Szülinapos
Gondolatok szülinaphoz:
Ma találkoztam Z-vel, vele beszéltünk errõl, na meg most nemrég Anabelloval is, hogy bizony, ilyen alkalmakkor jön elõ az, hogy kinek vagy igazán fontos...
a késés nem gond, a feledékenység se, de ekkor látod meg igazán, hogy kinek foglalkoztatod a gondolatait napi szinten...
elmondhatom, hogy az engem körülvevõ emberek mind üdvözöltek, köszöntöttek, velem örültek, ünnepeltek!
a legmeghatóbb mégis az volt, hogy olyan emberektõl kaptam jelet, akikkel már nem is tartom a kapcsolatot napi szinten.
Volt-ról se hallottunk régen, Matrózról se, mi több, Melindáról se...mégis mind mind gondoltak rám...
s akkor itt nem tudok elmenni amellett, hogy valaki olyantól is kaptam köszöntést, akitõl soha nem gondoltam volna!
nem ecsetelem...
volt itt valaki, akivel jóban voltunk, rosszba lettünk, megszakadtunk...
tudtam jól, hogy kapni fogok sms-t, azt is tudtam, hogy gondolni fog rám, hogy számon tartja ezt a dátumot, azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy postán fogok kapni ajándékot...
s emellett nem tudok elmenni szó nélkül...
meghatódtam, megdöbbentem, mert nem csak hogy tudta, hogy szülinapom van, s gondolt rám,
de még meg is lepett, s pontosan tudta, hogy mivel kell mindezt megtennie ahhoz, hogy kiugorjak a bõrömbõl...
hihetetlen, hogy van, aki figyelt rám, a gondolataimra, aki ennyire érzékeny volt az apró jeleimre...
itt is köszönöm Neked, mert nagyon jól esett...maga a gesztus is, meg az ajándék is!
ennyi, nem több...
hozzátehetem akkor még itt azt, hogy ezzel szemben S. nem jelentkezett...
talán hiú ábránd volt a részemrõl, hogy mint barát erre figyelni fog???
tudtam jól, hogy szó sincs köztünk barátságról, de úgy gondoltam, ez alapvetõ illem kettõnk között...
én gondotlam rá anno, megköszöntöttem, ajándékot küldtem neki, elvárható lett volna a részemrõl egy vica-verza gesztus legalább sms szinten...
nem érkezett meg...
nem is baj, mert így végképp helyreraktam a dolgokat...most már, mint ember sincs közel hozzám!
azért annyit elárulok, hogy aki geci, az talpig geci:))))
írtam neki illuminált állapotban egy sms-t, miszerint:
hello "friend", thank you for birthday greeting!
ennyi, s nem több...
s talán gyerekes, nevetséges, felesleges...de úgy voltam vele, hogy tegyük rendbe a dolgokat, s igenis, kijárt ez nekem, hogy végre megadhassam azt, hogy ne õ legyen mindenki makulátlan Sasaja,
mert közel se az!!!
egy nulla ember a szememben...
persze lehet azt mondani, hogy jajjj feledékeny, meg balblalblalbal...
de ezek kifogások...
jól esett, hogy ezzel is lelkiismeretfurdalást okozhattam Neki...
s megint csak bólogatok, s Z. tanácsait látom magam elõtt: szard le!
s így is teszem:))))
írta: Tisss Címkék: boldog, Dájmond, ehhh, férfiak, Matróz, Saskó, születésnap
Saskó felhívott
Noh, egyedül az irodában:)
kész megváltás ez ahhoz képest, amikor öten vagyunk!
jól is esik ez a kis csönd, mert a mai napot a megtisztulás napjának, s valami új kezdetének titulálom!!!
nos kérem szépen, az előző bejegyzésemet kiegészítve bizony elmondhatom, hogy TETTEM is valamit a szép új jövőért (vagy csak utópiáért???)
bizony, elküldtem arra a melóra az önéletrajzom, s most várok, várok, hogy aztán majd egy személyes interjú keretében bizonyíthassak!
sunnyogó, nyuszi módon, addig itt nem mondok semmit:)
majd meglássuk mi lesz!
azt előre leszögezem, hogy nem sok esélyt adok magamnak, hisz ez személyes ügyfélszolgálat lenne, én meg nem kifejezetten vagyok az a típus, akit az ügyfeleknek mutogatnak a főnökök, szóval ez van!
de ki tudja?
a másik big news, az az, hogy felhívott Saskó!
hihetetlen, hogy pont ma mondtam a kolleginának, hogy Saskó egy hülye fasz, s elmehet a **csába, hisz ezt a viselkedést én nem tűröm el...
nem akartam, de vagy jó fél órán át kellett róla gagyognom, s a végén már tényleg tele voltam indulatokkal, amihez még jött kollegina reagálása is, így kész volt a dühláva bennem arra, hogy kitörjön!
no, erre csörög a telefonom...Saskó csörgés...
bohhhhh
mondtam is magamnak, hogy na mi van, most hív fel, amikor Z. már rég Olaszországban van?
felvettem, s halál nyegle hangon belehalllllloztam a telóba!
ő meg???
mintha mi se történt volna, helllo, halllo (elektor kalandorok...), hogy mi van velem, meg mosoly, meg vigyor, meg öröm...
nem értettem igazán a szitut, így figyeltem, s csak unottan mekegtem!
valamit érezhetett, mert megkérdezte, hogy dolgozom, vagy miért nem tudok beszélni...
simán közöltem vele, hogy csak mérges vagyok rá, ennyi!
meg is lepődött, hisz még soha nem voltam rá mérges, s ezt tudta is jól!
lényeg, a lényeg, hogy jó sokat beszélgettünk már megint!
kisült, hogy nem kapta meg a pénteki mélem...
először ciccegtem neki, meg közöltem, hogy nem a Holdról jövök, s egyébként is.
erre mondta ő azt, hogy ha nem akarok,nem hiszek neki!
itt a durcámból magamhoz tértem, hogy felesleges hiszti-pisztiznem, hisz soha nem hazudott nekem, s ha úgy lett volna, akkor most se hívott volna fel!
ok, ezt lenyeltem neki...
na de kérem, akkor ott vannak az egy hónappal ezelőtti sérelmeim is:))))
jó öt percen keresztül csak bombáztam azzal, hogy ő egy szar alak tulképp, s hogy képzeli, hogy így viselkedik velem, velem, aki mindig jó volt hozzá:)
ő meg csak bólogatott, hogy igazam van, s sajnálja...
well, azt is mondtam neki, hogy kicsit furcsa számomra, hogy minden exével jóban van, akiket fele annyira se kedvelt, mint engem, s ehhez képest, engem meg leszar!
mire ő, hogy igazam van, de velem nem megy, mert nem tud olyan könnyen beszélni velem, mert még mindig fresh a pain, amit a (5 hónappal ezelőtti!!!) szakításunk okozott...
hm, neked apukám, nekem már inkább fárasztó!
a végén körbekérdezett mindenkit, mindent, s megint zengett a telefon attól, hogy milyen jó volt hallani a hangom, s mennyire jó velem beszélgetni...
na meg persze megint jött az, hogy majd felhív, s dumálunk bővebben!
