Szülinapos
Gondolatok szülinaphoz:
Ma találkoztam Z-vel, vele beszéltünk errõl, na meg most nemrég Anabelloval is, hogy bizony, ilyen alkalmakkor jön elõ az, hogy kinek vagy igazán fontos...
a késés nem gond, a feledékenység se, de ekkor látod meg igazán, hogy kinek foglalkoztatod a gondolatait napi szinten...
elmondhatom, hogy az engem körülvevõ emberek mind üdvözöltek, köszöntöttek, velem örültek, ünnepeltek!
a legmeghatóbb mégis az volt, hogy olyan emberektõl kaptam jelet, akikkel már nem is tartom a kapcsolatot napi szinten.
Volt-ról se hallottunk régen, Matrózról se, mi több, Melindáról se...mégis mind mind gondoltak rám...
s akkor itt nem tudok elmenni amellett, hogy valaki olyantól is kaptam köszöntést, akitõl soha nem gondoltam volna!
nem ecsetelem...
volt itt valaki, akivel jóban voltunk, rosszba lettünk, megszakadtunk...
tudtam jól, hogy kapni fogok sms-t, azt is tudtam, hogy gondolni fog rám, hogy számon tartja ezt a dátumot, azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy postán fogok kapni ajándékot...
s emellett nem tudok elmenni szó nélkül...
meghatódtam, megdöbbentem, mert nem csak hogy tudta, hogy szülinapom van, s gondolt rám,
de még meg is lepett, s pontosan tudta, hogy mivel kell mindezt megtennie ahhoz, hogy kiugorjak a bõrömbõl...
hihetetlen, hogy van, aki figyelt rám, a gondolataimra, aki ennyire érzékeny volt az apró jeleimre...
itt is köszönöm Neked, mert nagyon jól esett...maga a gesztus is, meg az ajándék is!
ennyi, nem több...
hozzátehetem akkor még itt azt, hogy ezzel szemben S. nem jelentkezett...
talán hiú ábránd volt a részemrõl, hogy mint barát erre figyelni fog???
tudtam jól, hogy szó sincs köztünk barátságról, de úgy gondoltam, ez alapvetõ illem kettõnk között...
én gondotlam rá anno, megköszöntöttem, ajándékot küldtem neki, elvárható lett volna a részemrõl egy vica-verza gesztus legalább sms szinten...
nem érkezett meg...
nem is baj, mert így végképp helyreraktam a dolgokat...most már, mint ember sincs közel hozzám!
azért annyit elárulok, hogy aki geci, az talpig geci:))))
írtam neki illuminált állapotban egy sms-t, miszerint:
hello "friend", thank you for birthday greeting!
ennyi, s nem több...
s talán gyerekes, nevetséges, felesleges...de úgy voltam vele, hogy tegyük rendbe a dolgokat, s igenis, kijárt ez nekem, hogy végre megadhassam azt, hogy ne õ legyen mindenki makulátlan Sasaja,
mert közel se az!!!
egy nulla ember a szememben...
persze lehet azt mondani, hogy jajjj feledékeny, meg balblalblalbal...
de ezek kifogások...
jól esett, hogy ezzel is lelkiismeretfurdalást okozhattam Neki...
s megint csak bólogatok, s Z. tanácsait látom magam elõtt: szard le!
s így is teszem:))))
írta: Tisss Címkék: boldog, Dájmond, ehhh, férfiak, Matróz, Saskó, születésnap
Szülinapos péntekje
Tyühhhhh
most már aztán igazán elég volt:)
ennyit bulizni, amennyit én mostanában, hááááát, az több a sokkkkknál!
pénteken nagyon jó napom volt...
alig, hogy letettem a telefont, már csörgött is, vagy jelzett, hogy nincs hely új üzenet számára.
fantasztikus érzés volt, hogy ennyi embernek eszébe jutottam, gondolt rám...
hívott Matróz, Volt, régi- és új ismerős egyaránt.
5-re ért be Dés vonata, mázlira pont odaértem, s nem késtem el...
akkora csacsogásba kezdtünk, hogy azt se tudtuk hirtelen, hogy melyikünk mondja el az elmúlt pár hónap eseményeit...
otthon egy üveg vörös pezsgő társaságában előjöttek a mélyre szántó gondolatok,
fájdalmak, sérelmek, amikről az ember alapjában véve nem beszél, pedig fontos volna...
miután azt is kiadtuk, már könnyedén tudtunk táncikolni a szgépen beállított muzsikákra...
