mi ez a BigBrother show-elem??? Egy percig azt hittem, hogy meghatódottságukban ejtettek pár könnyet, hogy kaptak rózsát, de kisült, hogy nem!/
én azt hiszem abban a pillanatban feljegyeztem volna a nevüket, hogy legközelebb első sorban távozhassanak!
félreértés ne essék, szép dolog a haveri kötelék, az is, hogy kimutatják ezt, meg az is, ha egy férfi nem szégyelli a könnyeit...
mégis azt mondom, hogy a könnyeket ilyen szinten nem szívesen látom!!!
ráadásul olyan bagatell dolog miatt történt mindez, hogy a hajamat téptem:)))
pedig egész szimpatikus volt az egyik muksó, de ott, azzal a sírással, hát nem is tudom...
emiatt lehet engem érzéketlennek tartani, sõõõõt, talán az is vagyok...
de vannak elveim, miszerint egy férfi igenis az erős oldalát mutassa, mert egy sírós pasitól magam is elsírnám magam!
persze vannak szituációk, amikor kellőek a könnyek (pláne, ha értem ejtik:), amikor érthetőek a könnyek, amikor engedettek...
de ez nem olyan eset volt, ezért tényleg csak szánalmasnak tudom titulálni!
más, jön ma Éli:)
azt mondta, hogy készen lettek a képek, s majd ma megmutatja.
még nem tudom hogyan, hiszen a gép otthon felmondta a szolgálatot, de sebaj, próbálkozni lehet!
más más más
nem hiszem, hogy kéne, s nem is fogok reagálni a dolgokra, amik ma történtek itt a neten!
bár őszinteség mindenek előtt, de ez most nem pálya!
strucc politika:)))
anno megfogadtam, amikor blogot kezdtem vezetni:
-nem más miatt fogom törölni a blogom, sőt, nem is fogom törölni...akkor se, ha úgy érzem, menekülnöm kell!
-ha valamibe belekezdek, akkor azt kimerítem, s nem fogok blogba ilyet írni:
"na erről most nem beszélek"; vagy "ezt inkább hagyjuk"; vagy "ez túl személyes";
most az egyik elvem megszegem a kettes kategóriából...
"ezt inkább hagyjuk"
Éli megcsókol
Hm
Iszonyat lassú itt melóhelyen a net, aminek nem örülök, ráadásul a méljeim se tudom megnézni, de nem baj:)
Írást azért így is megoldjuk, mint majdnem mindig.
Hát a hétvégém elég jóra sikerült azt hiszem! Szombaton Élinél kötöttem ki, s sikerült egy ereszd el a hajam bulit csinálni. Ennyire régen voltunk már egy hullámhosszon! Ittunk, s őszintén beszélgettünk, tettünk egymásnak fogadalmat, hogy mindig, minden körülmények között azt fogjuk mondani a másiknak, amit gondolunk! Csináltunk nagyon szexi képeket egymásról, s közben rötyögtünk, hogy de hülyék vagyunk mi együtt:)
Hát így indultunk el a buliba:)
A buszon én már szerettem volna a homokórát megállítani, s az emlékeim elfelejteni , de az est legcinkebb danolászása mégiscsak a Barátok Közt főcímdala volt.
Sokra nem emlékszem a buliból, de arra igen, hogy Éli megcsókolt...
Sokkolva lettem, mert előzőleg pont azt mondta nekem, hogy nem tudná elképzelni, hogy csókolózzunk. Csak lestem, s hirtelen alig tudtam vele mit kezdeni, de jól esett:)
Nos, volt ott több úriember is, akik aranyosak voltak, ráadásul Éli az egyikkel mélyebben szimpatizált. A nekem szánt partner amúgy nagyon jó fej volt, s rengeteget nevettünk, s többször megdöbbentem, hogy hasonlítunk is egymásra!
Nem cifrázom, a lényeg, hogy felmentünk a lakásukra,
neeeeeem, nem volt semmi, az én részemről nem!
Nem akartam felelőtlen lenni, meg nem is kívántam semmit, csak az ágyam!