én meg csak mosolyogtam, s mondtam, hogy Saskó, túl öreg leszek én már addigra...
szófordulatunkkal élve elküldött a kukoricásba:))), aztán szépet, s jót kívánt nekem!
már majdnem letettük, de még benyögtem neki, hogy be careful, s erre azonnal mosolyogni kezdett, hogy tudja tovább, ne vezessen gyorsan!
hát igen, ezek vannak...
ja, pub sárkány már nincs is meg! erről azonban nem tudtunk beszélni, mert mennie kellett...
nem is baj.
igazság szerint nem is érdekel...
ettől függetlenül jó volt hallani Saskó hangját, mert benne van egy darab belőlem, s fordítva...
ezen részemmel pedig néha nagyon jó találkozni!
Buli
ehhh
csoda egy hétvége volt ez is:)
ok, tudom, hogy erre sokan kíváncsiak vagytok, hát leírom, hogy nem jelentkezett Saskó...
nem is csodálom...talán nem is olvasta a mélem, talán meg se érkezett hozzá, talán ez, talán az...
ahogy van egy kedvenc musicalemben: talán jó volt, talán nem, talán tetszett, talán nem...
egyébként megbántam százszor, hogy engedtem Z. unszolásának, mert nem akartam semmilyen formában keresni őt!!!
s persze, lezártam már rég Saskó történetét, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar, hogy ennyit se volt hajlandó megtenni...
kis fasz, és kész...
s azért mondom ezt rá, mert jól esik, ennyi!
s így is gondolom...
köszönöm nektek, Chi és Templar, hogy vettétek a fáradtságot,s segítettetek...
Z. ma utazik, s én meg lenni szörnyen irigy, s aggódni:)
gonosz vagyok:) voltam partyban Élivel, s rötyögtünk mindenen, s többek között kinevettük egymás múltját...
persze, szép volt, jó volt, de most már képes vagyok olyan dolgokat is látni a Múltamban, amit akkor eltakart egy nagy-nagy lila köd!
persze ettől én se vagyok rosszabb, mert nem hinném, hogy más ember nem szokott rötyögni a múltbéli bicsaklásain!!!
szóval ennyi, meg egy bambi!
a buli amúgy jó volt...elkészültem, s átcaplattam Élihez Kótai Misit nézni...
frankó, mert a meccs utolsó két menetére oda is értem hozzá:)))
sebaj, a lényeg, hogy nyert...
nagy popcornozás közepette elhatároztuk, hogy muszáj csörögnünk valahol...
sajnos itóka nem volt, de így is sikerült olyan hangulatba kerülni, hogy a nadrágok megint lekerültek, persze csak a fényképek erejéig!:))))
megbeszéltük, hogy Nekünk muszáj innunk...mivel pia, s éjjel-nappali sehol nem volt, így jobb híján a buli előtt levő kocsedóban vásároltunk:)
igazi talponállóban vettünk 4dl Cherry-t...
a gyomrom forgott, míg ittam, s azt hittem, hogy jó csöves módjára én is kirakom a beltartalmam, de nem történt meg:)
sőőőőőt, eskü, hogy még hatott is...mondjuk nem is csodálom, 30%-os volt, s az úgy, alig teli gyomorra eléggé ütött!
táncoltunk, nevettünk, na meg csevegtünk:)
vasárnap egész nap aludtam...kb 5kor magamhoz is tértem, akkor is csak egy gyors veszekedés idejére, amit tesómmal, meg apummal folytattam...utána megint visszaaludtam:) kóma voltam, s nem tudtam nyitva tartani a szemem...
a veszekedés megint az anyagiak körül zajlott...
van egy bonanza banzai szám, abból idéznék:
"ne uralkodj rajtam, ne veszíts el engem!"
hát kicsit ezt érzem, hogy apu néha azt hiszi, hogy még mindig az a kis csitri vagyok, akinek megmondhatja, hogy mit, mikor, hogyan, miért tehet...
de erre csak tegnap ébredtem rá:) majd közlöm is vele, hogy ez így nem pálya!
a balhé tartalmát nem írom le...
nincs is most kedvem írni...nyomott vagyok, s egyébként is:(
na, a hétfői locsolkodás..az még szép baleset volt!
szerencsére csak négy személy locsolt meg, s megúsztam nagynénémet is:)
nagyszülőknél jót kajoltam, s ott is aludtam a változatosság kedvéért:)
így telnek a napjaim, csak úgy, lazán, egyszerűen, ahogy ez így április tájékán lenni szokott!
savanyú, s unalmas ember vagyok!!!! pöfffff
írta: Tisss Címkék: bolondTisss, család, party, pihi, Saskó
Saskónak levelet ír
péntek este, találkozás Z.-vel.
vártam már nagyon, mert előzőleg csak emailben sikerült tudtomra adnia, hogy bizony kedden, azaz jövő héten Olaszo-ba tiplizik a pasijával.
nem csoda hát, hogy csüngtem minden szaván, miközben mesélt, magyarázott, hadonászott a kezeivel, s édesen mosolygott, azaz sugárzott belőle a boldogság.
mondtam is magamban, hogy vazzzzz, ez a lány megcsinálta
persze még közel se biztos, hogy összejön, de nem féltem őt, mert kifejtette, hogy akkor se jön haza, ha nem úgy sül el ez az egész, ahogy tervezte.
irigykedtem, bár én még mindig érzem magamban, hogy többre vagyok hivatott, s nagy dolgokat fogok véghez vinni, csak még egyelőre élvezem a lustaság kínálta lehetőségeket:))))
jól is voltam egészen addig, amíg Z. meg nem kért egy szívességre, történetesen az, hogy Olaszországba Szlovénián keresztül utazik, s hát, mint olyan, költségvetést csinál, s csak a szlovéniai autópálya-díjak hiányoznak ahhoz, hogy fel tudja mérni, mibe fog fájni neki ez a szerencsét próbálunk projekt.
utánanézett állítólag a neten is, s sehol semmi, így maradt egyetlen barátnője - akinek exe történetesen párszor átszelte a magyar határt, s mint területi képviselő, a fél életét az utakon tölti, így tudja pöccre az árakat - azaz én!!!
nem örültem ennek a szerepnek ezen esetben, nem akartam felvenni Saskóval a kapcsolatot, mert teljesen túl vagyok rajta, s úgy érzem, hogy semmi szükség nincs kettőnk kommunikációjára&
én írtam neki utoljára, amire baszott válaszolni, de persze azon meg se lepődtem, s nem is fájt, hisz ismerem őt, tudom, hogy mi miért van
na de nem is ez a lényeg, megmondtam Z-nek, hogy rohadtul nem szívesen, de megteszem.
nem lehettem ennyire önző, hogy ne kérdezzek meg valami olyasmit, ami segít Z-nek, s amit ex tökéletesen tud.
írtunk is hát egy emailt, amit inkább beszúrok, mert bámulatos, hogy mennyire nyers, kimért lett:)
Hi Sasa!
Sorry for bothering U, i just wanna ask some information about the prices of highway in Slovenia!