Éli nem kicsit késett, így neki már csak a második üveg pezsgőből jutott, ami nagyon különleges volt, csak kár, hogy nekem akkor már mindegy volt, hogy mit iszom...
hamarosan lecsúszott a harmadik üveg pezsgő is, így elég jó állapotban indultunk el bulizni...
az éjszakai buszon elég szemtelen, s nagypofájú voltam, de ez nem is volt meglepő, mi jól szórakoztunk, ez itt a lényeg, s sikerült egy édes pasival kokettálnom is, aki lazán idiótának nézett minket:)
a buli helyen én már jól voltam nagyon..jelzem a három üveg pezsgőből másfelet tuti, hogy én ittam meg:)
nagyban táncikoltunk, s kiderült, hogy aznap csípendél show van:)
hiszitek vagy sem, voltam fenn a színpadon, s táncikoltam az egyik manussal:)))
semmire nem emlékszem, csak arra, hogy három közül pont a legrondább választott ki, de sebaj:)
jót röhögtem, annyi szent!
az est hamar eltelt, s ötkor már az ágyikómban szunyókáltam..
tegnap egész nap kóma voltam, tévéztünk Déssel, majd Dvd-tünk...
megvolt bennünk a szándék, hogy buliba menjünk, de persze nem jött össze, mert annak rendje és módja szerint bealudtunk:)
Dés nemrég ment haza, így újra egyedül vagyok a gondolataimmal, érzéseimmel:/
fura dolgot álmodtam az éjjel...
méghozzá azt, hogy szerelmes vagyok, s egy pasi úgy hódított meg, mint még senki azelőtt, s egymás karjában voltunk, s ahhh...
álmomban éreztem azt az érzést, amit még ezidáig csak egyszer!
megrémisztő volt, de valahol nagyon nagyon kellemes...
elgondolkodtatott hát ez az egész, hogy nem is lenne rossz egy férfi, akibe szerelmes lehetnék...
talán a tudatalattim álmomban jelzett, hogy héééé Tisss, szerezz már magadnak egy pasit!
csakhogy ez nem így működik, nagyon nem!!!
nem tudnék most senkit se befogadni!
lehet, hogy vágyom egy társra, szexre, odafigyelésre, szerelemre, de tudom azt, hogy most nem lennék képes egy új férfi megismerésére, normális kapcsolat kialakítására...
nem tudnék bízni, valakit elfogadni, hosszasan megismerni, idomulni...
most azon korszakomban vagyok, amikor baromira jól esik, hogy önálló lehetek, akaratos, önfeledt, önző, sőt minden, ami egy igazi párkapcsolatban problémaforrás lehet!
úgy tűnik nekem ez jutott...
írta: Tisss Címkék: boldog, Dés, Matróz, party, születésnap
Rendőrökkel a Dokk-ba :)
Önző vagyok, hálátlan, meg szemét, s ehhez lusta is...
bárki is csóválja a fejét, sajnos ezek mind igazak rám:(((
erre mindig rá kell jöjjek...
nem gondolnám, hogy érdekember lennék, az nem egyenlő az önzőséggel, bár külsősnek úgy tűnhet, ezt elismerem!
lehet, hogy remete leszek következő életemben???
vagy csak valami simán nem klappol bennem?
miért jutottam most ide, hogy ezeket gondolom?
egy egyszerű telefonhívás gondolkodtatott el, bizony...
felhívott Volt (előző naplómban írtam róla is, egy időben sokat lógtunk egymáson),
s közölte, hogy tulajdonképpen, ő most haragszik rám, meg van sértődve, de azért találkozzunk:)))
no igen, a baj az velem, hogy én szinte soha senkit nem keresek!!!!
ez nem azért van, mert nem szeretnék azzal az emberrel kontaktusban maradni!
nem tudom megmagyarázni magamnak én se...
hisz Volt-ot is csípem, Matrózt is, Élit, Anabellot, Z-t, s mégis szinte mindig csak ők keresnek:(
miért...
sajnos tudom azt, hogy nagyon sok ember úgy méri a barátságot, hogy mennyire keresi az illető a társaságát...
ilyen szempontok szerint én pocsék barát vagyok!!!!
s most nagyon utálom magam emiatt...
ezért is kérek elnézést itt naplómon belül mindazoktól, akik úgy érzik, hogy ez igaz rám, miszerint, ha engem nem keresnének, én sem keresném őket...
igaz ez telefon, email, s akármilyen kontaktusra az életben!
vajon miért van ez????