A srác csalódott volt ugyan, de még így is gentlemanus!!
Másnap aztán eljött a másnap!
Brrrr, hát fájt a fejem rendesen, meg egyéb dolgok is idegesítettek, de ezekről most ide nem, majd talán egyszer!
Este azonban tali volt az én egyetlen Anabellommal, aki tündér még mindig, s megint megnevettetett. Csatangoltunk a West Endben, s beújítottam egy gyűrűt, ami, mint utóbb kiderült, nagyon nagy rám! Sebaj, majd fonalat kötök rá:)
Más nincs is nagyon, a hetem elég zsúfolt, de ennek örülök, végre kiszabadultam vizsgabeli kalitkámból, eredmény még nincs, de ez nem zavar nagyon:)
írta: Tisss Címkék: boldog, férfiak, Lollo, party, vásárlás
Szexi iskolatárs
Nos, végre túl a dolgokon...nem hinném, hogy sikerült mindkét vizsgám...
derekasan be kék vallanom, hogy eléggé elbasztam:)))
de már ezen is csak mosolyogni tudok!
ráadásul most, hogy ledobtam láncaim, most romlik el az idő...köszönöm, köszönöm!
a lábam nagyon-nagyon fáj:( nem lesz ez így jó, el kell mennem orvoshoz, de most még nem tudok, majd áprilisban! úgyse lesz jobban magától, tehát ráér!
amúgy jó volt újra emberekkel találkozni:)
s, hát, hmm...
szóval van egy srác, nevezzük Mr.Okos-nak...
Mr.Okossal egy szakra járok a suliban, s szünetekben szoktunk együtt cigizni.
emlékszem, hogy akkor néztem ki, amikor még Saskó is megvolt...
tetszik a stílusa, az, hogy laza, s világi felfogású, de emellett értelmes, intelligens, s nini, még humora is van:)
jelzem, megadta anno a számát, s teljesen be voltam zsongva, hogy huhhh, majd én felhívom /nem hívtam, mert nincs pénz a kártyámon, más telójáról pedig "fontos" személyt nem hívunk:)/
tegnap együtt utaztunk, s olyan jól elbeszélgettünk, hogy magam is meglepődtem...
egyben zavarba is jöttem, mert gyönyörűen mosolygott rám, s végig magamon éreztem a szemét!
annyit nevettünk, pláne én, miután uszkve húsz perces együtt tartózkodásunk alatt mind a "két" barátnőjével való telefonbeszélgetését végighallgathattam...de meglepő volt, mert a srác teljesen nyíltan tudott nekem erről beszélni:)
a dolog szépséghibája, hogy ő maga győri...
nem is tudom mit éreztem mellette, de jó volt!
gondoltam, most már róla is írok ide, mert ki tudja:))))
amúgy mi a helyzet?
kicsit kimerültem, s az a baj, hogy apu ezt egy cseppet se tolerálja...ilyenkor hajlamos vagyok magam alá esni, de ez nem hosszútávú szerencsére!
utóbbi napokban is fura érzések kerülgetnek...
azt kell észrevennem, hogy elmúlt rengeteg idő, s én bizony újraépítettem magam!
olyan, de olyan távolinak tűnik, hogy én szerelmes voltam, s hogy volt valakim...
olyan, mintha meg se történt volna!
visszatértem régi önmagamhoz, s ez nem kicsit gondolkodtatott el!
az a baj, hogy a visszaállt szemléletem sok emberben kelt visszatetszést, illetőleg emiatt sokan másnak gondolnak, mint ami vagyok!
itt is leírom, mint más blogokban, jó lenne, ha végre el tudnánk fogadni, hogy mindannyian mások vagyunk, s ami egyikünknek bevált, a másiknak nem feltétlenül jó!
illetőleg ne akarjunk megváltoztatni senkit, mert semmi értelme!