My girlfriend travels to Italy through Slovenia (from Budapest through highway until Triest) next Tuesday (april 13!!!!) and she would like to know which way is better, and how much does it cost.
If it isnt a big deal for U, will you be so kind to write me the (exact!) prices.
I hope, u will help us!!!
Its important, and urgent!
Thanks
Hehhh, soha nem írtam neki ilyen levelet, soha nem hívtam Sasanak, s soha nem írtam alá a keresztnevemmel a levelet.
de bazzzzz, nem tudtam volna neki mást írni, s egyébként is, persze annyira tudom, hogy nem fog válaszolni, vagy csak egy hét múlva, de le se szarom.
igazság szerint csak kellemetlen, mert tényleg szeretnék Z-nek segíteni, s ennyivel hozzájárulni a big utazáshoz:)
no, de most már essék szó a buliról is a mindenit&.
szóval megjártuk a Közgázt, ahonnan gáz módjára illantunk el, annyira rettenetes volt, s áttütüztünk a Cuba Libre-be, azaz a Mammutba.
soha nem voltam még ott, így az újdonság erejével hatott rám az, hogy egy centerben hajnal kettőkor mászkálnak a csókák + cicababák:), de tetszett.
az már kevésbé, hogy akárhova néztem, görög, vagy olasz szempárokkal találkoztam.
bár szeretem a külföldieket, de most egy kicsit sok volt tegnap, vagy nem tudom!
persze találkoztam millió ismerőssel, melyekből hatot szívem szerint hanyagoltam volna.
volt osztálytársak voltak, s bazzzz, szomorúan kellett konstatálnom, hogy még mindig az számukra az első számú kérdés, hogy hol dolgozom, hol tanulok, van-e pasim.
egyfolytában méregettek, hüledeztek a hajamat illetően, hogy mennyire megnőtt, s még taglalhatnám azt az álpárbeszédet, ami köztünk folyt.
arról már nem is beszélek, hogy rosszul lett mind a három, mikor az egyik pasijával kedélyesen elnevetgéltem, böfff, eddig is tudtam, hogy hp-k, de ezek után.erről még tudnék beszélni bőven, de nem is érdemelnek betűt:)
hajnal háromkor már itthon voltam, s kedélyesen kajáltam az ágyamban, miközben ment a Jakupcsek show ismétlése. botrány volt, s nevetséges!!!
valamiféle beszéljük ki az ostoba nőket, s nevessünk rajtuk produkciót akartak összehozni, ami nem is lett volna baj, csak azt nem vették észre, hogy az a típus, akiről beszélnek ott ült a soraikban, vagy önmaguk volt az!!! No comment!
Fáci az igaz szerelmem
hm, tegnap este olvastam ezerjó blogját, majd RareMiracle blogját...
ezek után szépen hazacaplattam, s én is bőgtem egy jó nagyot:)
ez már csak így megy...
néha én is nehezen dolgozok fel dolgokat, s bizony elsírom magam.
bámulatos, hogy ezt mindig is titkolom mindenki előtt, ennek ellenére itt meg sokan olvassák,
dehát istenem, ez egy napló, vagy mi!
persze felhívtam Élit, s tartottam egy gyors lelki segélyt...
nem tudtam vele találkozni, s a mai angol vizsgám miatt csak holnap tudunk mihamarabb érintkezni...
egyszerre voltam dühös, meg szomorú is Élit illetően...
ha én nem nézek Rá, akkor senki más???
ez hogy lehet?
ok, hogy 23éves, de attól még a szülő az szülő marad, a gyerek, meg gyerek...
miért lettem dühös?
hát Élinek nyugtatót írt fel az orvosa!!!
ennél a pontnál majdnem elsírtam magam:(
nyugtatót egy fiatal lánynak???
szerencsére Éli nem hagyja el magát, s tanácskozásunk közben leszögezte, hogy nem fogja bevenni, amíg nem beszél egy másik orvossal is!
de ez az egész, s ahogy a szülei reagáltak...
tudom azt, hogy ha úgy jönnék haza az orvostól, hogy apu, képzeld, nyugtatót írtak fel nekem (ami nem lehetetlen, ismerve engem, meg a kirohanásaim...), akkor apu sokkot kapna, s az lenne az első, hogy mindent mögém helyezne, s csak rám koncentrálna...
Éli szülei meg...mintha C-vitamint kapott volna...hát basszus
na meg aztán a szegény kutyu...öreg volt már, 13éves, de tudom, hogy mennyit jelentett neki, s egyébként is...
szegény Éli még a telóban is sírt, borzasztó volt:(
s most akkor az én kis Cucafülemrõl /=Zsini cini, Fatime === a macskám:)/
mindig az az első számomra, ha hazaérek, hogy megölelem Cucafület, s
persze hangosan elmotyogom neki, hogy mennyire szeretem, s imádom...
s bizony, ahogy ezeket a sorokat írom, érzem a kis szőrét, s látom a csodálkozó szemeit...
félek attól, hogy mi lesz velem, ha ő nem lesz!!!
szerintem akkor fog meghalni egy darab belőlem...
akinek nincs állata, s nincs efféle kapcsolata, az soha nem fogja megérteni, hogy mit érzek, s mi van bennem.
az én kis Cucafülem /most ez az aktuális neve!/ idén lesz 10éves...
apu mindig mondja is, hogy elképzelni se tudja, mi lesz velünk nélküle!
ekkor én, a fő strucc mindig csak annyit mondok, hogy ugyan,
Zsinibaba nem fog meghalni, mert addigra feltalálják a cicaörökélet-gyógyszert...
röhejes mi???
röhejes, pedig tudom, hogy ezzel a mondatommal apu is elhessegeti azt, amitől remegek...
nincs olyan nap, nincs olyan ölelés, amikor ne jutna eszembe, hogy egyszer már nem lesz...
napjában 35ször minimum elmondom neki, hogy imádom őt, s ő az egyetlen szerelmem, s ne hagyjon el soha...
én élőlénytől soha nem kaptam annyi szeretetet olyan intenzíven, mint tőle...
ha sírok odajön hozzám, ha szomorkodom bújik hozzám, velem alszik,
mindenhova követ, s mindent velem csinál...