Anabelloval is jóval többször szeretnék találkozni, hisz egymás szomszédságában élünk, kb. 15db lépcsőfok választ el minket egymástól...akkor miért találkozunk olyan ritkán?
/ok, most nála lebzselek épp, de nem ez a lényeg?/
nem értem magamat, nagyon nem!!!
szeretném ezt megváltoztatni, s mindig megfogadom, hogy mostantól én is keresni fogom az ismerőseim, de soha nem teszem:(((
pedig sokszor hiányolom őket, imádok velük lenni, jól érzem magam a társaságukban, akkor miért nem?
erre mi a jó szó?
kategorizáljunk már be engem!!! (a hülye picsa jelzőt nem kérem, azt tudom anélkül is:)))
nos, ennyit a lelkizésről, s akkor let's go, elmesélem a tegnapi estém:))
noh, hát kis Tisss megint elindult az éjszakába...
igen, Élivel voltam, úgy gondoltam, adok esélyt arra, hogy meglássam, vajon múltkor tényleg csak rossz kedve volt, ahogy mondta, vagy valami tényleg nem működik köztünk!
így megbeszéltük, hogy bulizni megyünk, s ezt megfejelendő itt alszik nálam!
átjött, s meglepődve vettem észre, hogy bizony, elhagyta azokat a dolgokat, amik ingereltek benne..
történetesen, anno csak az expasijáról dumáltunk, s most meg nem volt hajlandó beszélni se róla:))
aztán azt vettem észre, hogy felvettem én is vele szemben egy viselkedést...ezt az úgy mond, "ha te úgy, én is úgy" stílust, s én is keményen beszólogattam neki, ha úgy éreztem kekec velem:)
ennyit arról, hogy mit érzek vele kapcsolatban:)
szóval elindultunk, nem csinálok titkot belőle, hogy hova, a Dokk-ba...
nem voltam még ott soha, hát nem is véletlenül!
eleve lazán a Diákszigeten kötöttünk ki, mert úgy informáltak minket, hogy ott van!
hamar felmértem a helyzetet, miszerint se ember, se fények, se zene= rossz helyen járunk!!!
rögtön mondtam Élinek, itt bizony muszáj lesz kocsit inteni...
persze, hogy nem mertünk, mert azért Pesten a stoppolás, hááááát, attól még az én lábam is megremeg.
ámbátor, jöttek azok az emberek, akik Szolgálnak és Védenek, így azonnal integetni kezdtünk, hogy jó lenne, ha megállnának!
két bizalomgerjesztő biztos úr nézett ránk a kocsiból, s azonnal felajánlották, hogy elvisznek minket a célobjektumba!
nem kell ecsetelnem, hogy mennyivel repesztett a kocsi a bejáratig, s azt se, hogy egészen az ajtóig mehettünk, mert a kék fénynek ugye, mint tudjuk, elsőbbsége van:)
a kocsiban még ott ültünk velük jó öt percig, mert megemlítették, hogy buli után szívesen hazahoznak minket!
noha-gyoha
kell ennél több?
szépen felírták a számukat, mi meg nagy peckesen kiszálltunk a rendőrautóból:)))
látni kellett volna a fejeket, akik ott álltak, s feszülten vártak, hogy vajon mit keres itt a rendőrség...
gurultak a kövek, amikor felmérték, itt bizony csak egy laza fuvarról volt szó, nem pedig razziáról.
szó, a hely...
nem jellemezném
de mégis...
sok sznob picsa, akik mind egy sémára épülnek, ugyanúgy öltöznek, de talán még a fodrászuk is egy és ugyanaz...
férfiak???
nem is néztem meg őket,
1: mert nem szokásom buliban pasikat sasolni,
2: nem szeretem a sznob pasikat, akik a pénzükre, meg a szőke macájukra vágnak fel...
táncoltam, elvoltam, s ennyi!
teljesen pozitív élményként hatott, amikor Éli közölte velem, hogy bazzzz, az a pasi, akit ő kinézett magának engem bámul...
azt hittem, hogy nem hallok jól:)))
meglepődtem, s mosolyogtam egyet...vajon múltkor elolvasta a gondolataim, s azért viselkedett így velem tegnap?:))
a buli jól végződött...
hanyagul nem vittünk magunkkal telefont, de Dear Mr. Policeman-t valahogy fel kellett hívnunk, így pofátlanul odaállítottunk egy illuminált sráchoz, hogy van-e telefonja...