én elmondhatom, hogy nekem jó így, s most vagyok végre újra abban az egyensúlyomban, amit eszem ágában sincs feladni!
sietek, mert ma Élihez is mennem kell, végre iszunk:)))
olyan rég ittam, hogy már idejére se emlékszem:)
Boldog és elégedett
hm, miért is élvezem én a mostani életem?
mert tényleg nagyon erősnek hiszem, képzelem, mi több, érzem magam!
mindez olyan nyugodtsággal tölt el, hogy csak alkalmasint borulok ki, akkor is mások hülyeségén!
végre isten igazából tudok nevetni!
nem tudom ez minek köszönhető...
talán megcsapott a tavasz szele, hogy nemsokára egy szál szoknyában, kis papucskában lehet toporogni? bár ez badarság...
azt hiszem mindig is optimista voltam, s nagyon kevés ember tud rám úgy hatni, amilyen állapotban voltam!
hiába próbáltam meg akkoriban táplálkozni másokból, más szituációkból, minden csak lehúzott...
ellenben most!
úgy érzem abból is erőt tudok kovácsolni magamnak, ha csak rám mosolyog valaki.
az élet szép, s nagyon rövid! én mindig is igyekeztem tartalmasan kitölteni, s úgy, hogy soha ne bánjam meg...ezt most is követni akarom!!!
persze kellenek a pozitív visszajelzések, az emberek, akiknek fontos vagyok
igen, kellenek, mert ők is erőt adnak!
igazság szerint tegnap elgondolkodtam, s úgy éreztem magam, mintha egy nagy monstrum lennék, amit ugyan folyamatosan bombáznak, s van már egy-két ágyú lőtte lyuk, de áll, mert erősek az alapjai, illetőleg azokat a lyukakat igyekeznek mások befoltozni!
nagyon-nagyon sok minden veszélyes módon lepereg rólam, s ezen kicsit megrémülök néha, de nem ez a lényeg!
az utóbbi három napban két embertől is megkaptam, hogy igen, bennem bízik elsőként nőben...
az egyik tudjátok ki, a másik meg tudja magáról hogy ki:)))
számomra ez az egyik legjobb érzés a világon...
na neeeeeem, azért többen bíznak bennem, mint ketten...de ez a kettő a férfiúi nem képviselője...
eddig a legtöbb férfi mindig azt mondta nekem, hogy nőben ő soha nem bízott, s nem is fog...
bennem kettő már bízik:) s igyekezni fogok nem eljátszani ezt a bizalmat!
mérlegelvén ezeket a nagy szavakat, megint csak azt tudom elmondani, hogy az egész világon az a legszebb, legjobb érzés, amikor megtudod, hogy valakinek adtál valamit...
hogy valaki általad jobban érzi magát a bőrében;
hogy valaki hálás neked azért, ahogy gondolkodsz...
hatással szoktam lenni az emberekre, ezt tudom,
mégis imádom visszakapni azt, amikor valaki annyit mond, hogy ezt tőled vettem át, ezt neked köszönhetem...ilyenkor én vagyok a legboldogabb ember a világon!
valami maradandót, emlékezeteset alkotni mindig jó érzés...mivel se festő, se író nem vagyok, örülök, hogy legalább ilyetén formán, akár csak egy rövid időre is, de tudok emberekben számukra újfajta érzéseket, meglátásokat kialakítani!
sajnálom az olyan embereket, s sajnos rengeteg van belőlük, akik csak az élet borús oldalát látják...
akik szeretik sajnáltatni magukat, akik úgy érzik, egyedül semmire nem képesek!
akik úgy gondolják, a boldogság csak egy társ mellett élhető át!
akik maguk alá zuhannak, s még élvezik is azt a szituációt!
gyűlölöm a pesszimizmust, az egyik legrosszabb emberi tulajdonság...
igyekszem odafigyelni másokra, segíteni,
de azt vallom, aki nem akar saját magán segíteni, azon nem is lehet!
én most is boldog vagyok
miért? pusztán az előbb leírtaktól...
sõt, boldog vagyok, hogy ennyitől már boldog tudok lenni...
az én boldogságomhoz nem hiányzik férfi, társkapcsolat, anyagi juttatások...
nem, mert azt hiszem vagyok olyan infantilis, gyermeki, hogy még abban is megtalálom a boldogságot, ha a gyöngyszem macskám egy újabb bajuszát hagyja rám /ez igaz:)), gyűjtöm őket:)/...