én pedig mindig, minden körülmények között hozzá menekültem, menekülök...
ha boldog vagyok, ha szomorú, akkor is ő az első...
amikor itt van az aktuális párom, akkor is ő az első, mert féltékeny,
s mert tudja az összes pasim, hogy számomra a macskám az első...
egyedül Saskót tűrte meg Fáci is, de nem nézte jó szemmel:)))
de talán őt elfogadta, meg is kedvelte...
s ezért is volt igaza Saskónak, amikor azt mondta, hogy nem tudnék kiköltözni hozzá...
tudta ő azt jól, hogy miért nem, s ez igaz is...
soha nem tudnám itt hagyni Fácus-Mágust, mert nélküle semmi vagyok!
tudom jól, hogy ő segített Saskó után is, s egyébként is...
hm, miért írtam le ezeket?
nyilván ettől sok ember most magához kapott, hogy jéééézus, ekkora ostoba picsát...
nem érdekel!!!
hajlandó vagyok felvállalni azt, sőt, mutatni is akarom, hogy bizony nem egy állat többet érhet családtagjainknál is akár.
mert több szeretet kaptam, kapok az én Cucámtól, mint az állítólagos nagynénémtől, kereszt szüleimtől, s még sorolhatnám!
vállalom azt, hogy fanatikusan szeretek egy állatot, s mindent megtennék érte!
sok emberi tulajdonság van, amit nem szeretek, de van egy, amitől még indulatos is leszek...
ha egy ember elítél valakit amiatt, mert rajongásig szeret egy élőlényt, s még kategorikusan ki is jelenti, hogy utálja a macskákat(kutyákat), s ne is beszéljek róla, meg közelébe ne vigyem
azt a szörnyeteget...
nem vagyok előítéletes, de ennél a mondatnál mondom mindig azt, hogy nincs miről beszélgetnünk...
ezt a bejegyzést elsősorban azért írtam le, mert rájöttem, hogy a blogomban minden szerettemről írok, s Cucafülről alig teszek említést, pedig elsősorban ő tölti ki az életem, a mindennapjaim...
ennyi, nem több!
de, még valami...
maradjon velem addig, ameddig egy cicalét lehetõvé teszi!!!
Lehet, hogy lesz idén még is csak nyaralás?
olyan jóóóóóóóóóóóóóóóól vagyok:))
de tényleg, itt vagyok melóban, s annyit rötyögünk együttesen:)
szegény könyvelőnő nem is sejti, hogy miket mosolygunk rajta a háta mögött, pedig egy szobában vagyunk vele:)
vicces, na....
amúgy meg hullajól vagyok, mert érzem a tavaszt, s ma olyan fittnek, boldognak érzem magam...
szép pirosba öltöztem, ami úgy tűnik nem csak engem dob fel, hanem másokat is:)
jót tett ez a kis pihenés a hétvége folyamán...feltöltődtem, nem is kicsit...
ellenben lehervaszt, hogy a cigarettám ára 560Ft :((
még a végén gondolkodnom kell rajta, hogy leszokjak...
mondjuk ez igazán az EU-ba lépéskor lesz időszerű...
hallgattam ma a rádiót, s ott hallottam, hogy van ország, ahol 8Euro egy doboz cigi...
na ahhoz már nem fogok asszisztálni azt hiszem:)
huhhh, annyi mindent akartam írni, de elfelejtettem, azt hiszem szétszórt vagyok egy pettyet!
jahhh kedves ezerjó, Neked reagálok itt
nem vagyok vastag, meg az az alacsony lány se...
tudnék olyan képet mutatni neked, amire azt mondanád, hogy szó szerint gebe vagyok, pedig egyáltalán nem igaz ez utóbbi!
a fenekem tényleg nagy, a csípőmmel együtt, de általában előnyösen öltözködöm, ezért nem tűnik fel mindenkinek...
ezzel együtt nem húzom le magam, ilyen vagyok, engem így kell szeretni, s nekem is magamat!
ez utóbbi néha nem teljesen jön össze, de igyekszik az ember:)))
hogy hova lesz a túra a nyáron?
na igen, az már velősebb, s nehezebb kérdés, mi több, problémakör..
valószínűleg ugyanoda fogok menni, ahova tavaly...azaz Horvátország, Pag szigete
a dolognak sajnos van szépséghibája...nem kevés démonnal kell majd ott küzdenem...
ha olvastál, akkor tudod is, hogy miért...
ott ismertem meg Saskót, s ott töltöttem életem legszebb napjainak egy részét...
szóval gondolom, amikor odaérek majd rendezek egy nagy bőgést az emlékek végett, de aztán huhuhuuuuu, vannak ott emberek, akik szívesen várnak vissza, tehát nem aggódom...
mindez csak augusztus végén lesz esedékes, addig meg vár Siófok, Siófok...
nyáron szinte minden hétvégén ott vagyok vagy Élivel, vagy Déssel...
Éli tervezi nagyon a nyarat, miszerint megyünk a nyaralójába Szemesre, s majd onnan stoppolunk át Siófokra, ahogy azt mindig szoktuk...
erre mondom azt, hogy hiszem, ha látom, hiszen ezt tavaly is terveztük, akkor mégse jött össze, mert ugyi Éli bepasizott, s csúnyán elfelejtett...
reméljük idén, ha be is pasizik, legalább nem felejt el, s megbecsül engem is:)
no, ez néz ki nekem
s nektek?
kíváncsi vagyok tényleg, hogy ki hova megy, s mit tervez
persze nagy álmom volna egzotikus helyekre eljutni, de pénz, ill. társaság hiányában bőven jó lesz nekem Horvátország!!!
csak jöjjön össze
nos, egyelőre ennyi, majd talán még írok:)))
Tisss a munka hőse
gihi:)
Tisss a munka hőse!!!!!
így jellemezném magam!
vagy inkább a pénz, s a ruhák ácsingózója???
fene se tudja, de a lényeg, hogy valamilyen címet rám lehet aggasztani!
történetesen ugyanis az a szituáció, hogy a lábam majd leszakad, menni alig tudok, de én itt dolgozom ahelyett, hogy valamelyik sztk-ban várnék négy órát az orvosra!!!
áprilisra kell halasztanom mindezt, mert én itt biza órabérben vagyok, s most muszáj dolgozni:((
jelzem aggódom ám nem picit a lábam miatt...
akármit csinálok, akárhogyan teszem-toszom, rakom, fáj:(
s nem tudom mitől...
na nem a francot nem!
még anno nagy kosaras időszakomban történt egy kisebbfajta balesetem!
lila-zöld volt két hétig, s menni nem tudtam, de jó apám azt mondta, katona dolog, csak semmi orvos
all right, na azóta kétszer akkora a bokám, s fájni szokott egy-egy megerőltető tevékenység alkalmával.
akkor ez a prológ...
s mi történt?
imádok táncolni, s azt hiszem túlzottan megerőltettem
azóta viszont a csontom, ízületem, bőröm, mindenem fáj egészen térdig...
van itt doktor???
help me please, mert tényleg rám jött a para jula újabban
egyre hülyébben fáj, s egyre jobban!!!
de azért ma letesztelem egy buliban, hogy hogyan viseli a dolgokat:)))) /bár ülve is fáj, de mondom én, hogy hős vagyok:)/
tegnap volt nálam Éli...
áthozta nekem a pénteki szexy képeket cd-n
szegény gépem kerregett-beregett, de muszáj voltam megnézni!
hát jeeeeeeeeesus, nem semmi képek lettek
fele illuminált állapotban készült, s a végére már semmi ruha nem volt rajtunk szinte!
Éli mondta, hogy milyen jó alakom van
hát bahhhh, néztem magam, nekem nem tetszik, de tény és való, ha lehetne csinálni egy generális fejcserét, nem is lennék olyan rossz nő:)))
de sebaj, van, akinek ez a fej már gyönyörű is volt /igaz, szavát se hittem, de jól kamuzott:)/,
szóval még van esély arra, hogy lesz újabb ilyen őrült...
addig meg szeresd a testem bébe (...végtelen maraton???-volt ilyen szám nem?:)))
tényleg, olyan szám miért nincs, hogy szeresd az eszem, a lelkem bébe???