(micsoda ostoba kérdés...van még olyan srác egy sznob helyen, akinek nincs telefonja???:))
persze, hogy volt, s felajánlva neki anyagi ellenszolgáltatásunkat, oda is adta egy laza csevejre /pénzt nem fogadott el...naná, az nem illett volna bele az image-be!!!/
Mr.Policemanék jöttek, mi beszálltunk, s száguldottunk hazáig...
útközben kínáltak minket péksüteménnyel, meg egyéb nyalánkságokkal.
hallottunk szaftos történetet...miszerint előzőleg razzián voltak a Home-ban...
elmesélésük alapján a rendőrség számára mindenképpen sikeres volt a buli:)))
nem vélekedik így szerintem azon csoportja a szórakozó ifjúságnak, akik az őrsön köszöntötték a hajnalt!!!
ház előtt duma-jula, hogy hívjuk máskor is őket nyugodtan, ha bulizunk, illetőleg ha gyorshajtásba, drogügyletbe keveredtünk...
háááát, kellemesen csalódtam a rendőrségben, bár eddig sem voltak negatív tapasztalataim!!!
összességében jól éreztem magam, s megint élményekkel lettem gazdagabb:))
szeretek élni:)
Egy bulis este
Hüpp, akkor mesélek!
Tegnap este 11kor volt a nagy meeting, s ott volt Matróz is...
azt hiszem a bulira senki nem volt ráhangolódva, még én se...
szívem szerint itthon aludtam volna, vagy gondolkodtam volna,
de nem, muszáj volt menni!
Matróz hihetetlen lapos, s unalmas volt,
Éli meg bágyadt, szomorú, s csalódott...
erre ott voltam én, aki viszonylag jól érezte magát /ehhez hozzátartozik, hogy én, mint optimista jelenség szinte mindig jó állapotba tudom varázsolni magam, ha buli van...utálom a partykiller embereket!/
mikor Éli megtudta, hogy Sasa jelentkezett, azonnal megmutatkoztak rajta az irigység, féltékenység jelei...
nos kérem, ezért nem titulálom barátnőmnek!!!
egy barátnő minden körülmények között együtt örül a másikkal!
ellenpéldának viszont Dést tudnám felhozni.
neki is megvan a millió kis gondja, mégis tud velem örülni, képes az én boldogságom az övé felé helyezni, szívből tanácsot adni...
soha nem fogom neki elfelejteni azt, ahogy a tengeren viselkedett, amikor én épp MÁS-t csináltam...
azt Dés soha nem fogom tudni meghálálni, de akkor és ott, nagyon nagyot nőttél a szememben, ha még lehetett:)
szóval így indult a buli..
nem kicsit emelkedett a hangulat, amikor sas-szem Tisss kiszúrt egy pénznek látszó papírdarabot a földön!
úgy röppentem rá, mint szarka az ezüstkészletre:)))
szerencsére nem látott senki, de jobb is...
miközben az objektum becserkészésén törtem kicsiny agyam próbáltam kisilabizálni, hogy mekkora értékért harcolok a tömeggel, s a megvető szempárokkal szemben.
először 500Ft-ra voksoltam, ám egy előnyösebb fénymegvilágításban láttam, hogy ez biza 2000Ft!
nos jelentem 5ezer forinttal bővült a bulira szánt keretem:)))
életemben nem találtam még ekkora összeget!
lám, Tisss is lehet szerencsés!
nos, nagyon nagy népáradat volt, ezzel egyenesen arányosan iszonyat meleg, további párhuzamot vonva előző eleminkkel rettentő büdös is;
így hát áttűztünk egy másik helyre, ami kb. 100m-re volt tőlünk!
az okosabbak, s Pesten jártasak már tudhatják, hogy hol mulattam:)
ott fogadott még igen érdekes látvány, aminek én nagyon nagyon örültem:)
félmeztelen lánykák táncoltak az asztalon.
ki volt pingálva a mellük, s legtöbbjük csak egy tangában ficergett...
szeretem nézni a táncoló lányokat!!!
profin, élvezetesen táncolni az 5 közül csak 1 tudott;
5-ből 3 szilikonmellű volt;
5-ből 1-nek volt pepec alakja (szilikonmellel!!)