Szomorúság
Volt nálam tegnap Éli
Totál csalódás, nem jó dolog, nem jó érzés fogott el, amíg velem volt.
S ez így nem is lesz jó továbbá életem azon szakaszában vagyok, amikor úgy érzem, hogy igenis mindenki megkapja azt, amit érzek, s gondolok
Most azt gondolom, hogy Éli leszív, s nincs szükségem rá!
Igen, akár úgy is lehet értelmezni, hogy ráuntam, de sose ámítottam magam azzal, hogy barátnő lenne, s erről ő mindig is tanúbizonyságot ad, hogy bár annak mondja magát, számára én vagyok a legjobb barátnő, mégse úgy viselkedik!
Sajnálom, ezek a kegyetlen érzések, s cselekedni fogok!
Tegnap ott volt nálam, s nagyon untam, idegesített is, s még mondhatnám, hogy miket éreztem. A legdurvább az volt, hogy meg se említettem neki az utolsó két nap eseményeit, már, ami Saskót illeti.
Minek? Nem voltam kíváncsi arra, hogy mit fog mondani.
Ma kaptam tőle sms-t, ami kiakasztott, megint nyavalygott, s várta volna azt, hogy majd én összekanalazom.
Hát nem, téved, mert én már kanalaztam őt eleget, pedig meg se érdemelte legtöbbször.
Igen, önző picsa vagyok, bevállalom. De az önzőségem felvállalva megteszek olyan dolgokat majd, amik nekem jót fognak tenni. Pontosan azért, mert akárhogy is nézzük, én vagyok a legfontosabb magam számára!
Néha baj az, hogy túlontúl tudatos vagyok, mások talán azt hiszik, beképzelt, elkényeztetett, nem hinném, inkább csak racionálisan látom a világot, s tudom, hogy mire, kire van szükségem.
Túl vagyok egy szakaszon, ami szép volt, de az utójáték nehéz!
Igenis magammal fogok foglalkozni, mert nem vagyok hajlandó tovább hazudni se magamnak, se másnak, és azt se akarom, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik mellett nem érzem jól magam! Ez már többször megfogalmazódott bennem, de most már nem csak gondolati síkon van bennem!!!
Nos, ezt érzem most, meg boldogságot, de erről majd máskor!
Barátnős nap
fáradt, álmos, nyűgös, felemás hangulatban vagyok...
azt hiszem nem jó ez így, hogy négy órákat alszom, mert bár bírom, jó karban vagyok, s egyébként is, de azért érzem, hogy megint ki fogok merülni, ahogy szoktam:(
itt vagyok melóban,s majd elalszom.
aztán hirtelen eszembe jutott, hogy le se írtam a tegnapi napomat...
noh, hát barátnő napot tartottam, vagy haverina nap, vagy mittomén milyen volt, a lényeg az, hogy sok számomra kedves emberrel találkoztam!
nem találkoztam ezer éve M-mel, aki az előző sulimban volt a pajtásnőm
rengeteget lógtunk ennek megfelelően
s ebből következendő mindig együtt cigiztünk, azt hiszem elég szépen megismertük egymást
nos, fél év kihagyás után tegnap összeröffentünk a WestEnd-ben
fantasztikus volt négy órán keresztül csacsogni olyan emberrel, akit nagyon szeretsz, s kedvelsz,s aki ismer téged
sokat meséltem, ő még többet kérdezett, szóval nagy feltöltődés volt nekem!
du. átjött hozzám Éli
na az már kevésbé volt ilyen pozitív
persze maga alatt van, meg depi hepi,
én meg kezdtem azt érezni, hogy a végén még az én életkedvem is újra elvész...
azt meg nem akarnám
iszonyat módon lelassított, majdnem elaludtam, míg ott volt nálam
ezt tetézte még az, hogy a neten mellplasztikáról informálódtunk
iszonyat milyen képeket láttam, bahhhh
ja, mert Éli fejébe vette, hogy neki márpedig kék egy új, jobb mell!!!