Szomorúság
Volt nálam tegnap Éli
Totál csalódás, nem jó dolog, nem jó érzés fogott el, amíg velem volt.
S ez így nem is lesz jó továbbá életem azon szakaszában vagyok, amikor úgy érzem, hogy igenis mindenki megkapja azt, amit érzek, s gondolok
Most azt gondolom, hogy Éli leszív, s nincs szükségem rá!
Igen, akár úgy is lehet értelmezni, hogy ráuntam, de sose ámítottam magam azzal, hogy barátnő lenne, s erről ő mindig is tanúbizonyságot ad, hogy bár annak mondja magát, számára én vagyok a legjobb barátnő, mégse úgy viselkedik!
Sajnálom, ezek a kegyetlen érzések, s cselekedni fogok!
Tegnap ott volt nálam, s nagyon untam, idegesített is, s még mondhatnám, hogy miket éreztem. A legdurvább az volt, hogy meg se említettem neki az utolsó két nap eseményeit, már, ami Saskót illeti.
Minek? Nem voltam kíváncsi arra, hogy mit fog mondani.
Ma kaptam tőle sms-t, ami kiakasztott, megint nyavalygott, s várta volna azt, hogy majd én összekanalazom.
Hát nem, téved, mert én már kanalaztam őt eleget, pedig meg se érdemelte legtöbbször.
Igen, önző picsa vagyok, bevállalom. De az önzőségem felvállalva megteszek olyan dolgokat majd, amik nekem jót fognak tenni. Pontosan azért, mert akárhogy is nézzük, én vagyok a legfontosabb magam számára!
Néha baj az, hogy túlontúl tudatos vagyok, mások talán azt hiszik, beképzelt, elkényeztetett, nem hinném, inkább csak racionálisan látom a világot, s tudom, hogy mire, kire van szükségem.
Túl vagyok egy szakaszon, ami szép volt, de az utójáték nehéz!
Igenis magammal fogok foglalkozni, mert nem vagyok hajlandó tovább hazudni se magamnak, se másnak, és azt se akarom, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik mellett nem érzem jól magam! Ez már többször megfogalmazódott bennem, de most már nem csak gondolati síkon van bennem!!!
Nos, ezt érzem most, meg boldogságot, de erről majd máskor!
Saskó felhívott már megint
hűha, most még gyorsabb gépelésbe kapcsolok, mert sietnem kell, késő van!
szóval a mai nap, nos az nem volt egyszerű!
felhívott Saskó, a héten nem először,
konkrétan tegnap is felhívott, de ma 3/4 órát beszélgettünk...
nyugalom, én ezt nem fogom fel olyan vészesen, mint Ti.
tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy mi várható a jövőnket illetően...
SEMMI
nem is ezért zavarodott meg bennem minden...
nem azért, mert még mindig én vagyok a sunshine az életében, s úgy érzi, hogy beauty vagyok, meg egy hihetetlen jó ember, s mennyire jó hallani a hangom, s mennyire szereti bennem azt, hogy optimista vagyok, s őszinte...
nem, hisz ezek szavak, érzések, amiknek eddig is tudatában voltam...
nos, mint ismeretes, Sasanak van barátnője, akivel állítása szerint henki-penki kapcsolat volt, van...
ma beszélgettünk sokat a barátnőjéről
mert Sasa maga alatt van, s úgy érzi, hogy a lány megváltozott...
iszonyatos volt hallanom az elkeseredett hangját, a fejtegetéseit, a pesszimizmusát...
azonban így is többször felnevetett, s mondta is, hogy köszöni nekem, amiért segíteni próbálok,
meg még mindig funny vagyok, s az, hogy lelket öntök belé, már segítség.
segíteni akartam neki igen;
én is csodálkozom rajta, de nem a saját malmomra hajtottam a vizet...
tanácsokat adtam, s próbáltam olyan kérdéseket feltenni neki, amik elgondolkodtatják őt egy kicsit.
többek között ilyen volt az is, hogy bízik-e a lányban!!!
azt mondta, hogy nem, eddig életében egy lányban bízott csak, s az én voltam...
pffffff
ennél a résznél leblokkoltam, bár tudtam ezt jól, mégis nem gondoltam, hogy számára ez ekkora érték marad:(
engem nem zaklatott fel ez az egész...
az, amiket rám vonatkoztatva mondott, azok szinte meg se érintettek, hisz most nem ezen volt a hangsúly!!!
egyszerűen azért sírtam, amikor letettük a telefont,
mert tudom azt, hogy boldogtalan, s tanácstalan, s mennyire, de mennyire vágyik a szeretetre:(
szívem szerint csak megölelném, dehát...
s tudom, én kívántam neki, hogy legyen utánam valakije, hogy jöjjön rá, mit is veszített el velem;
mégis azt mondhatom, rettenetes az az érzés, amit most érzek:((
én boldogságot kívánok neki, nem azt, hogy felhívjon engem azért, mert olyan elveszettnek érzi magát, s mert az számára a boldogság forrás, ha hallja a hangom!!!
nem hiszem, hogy használt neki az, hogy beszélhetett velem!
nem is tudom mi volt vele a célja, de nem is ez a lényeg!
írhatnék még dolgokat, érzéseket ezzel kapcsolatban, de felesleges, a lényeg az bizony ennyi marad!
Egy bulis este
Hüpp, akkor mesélek!
Tegnap este 11kor volt a nagy meeting, s ott volt Matróz is...
azt hiszem a bulira senki nem volt ráhangolódva, még én se...
szívem szerint itthon aludtam volna, vagy gondolkodtam volna,
de nem, muszáj volt menni!
Matróz hihetetlen lapos, s unalmas volt,
Éli meg bágyadt, szomorú, s csalódott...
erre ott voltam én, aki viszonylag jól érezte magát /ehhez hozzátartozik, hogy én, mint optimista jelenség szinte mindig jó állapotba tudom varázsolni magam, ha buli van...utálom a partykiller embereket!/
mikor Éli megtudta, hogy Sasa jelentkezett, azonnal megmutatkoztak rajta az irigység, féltékenység jelei...
nos kérem, ezért nem titulálom barátnőmnek!!!
egy barátnő minden körülmények között együtt örül a másikkal!
ellenpéldának viszont Dést tudnám felhozni.
neki is megvan a millió kis gondja, mégis tud velem örülni, képes az én boldogságom az övé felé helyezni, szívből tanácsot adni...
soha nem fogom neki elfelejteni azt, ahogy a tengeren viselkedett, amikor én épp MÁS-t csináltam...
azt Dés soha nem fogom tudni meghálálni, de akkor és ott, nagyon nagyot nőttél a szememben, ha még lehetett:)
szóval így indult a buli..
nem kicsit emelkedett a hangulat, amikor sas-szem Tisss kiszúrt egy pénznek látszó papírdarabot a földön!