5-ből 2 rendelkezett jó fenékkel;
5-ből 2-t esztétikus, helyes pofikával áldott meg a sors;
5-ből 1 nővel szívesen kezdtem volna bármit :)))
eme faramuci helyzetnek köszönhetően érdekes férfiak fordultak meg a helyen, de ez engem soha nem zavart...
két balekot kellett elküldenem, s egy angollal kellett megbirkóznom!
vicces volt, ahogy angolul magyarázott nekem, én meg bőszen bólogattam, majd közöltem, hogy sajnos nem értek én egy szót se angolul, nem tudok beszélni se, s egyébként is...
nem voltam hiteles, mert a pasi mondta, hogy dehogynem, tök jól beszélek...
közölte velem, hogy nem akar tőlem semmit, de úgy érzi el kell nekem mondania, hogy úgy nézek ki, mint egy angyal o:-)
buli után a nyugatitól megint gyalogoltam haza jó fél órát, ami most kifejezetten jól esett,
ilyenkor többnyire hangosan énekelek halandzsa, jobb esetben angol, a legjobb esetben magyar nyelven:)
összességében nem volt rossz buli, pörgés szempontjából azonban csúnyán alulmúltuk a búgócsigát, az egyszer biztos!
írta: Tisss Címkék: Dés, férfiak, Matróz, party, Saskó
Egy furcsa délután
nagyon fáradt vagyok, s újra beteg:(
köhögök megint, ami nem is meglepő...
tényleg három napja csak önmagam árnyéka vagyok...rohanok, lótok-futok ebben az ónos trutymadékban.
pedig amúgy semmi okom nem lehetne panaszra, mert pezseg az élet ezerrel!
azt vettem észre, hogy mindenki kifáradt ebben a hosszúra nyúlt télben!
elég csak itt a blogokban körbenézni!
mindenhol a gyűlölet uralkodik, egymásnak szólogatunk be, kinevetjük a másikat, szánalmasnak tituláljuk, holott a másik is egy ember, aki lehet, hogy épp biztatásra szorulna!!!
miért érezzük fontosnak azt, hogy megalázzunk valakit? ezt nem értem...
jelenleg igyekszem aszerint alakítani az életem, hogy ne bántsak meg senkit
ez nem egyenlő azzal, hogy nem vagyok őszinte...
egyszerűen mérsékelem magam, mert tudom, hogy így a tél vége felé mindenkinek csökkenő félben van az optimizmusa...
de mindjárt itt a tavasz!!!!
volt ma nálam Éli, meg Matróz...
hát kicsit kellemetlen volt, mert Éli nem említette előzőleg, hogy Matróz is jönni fog, így ledöbbentem, amikor ott állt ő is az ajtómban :ooo
fura szituáció volt, mert Matrózzal azóta nem találkoztam, mióta megtörtént az az ominózus eset!
s persze az történt, amitől tartottam, nem tudott szinte rám nézni se, nemhogy kommunikálni velem:(
az én hibám is, hogy én meg nyagattam, hogy naaaaaa, mi van veled, miért nem mesélsz...
de láttam, hogy félve, s lopva néz rám:(
sokat nevettünk, s tartottunk egy hirtelen összeült kerekasztal beszélgetést...
miről is lehetett volna szó, mint a MÚLT-ról:)
Élivel viccesen már csak a múlt-nak hívjuk exeinket...
igaz az, hogyha valaki hasonló cipőben jár, mint te, könnyebben viseled a dolgokat...
de most ne a Múltról beszéljünk, hanem a plenáris ülésünkről...
megállapították, hogy tényleg idióta vagyok, s máshogy gondolkozom
nem baj, nem ők az elsők, akik ezt mondják:)))
aztán történt egy sajnálatos esemény, ami rendesen megtépázta a hangulatunk:(
történetesen Matróz kapott egy sms-t, minek után fény derült arra, hogy igen nagy badarságot csinált...
nem kizárt, sőt a terhességi teszteket alapul véve szinte biztos, hogy apa lehet(ne)...
na se nem tőlem, se nem Élitől, de ismerjük a lányt...