hát gratulálok édes lányom, rögtön mondtam is neki, hogy amilyen hülye vagy bazzz, te meg is csináltatod
mondanom se kell, hogy hatalmas sértődés lett, amiért utóbb bocsánatot kértem, mert mit tudhatom én, hogy neki ez mekkora frusztráció...
ezzel telt a du., s elmondhatom, hogy halálosan untatott!!!
de aztán szerencsére lejött az én egyetlen Anabellom, akit nagyon nagyon szeretek még mindig
s ő is ellátott hasznos jó tanácsokkal, ahogy az mindig lenni szokott.
beszélgettünk az emberekről úgy alapjában
férfiak-nők..
rájöttünk így együttesen, hogy szerencsés alkatok vagyunk:)))
már úgy értem, azt hiszem mentes vagyok nagyon sok tipikus női tulajdonságtól, ami manapság nagy kincs.
ha más nem is, én ennek legalább örülök:)
jó kis ötye napot tartottam, az egyszer biztos, de nem baj, ez kell nekem, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
most mondjuk iszonyatosan örülnék egy big kávénak, egy big ággyal, meg egy big...:)
na neeeeem
szimplán beérem du. 4 órával:)
Élivel egymásra találunk?
S mi van most?:)
huhuhuuuuuu
közeledik a tavasz, s újra iszonyatosan optimista vagyok:)
sokat mosolygok, s felszabadultam...
három napja szinte csak bulizok,
s végre jól érzem magam a bőrömben.
kezdem újra megtalálni önmagam, ami ugye a legnagyobb célom, a közel jövőt tekintve!
hogy hogy tervezem, majd azt is leírom szép sorjában!!!
újra független, boldog emberré szeretnék válni, s ehhez már van egy társam is!!!
ÉLI
úgy tűnik, hogy talán újra egymásra találunk?
nem lenne rossz!!!
a helyzet az, hogy ő is, meg én is Singli-ként vonulunk a nagy világban.
utálom ezt a szót, de már csak brahiból is ezt használom:)
így tehát tegnap tartottuk az elsõ közös Singli-partynkat, ami nagyon jóra sikeredett!
de nyugi nem rendeltem Cosmopolitan-t a kedvenc mixeremnél:)))
együtt mindig is erősebbek voltunk, s azt mondhatom, szükségünk van egymásra.
azt mondta nekem, hogy nélkülem megkattanna, s biztos nem bírná...
megbeszéltük, hogy eljárunk ide-oda, kirándulni fogunk, nyaralni fogunk, úgy ahogy régen.
akkor is egymásból merítettünk erőt, s azt hiszem ez most is be fog válni!
minden esetre nekem már az nagy pluszt adott, hogy valaki azt mondta, szüksége van rám!!!
a bulik milyenek voltak?
ja, mert hogy három napja bulizok folyamatosan...
önbizalom növelőek:))
mondom én, hogy együtt nagy dolgokra vagyunk képesek...
s bár írtam, amit írtam Élirõl, meg az érzéseimről,
valamiért mégis reménykedem abban, hogy helyre tudjuk hozni a kapcsolatunkat.
én azon leszek, s azt hiszem õ is!
érzem egy kicsit a feszültséget, meg a tátongó űrt kettőnk között, amit az okozott, hogy nagyon sokat változtunk, míg "házasok" voltunk, de ez nem lehet akadály:)
most mennem kell, majd még jövök
Új élet vár!
Kicsit mosolyogtató a helyzet, mert az előző blogom is vasárnap kezdtem el vezetni, de teljesen más apropóból:)
akkor is rengeteg bejegyzést vittem fel:)
most is van mit bepótolnom!
kezdem onnan, hogy abbahagytam a naplóírást, s hogy mi vezetett egészen odáig.
nos, olyan szinten voltam magam alatt, annyira összejátszottak a dolgok, hogy lebetegedtem, belázasodtam, minden bajom volt...
a láz több, mint valószínű, hogy idegi alapon volt, a többi meg már csak jött rá.
soha nem gondoltam volna, hogy lehet valaki beteg idegeskedéstől, hát most észlelnem kellett, hogy lehet.