úgy röppentem rá, mint szarka az ezüstkészletre:)))
szerencsére nem látott senki, de jobb is...
miközben az objektum becserkészésén törtem kicsiny agyam próbáltam kisilabizálni, hogy mekkora értékért harcolok a tömeggel, s a megvető szempárokkal szemben.
először 500Ft-ra voksoltam, ám egy előnyösebb fénymegvilágításban láttam, hogy ez biza 2000Ft!
nos jelentem 5ezer forinttal bővült a bulira szánt keretem:)))
életemben nem találtam még ekkora összeget!
lám, Tisss is lehet szerencsés!
nos, nagyon nagy népáradat volt, ezzel egyenesen arányosan iszonyat meleg, további párhuzamot vonva előző eleminkkel rettentő büdös is;
így hát áttűztünk egy másik helyre, ami kb. 100m-re volt tőlünk!
az okosabbak, s Pesten jártasak már tudhatják, hogy hol mulattam:)
ott fogadott még igen érdekes látvány, aminek én nagyon nagyon örültem:)
félmeztelen lánykák táncoltak az asztalon.
ki volt pingálva a mellük, s legtöbbjük csak egy tangában ficergett...
szeretem nézni a táncoló lányokat!!!
profin, élvezetesen táncolni az 5 közül csak 1 tudott;
5-ből 3 szilikonmellű volt;
5-ből 1-nek volt pepec alakja (szilikonmellel!!)
5-ből 2 rendelkezett jó fenékkel;
5-ből 2-t esztétikus, helyes pofikával áldott meg a sors;
5-ből 1 nővel szívesen kezdtem volna bármit :)))
eme faramuci helyzetnek köszönhetően érdekes férfiak fordultak meg a helyen, de ez engem soha nem zavart...
két balekot kellett elküldenem, s egy angollal kellett megbirkóznom!
vicces volt, ahogy angolul magyarázott nekem, én meg bőszen bólogattam, majd közöltem, hogy sajnos nem értek én egy szót se angolul, nem tudok beszélni se, s egyébként is...
nem voltam hiteles, mert a pasi mondta, hogy dehogynem, tök jól beszélek...
közölte velem, hogy nem akar tőlem semmit, de úgy érzi el kell nekem mondania, hogy úgy nézek ki, mint egy angyal o:-)
buli után a nyugatitól megint gyalogoltam haza jó fél órát, ami most kifejezetten jól esett,
ilyenkor többnyire hangosan énekelek halandzsa, jobb esetben angol, a legjobb esetben magyar nyelven:)
összességében nem volt rossz buli, pörgés szempontjából azonban csúnyán alulmúltuk a búgócsigát, az egyszer biztos!
írta: Tisss Címkék: Dés, férfiak, Matróz, party, Saskó
Partiba készül, Saskóról inkább nem beszél
:))
most értem haza, s megint nem semmi napot zártam,
de hol van még a vége?
11kor talizom Élivel, mert megyünk egyet bulizni...
szeretek így hét elején kimozdulni, mert teljesen más hangulata van!
általában ezek olyan típusúak, amikor inkább beszélgetünk, na meg nagyokat röhögünk...
nemrég estem haza
melóból egyenesen Z-hez mentem, s nagyon jót beszélgettünk.
persze egy-két gondolatával lesokkolt, amit inkább nem osztok meg:)
a lényeg, hogy mások vagyunk.
ott jártam alatt Megasztár cd-t sasoltam...
hazafelé már én is hallgathattam a technika vívmányainak köszönhetően:)
nem rossz, nem rossz, azt kell mondjam!
hm
történt ma is valami,
ha én lennék Lőrinc L. László, akkor azt mondanám, mindig akkor történik ez az esemény, amikor este talizom Élivel egy laza party erejéig!
igen, megint felhívott, de én erről már nem akarok inkább beszélni!!!
igaza van lizzy-nek, hogy nem tudom lezárni, ameddig keressük egymást.
a legszörnyűbb az, hogy én most már tényleg készültem az új életemre Élivel,
új célok, tervek voltak, vannak kilátásban, s akkor puff neki, felhív...
azt hiszem kitalálható, hogy miről beszélgettünk...
szeretem hallgatni a hangját, de nincs szükségem arra, hogy egymás szívét fájdítsuk
jobban esett volna, ha azt hallom, hogy nagyon boldog
hát nem azt hallottam, mi több, ehhhh
nem is érdekes
normális ember ennek örülne talán, amiről ma beszélgettünk, én nem tudok
ennyi :oooo
továbbiakban szép estét, nekem meg remélem hogy ütős lesz:)))
Saskó fonal ápdételése
végre van időm újra írni, s megírni a hét, a hónap eseményét, a depimből kisegítő történést!
igen, igen, igen, ti, akik egy kicsit is ismertek, azok tudjátok, hogy ehhez egy valaki, helyesebben egy valami kellett, amit most megkaptam...
s valóban,
felhívott Saskó...
igen, engem is sokkolt, pláne, hogy olyan furán vette ki magát az egész...
mindez csütörtökön történt, reggel tízkor, mikor épp nagyban dolgoztam.
megszólalt az õ csörgésén a telóm, s amikor láttam, hogy bizony a kijelzőn az ő neve szerepel, hirtelen azt se tudtam, hogy hova kapjak...
esküszöm, vártam is egy keveset, mert azt hittem, hogy tévedésből hív, s hátha lenyomja!
de nem kapcsolta ki, én pedig felvettem, s éreztem, hogy amikor leteszem, már teljesen más gondolataim lesznek, s könnyebb lesz a lelkem jó pár kővel!
a kezdő mondata az volt: na, mi van velünk, hogy áll a helyzetünk?
grrrrh, hát fordult a szemem egyet a tengelye körül, hogy mégis, milyen kérdés ez egy hónapnyi hallgatás után,
de azért azt elmondhatom, hogy ott helyben olyan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, hogy alig tudtam uralni magam a beszélgetés alatt...
miután pedig letettem a telefont, majdnem zokogó rohamot kaptam örömömben.
tudtam jól, hogy nekem ez a hívás hiányzott ahhoz, hogy tényleg rá tudjam tenni arra a rohadt i-re a pontot, hogy túl vagyok az egész Sasa-ügyön!
akkor lássuk a beszélgetést, ami elég hosszú lesz, így majd a következő bejegyzésemben fogom elemezni a telefonnal kapcsolatos averzióim!!!
szóval azt most rögtön leszögezném, hogy neeeem, semmi olyan nem történt, pusztán rendeztük a soraink, meg mindent, ami szükségessé vált!
azért azt mondtam neki, hogy nagyon jó hallani a hangját, meg sokat gondoltam rá, s sajnálom, hogy az történt ami.
erre persze õ is reagált, hogy ő is rengeteget gondol rám még mindig, s örül, hogy hallja a hangom.
persze csípőből kérdeztem, hogy akkor ugyan miért nem hívott hamarabb...
s egyáltalán mi a faszért (elnézést a vulgáris kifejezésekért, de kérem szépen, ezek indulatok:) nem reagált az én emilemre...
---- ilyenkor mit lép egy férfi, vagy nő, aki szorult helyzetben van? úgyis tudja mindenki...megkaptam hát én is a szokásos mondatot
"időre volt szükségem, gondolkodnom kellett"
ahhhha mondtam magamban...
a továbbiakban nem firtattam, inkább beszéltünk, mert volt miről!
említettem neki, hogy iszonyat szarul voltam, beteg voltam, meg magam alatt voltam (na azt azért nem említettem neki, hogy ez többnyire neki köszönhető...ennyire amatőr én se vagyok:)
kiakadt azon, hogy mennyire szapultam magam, s megint mondta, hogy jajjjjj Bunny ne csináld, mert te fantasztikus vagy
----ahhhham, mondod te, aki szakított velem (jó rendben, közös megegyezéssel szakítottunk az én kezdeményezésemre, szóval szavam nem lehet:))
piszok jó volt hallani, hogy tudunk még viccelődni, hogy használja a közös szavainkat, amikről csak mi tudunk, mi találtuk ki együtt, s hogy az idő még mindig repül, ha beszélgetünk!!!
nyugi, mesélem tovább, mert még a lényeg sehol sincs...
Tisss kérdezősködni kezdett, s Saskó válaszolt szorgalmasan.
bizony, becsajozott a drága, amin meg se lepődtem
azon már inkább, hogy miért mondja azt, hogy reméli nem vagyok szomorú...
nevettem egy nagyot, mert engem ez már tényleg nem érint...ez várható volt
viszont még nagyobbat röhögtem akkor, amikor megtudtam, hogy az én drága utódom 20 éves, s egy Pub-ban dolgozik...
kicsit gáz volt, mert tényleg egy hahótát nyomtam a telefonba, amire rá is kérdezett, hogy mi olyan vicces...
karakánul elmondtam neki, hogy viccesnek tartom, hogy egy 20éves lánnyal van...
nem azért, mert én a magam 21 évével hű de rohadt érett nő lennék, hanem azért, mert az egyik fő oka a kapcsolatunk végének az volt, hogy szerinte én még nem éltem ki magam, túl fiatal vagyok...ehhez képest a 20év biztosan ideálisabb:)))
a másik meg, 20éves, s egy pub-ban dolgozik???
ehhhh
félreértés ne essék, lehet, hogy Sasa még öltönyt fog csináltatni a hölgyike Nobel-díj átadására, nem is ezzel van a bajom...
telibe megkérdeztem Sasat, hogy nem rossz ez neki, hisz ő féltékeny típus, hogy bírja ezt?
erre ennyit mondott: nem vagyok féltékeny, minek legyek az, annyi nõ van a világon...
hát itt lesokkoltam, mert rám olyan féltékeny volt, mint Colombu a ballon kabátjára...
magyarán soha nem akart egyedül hagyni!
itt éreztem először azt, hogy számszing nát wörking ebben a kapcsolatban annyira hű de rózsásan!
mint egy jó barátságban általában szó esik a szexről, én se voltam hát rest rákérdezni csak így telibe, hogy milyen a lány az ágyban:)
szokásos szava járásunkat alkalmazta: not bad, not bad
beszédesebb volt ez a két szó, mint az bárki is gondolná...
ugyanis ezt én találtam ki, amikor megkérdezte, hogy jó-e ez vagy az, akkor mindig eképpen válaszoltam...
de ez ugyi azt jelentette, hogy nem a legjobb!
nah, meg azt nem is kell említenem, hogy nálunk a szex, az nem not bad volt, hanem fucking good:)
de nem is értem, hogy miért hasonlítgatom magam a lányhoz, amikor nem vagyunk egy szinten semmilyen téren, mint ez ki fog derülni még később...
persze ő is visszakérdezett, hogy nekem van-e valakim, s szex, meg balblalballba..
mondtam, hogy nincs semmi, s nem is akarok, elég nekem a saját praktika-táram jelenleg:)
rögtön mondta, hogy az lehetetlen, mert õ tudja jól, hogy én nimfomán vagyok!!!
köffffffi
na de haladjunk...
igen, már csak egy kérdés maradt számomra, s én azt is megkérdeztem:)
méghozzá azt, hogy szerelmes-e a lányba?
érkezett is a válasz, miszerint nem, nem érzi úgy, meg nem is tudja, s egyébként is...
hmm, itt pislogtam, én ehhez nem értek...
de annyit tudok, hogy belém az első este szerelmes lett!
a lánnyal meg együtt van egy hónapja, s mégse semmi :ooo
mondjuk tuti, hogy földhöz vágott volna, ha közli, hogy hú élete nagy szerelme, mert akkor ez számomra azt jelentette volna, hogy belém nem is volt olyan nagyon szerelmes.
én úgy gondolom, egy nagy szerelem eléggé leszívja az embert, s utána nehéz valakit rögtön akkora intenzitással szeretni...
tudom amúgy jól, hogy Sasa bele fog szerelmesedni a lányba, már, ha nem csinál valami nagy gixert...
bár azt már megtette...hogyan?
hát, emlékeztek arra a bizonyos sms-re, meg telefon kinyomásra???!!!...a régi naplóm jan. 31-jei bejegyzésénél szerepel az egész történet...
naná, hogy a kis banya csinálta az egészet, de sikerült bebuknia a fruskának!
most el is mondta Sasa, hogy a csaj válaszolt az sms-re...
mondtam Sasanak, hogy ez undorító volt tőle, hogy megengedte a lánynak...
mire közölte velem, hogy nem engedte õ meg, a csaj turizott bele a telefonjába, s válaszolt.
vagy úúúúúúúgy
hát ezek után meg azt kellett megemlítenem Sasanak, hogy ez enyhén szólva gyerekes volt a lánytól, s számomra úgy tűnik, bizalom híján álltok elég rendesen!
szóba hoztam, hogy néha azért beszélhetnénk telefonon, ha már ilyen jól eldumáltunk most is...
itt jött egy újabb édes válasz, miszerint neki ezt meg kell beszélnie a lánnyal.
drága Saskó, olyan naiv vagy, hogy jajjhhh...
értem én, hogy tiszta akar maradni a lány felé, ez szép és jó,
de azt hiszem nagyon különbözünk egymástól...
ha az én telefonomba bele turizott volna a pasim, akkora sallert kapott volna, utána meg útilaput, hogy ihajjj...
nem hogy még utána arról kérdezgessem, hogy megengedi-e, hogy beszélgessek egy számomra fontos emberrel...
kérdeztem is Sasat, hogy miért, mit gondol a sárkányod, hogy majd innen Mo-ról tevékenykedek?
nem is ez a lényeg;
Sasa azért hozzáfűzte, hogy ő nagyon szívesen fogadja az emiljeim, meg az sms-eim, örülne, ha írnék.
ahhhha, engem meg most szalajtottak a diliházból...
tiszta számomra az egész
a beszélgetés nem fér bele neki, mert túl jól érzi magát velem, amikor dumálunk, így inkább nem akarja hallani a hangom, de azért mégis jó lenne tudni, hogy mi van a Bunnyval, mit csinál, gondol-e még rám
hát sorry Sasa, eddig se voltak vasból az idegeim, nem fogom ezek után se túlfeszíteni a húrt!
jaj a legszebbet nem mondtam, említette, hogy lehet, hogy jön Budapestre...asszonypajtással, vagy mi...
csak tudnám minek???