pocsék volt!!!
be kell valljam, hogy bizony szétcsúszott körülöttem minden.
itt a nagy feldolgozási időszakban nem figyeltem igazán magamra, s tényleg eléggé felelőtlenül álltam hozzá mindenhez, s mindenkihez.
lásd, egy buliban összejöttem Matrózzal:(
bánom, mert nagyon jó haver, s nagyon szeretem őt, s annak a csóknak nem kellett volna megtörténnie...
nem miattam, miatta!
hiszen nekem nagyon jól esett, kívántam, s még csak nem is gondoltam egy percig se Sasara, hogy az jobb volt, vagy miért tettem most ezt...
de tudtam, hogy benne érzéseket fog felébreszteni:(, pedig én semmi többet nem akarok...
ezen eset után néztem mélyen magamba, s kénytelen voltam belátni, valami nem 100% bennem.
Rengetegen álltak, állnak mellettem, s azt hiszem nekik köszönhetem, hogy egyáltalán nem adtam fel itt a nagy harcot az élettel.
mióta történt az a bizonyos eset Sasaval az önértékelésem olyan szinten ment át mínuszba, hogy az botrányos volt!
Nem volt a testemnek egyetlen olyan szeglete, amivel elégedett lettem volna.
belenéztem a tükörbe, s csak sírni tudtam, hogy gusztustalan vagyok, s még idióta is!
Minden este lelki fájdalommal feküdtem, s azzal is keltem.
Ez az állapot egy hétig tartott azt hiszem. Nem tudom miért jött el, de azt igen, hogyan múlt el!!!
mielőtt Sasat megismertem volt egy normális, azt hiszem helytálló, valós énképem.
hogy nézek ki, mennyit érek, mik a hibáim, mik az erényeim...
kiegyensúlyozott, normális, boldog életet éltem.
jött Sasa, aki viszont csak gyönyörűnek látott, amit én utáltam magamban, azt ő a legjobban szerette, s még sorolhatnám...
ő általa egy idő után többnek éreztem magam annál, mint ami valójában vagyok...
ezzel nincs is gond, lila fátyol, farkasvakság, blablalbal...
csakhogy Sasa eltűnésével köddé vált az én önbizalmam is, az is, amivel azelőtt rendelkeztem.
nem is értem, hogy következhetett ez be:((( tényleg magam alatt voltam!
erre rátett még egy lapáttal az, hogyha valaki megbántott, megjegyzést tett a külsőmet illetően, vagy bármi, akkor rögtön abba menekültem, hogy volt ez már valakinek gyönyörű is...
igen ám, de az a valaki le se szarta a fejem, így még mélyebbre kerültem!
nehéz megélni azt, ha valakinek van egy támasza, s az hirtelen eltűnik.
a lelki stabilitás hiányát korábban feldolgoztam, közvetlenül a szakítás után,
de úgy tűnik most kellett megküzdenem a külsőre vonatkozó biztatóbombák elmaradásával.
nem baj, ezen is túl vagyunk,s ez is egy lépcsőfok volt az egyensúlyom felé!
hűha, zavarosan írok:)
elég az hozzá, hogy egy ilyen kalamajka után totál magamba fordultam, s sajnos komolyan foglalkoztattak olyan dolgok, hogy akkor én itt most befejezem földi pályafutásom...
nem miatta, hanem amiatt, amilyen érzések munkálódtak bennem!
egy szar gennynek éreztem magam, aki semmire nem képes, aki utálja önmagát, aki újabban mindenkivel ingerülten beszél...
tényleg úgy gondoltam, felesleges így élni!
ezt szégyelltem mindenki előtt, ami nem is csoda!
most is szégyellem, hogy ilyen gondolatok megfordultak bennem!
szerencsére azonban mindig is imádtam az életet, s erősebb volt bennem az élni akarás, továbbá én örökösen hittem az optimista jövőben, s a "szép új világban":)
most azt mondhatom, túl vagyok a legrosszabbon, s innen már csak felfelé vezethet az utam!
de köszönöm azoknak, akik figyeltek rám, aggódtak értem, támogattak engem!