biztos én nem értem a dolgokat, vagy túl tisztán látok, az a baj?
nos, tudom én, hogy szerette Bp-et, meg Mo-t, de ennyire???
ne vicceljünk, Szlovéniának sokkal fejlettebb környező országai is vannak, megannyi szép látnivalóval!
amúgy meg csak magamból indulok ki
akkor mennék a következő manusommal Szlovéniába, ha már minden más országot bejártam volna, s már biztos lennék abban, hogy semmit nem érzek Saskó iránt;
vagy akkor, ha semmit nem jelentene a pasi, aki mellettem van, s kíváncsi lennék, hogy mi van Sasaval, látni akarnám vágyból!
ennek viszont több buktatói vannak
nem akarom látni se pub-kisasszonyt, se egy megváltozott Sasat, aki máshogy vélekedik, sokkal vadabb, kiégettebb...mert most ezt érzem rajta.
s egyébként hogy képzelte?
majd én odamegyek a talira, s vigyorgok széles mosollyal az arcomon, s a csajnak nem keverek le egy sallert az sms-balhé után?
neeeeeee
ennyire szende, és szolid én se vagyok...
jó színész vagyok, nem mondom, hogy nem, de ennyire nem tudom magam megjátszani, s nem is akarnám!
na, s elérkeztünk ahhoz, amit ki akartam emelni,de mégis a végére hagytam.
azt hiszem ez mindent elárul, s magyarázat lesz a szkeptikus hozzáállásomhoz.
megint félretéve az erkölcsöt, meg a normákat, megmondtam neki, hogy szarul esett, amit velem tett, mert alapjaiban kérdőjeleztem meg az egész kapcsolatunk értelmét, létét, hogy egyáltalán ami volt köztünk, az jelentett-e neki valamit...
felháborodott, s ennyit mondott
hogy nagyon szerelmes volt belém, nagyon szeretett, s ezt elismételte kétszer...
már ennyi is elég lett volna, de amit utána mondott...
nos, nem azt mondta, hogy még most is kedvel, meg fontos vagyok neki, bár az is több lett volna annál, mint amit hallani szerettem volna!
azt mondta, hogy még most is szerelmes belém egy bizonyos úton...
nos, csapó, vágás, ennyi
már látjátok azt, s szerintem értitek is, hogy miért gondolom úgy a dolgokat, ahogy,
s miért mosolygok ezen az egész ügyön:)
Új élet vár!
Kicsit mosolyogtató a helyzet, mert az előző blogom is vasárnap kezdtem el vezetni, de teljesen más apropóból:)
akkor is rengeteg bejegyzést vittem fel:)
most is van mit bepótolnom!
kezdem onnan, hogy abbahagytam a naplóírást, s hogy mi vezetett egészen odáig.
nos, olyan szinten voltam magam alatt, annyira összejátszottak a dolgok, hogy lebetegedtem, belázasodtam, minden bajom volt...
a láz több, mint valószínű, hogy idegi alapon volt, a többi meg már csak jött rá.
soha nem gondoltam volna, hogy lehet valaki beteg idegeskedéstől, hát most észlelnem kellett, hogy lehet.
pocsék volt!!!
be kell valljam, hogy bizony szétcsúszott körülöttem minden.
itt a nagy feldolgozási időszakban nem figyeltem igazán magamra, s tényleg eléggé felelőtlenül álltam hozzá mindenhez, s mindenkihez.
lásd, egy buliban összejöttem Matrózzal:(
bánom, mert nagyon jó haver, s nagyon szeretem őt, s annak a csóknak nem kellett volna megtörténnie...
nem miattam, miatta!
hiszen nekem nagyon jól esett, kívántam, s még csak nem is gondoltam egy percig se Sasara, hogy az jobb volt, vagy miért tettem most ezt...
de tudtam, hogy benne érzéseket fog felébreszteni:(, pedig én semmi többet nem akarok...
ezen eset után néztem mélyen magamba, s kénytelen voltam belátni, valami nem 100% bennem.
Rengetegen álltak, állnak mellettem, s azt hiszem nekik köszönhetem, hogy egyáltalán nem adtam fel itt a nagy harcot az élettel.
mióta történt az a bizonyos eset Sasaval az önértékelésem olyan szinten ment át mínuszba, hogy az botrányos volt!
Nem volt a testemnek egyetlen olyan szeglete, amivel elégedett lettem volna.
belenéztem a tükörbe, s csak sírni tudtam, hogy gusztustalan vagyok, s még idióta is!
Minden este lelki fájdalommal feküdtem, s azzal is keltem.
Ez az állapot egy hétig tartott azt hiszem. Nem tudom miért jött el, de azt igen, hogyan múlt el!!!
mielőtt Sasat megismertem volt egy normális, azt hiszem helytálló, valós énképem.
hogy nézek ki, mennyit érek, mik a hibáim, mik az erényeim...
kiegyensúlyozott, normális, boldog életet éltem.
jött Sasa, aki viszont csak gyönyörűnek látott, amit én utáltam magamban, azt ő a legjobban szerette, s még sorolhatnám...
ő általa egy idő után többnek éreztem magam annál, mint ami valójában vagyok...
ezzel nincs is gond, lila fátyol, farkasvakság, blablalbal...
csakhogy Sasa eltűnésével köddé vált az én önbizalmam is, az is, amivel azelőtt rendelkeztem.
nem is értem, hogy következhetett ez be:((( tényleg magam alatt voltam!
erre rátett még egy lapáttal az, hogyha valaki megbántott, megjegyzést tett a külsőmet illetően, vagy bármi, akkor rögtön abba menekültem, hogy volt ez már valakinek gyönyörű is...
igen ám, de az a valaki le se szarta a fejem, így még mélyebbre kerültem!
nehéz megélni azt, ha valakinek van egy támasza, s az hirtelen eltűnik.
a lelki stabilitás hiányát korábban feldolgoztam, közvetlenül a szakítás után,
de úgy tűnik most kellett megküzdenem a külsőre vonatkozó biztatóbombák elmaradásával.
nem baj, ezen is túl vagyunk,s ez is egy lépcsőfok volt az egyensúlyom felé!
hűha, zavarosan írok:)
elég az hozzá, hogy egy ilyen kalamajka után totál magamba fordultam, s sajnos komolyan foglalkoztattak olyan dolgok, hogy akkor én itt most befejezem földi pályafutásom...
nem miatta, hanem amiatt, amilyen érzések munkálódtak bennem!
egy szar gennynek éreztem magam, aki semmire nem képes, aki utálja önmagát, aki újabban mindenkivel ingerülten beszél...
tényleg úgy gondoltam, felesleges így élni!
ezt szégyelltem mindenki előtt, ami nem is csoda!
most is szégyellem, hogy ilyen gondolatok megfordultak bennem!
szerencsére azonban mindig is imádtam az életet, s erősebb volt bennem az élni akarás, továbbá én örökösen hittem az optimista jövőben, s a "szép új világban":)
most azt mondhatom, túl vagyok a legrosszabbon, s innen már csak felfelé vezethet az utam!
de köszönöm azoknak, akik figyeltek rám, aggódtak értem, támogattak engem!