nem tudtuk Élivel hogy lekezelni ezt az egészet...ilyenkor mit lehet mondani?
eddig csak ismerősöm ismerősének az ismerőse élt át ilyen esetet, de ez most hirtelen mindannyiunkat mellbe vágott, mert Matróz közel áll hozzánk, s hát tudjátok...
persze az embernek pont ekkor jutnak eszébe fa viccek, amiket mellőzni kell, mert ízléstelenségre vall...
nem tudtam, hogyan segíthetnék neki...próbáltuk felvidítani, az se nagyon ment, agyilag teljesen máshol járt...
a nyakába borultam, s csak öleltem, miközben mondtam neki, hogy nagyon szeretem õt, s remélem elhiszi, hogy vele vagyok...
szegény csak szorított engem, s alig akart elengedni:(
hát ez törpént ma...
nem kicsit gondolkodtatott el ez az esemény...
hogy én mit csinálnék, elvetetném-e, s hogy hogyan éreznék...de ezen inkább nem is agyalok!!!
Új élet vár!
Kicsit mosolyogtató a helyzet, mert az előző blogom is vasárnap kezdtem el vezetni, de teljesen más apropóból:)
akkor is rengeteg bejegyzést vittem fel:)
most is van mit bepótolnom!
kezdem onnan, hogy abbahagytam a naplóírást, s hogy mi vezetett egészen odáig.
nos, olyan szinten voltam magam alatt, annyira összejátszottak a dolgok, hogy lebetegedtem, belázasodtam, minden bajom volt...
a láz több, mint valószínű, hogy idegi alapon volt, a többi meg már csak jött rá.
soha nem gondoltam volna, hogy lehet valaki beteg idegeskedéstől, hát most észlelnem kellett, hogy lehet.
pocsék volt!!!
be kell valljam, hogy bizony szétcsúszott körülöttem minden.
itt a nagy feldolgozási időszakban nem figyeltem igazán magamra, s tényleg eléggé felelőtlenül álltam hozzá mindenhez, s mindenkihez.
lásd, egy buliban összejöttem Matrózzal:(
bánom, mert nagyon jó haver, s nagyon szeretem őt, s annak a csóknak nem kellett volna megtörténnie...
nem miattam, miatta!
hiszen nekem nagyon jól esett, kívántam, s még csak nem is gondoltam egy percig se Sasara, hogy az jobb volt, vagy miért tettem most ezt...
de tudtam, hogy benne érzéseket fog felébreszteni:(, pedig én semmi többet nem akarok...
ezen eset után néztem mélyen magamba, s kénytelen voltam belátni, valami nem 100% bennem.
Rengetegen álltak, állnak mellettem, s azt hiszem nekik köszönhetem, hogy egyáltalán nem adtam fel itt a nagy harcot az élettel.
mióta történt az a bizonyos eset Sasaval az önértékelésem olyan szinten ment át mínuszba, hogy az botrányos volt!
Nem volt a testemnek egyetlen olyan szeglete, amivel elégedett lettem volna.
belenéztem a tükörbe, s csak sírni tudtam, hogy gusztustalan vagyok, s még idióta is!
Minden este lelki fájdalommal feküdtem, s azzal is keltem.
Ez az állapot egy hétig tartott azt hiszem. Nem tudom miért jött el, de azt igen, hogyan múlt el!!!
mielőtt Sasat megismertem volt egy normális, azt hiszem helytálló, valós énképem.
hogy nézek ki, mennyit érek, mik a hibáim, mik az erényeim...
kiegyensúlyozott, normális, boldog életet éltem.
jött Sasa, aki viszont csak gyönyörűnek látott, amit én utáltam magamban, azt ő a legjobban szerette, s még sorolhatnám...
ő általa egy idő után többnek éreztem magam annál, mint ami valójában vagyok...
ezzel nincs is gond, lila fátyol, farkasvakság, blablalbal...
csakhogy Sasa eltűnésével köddé vált az én önbizalmam is, az is, amivel azelőtt rendelkeztem.
nem is értem, hogy következhetett ez be:((( tényleg magam alatt voltam!
erre rátett még egy lapáttal az, hogyha valaki megbántott, megjegyzést tett a külsőmet illetően, vagy bármi, akkor rögtön abba menekültem, hogy volt ez már valakinek gyönyörű is...
igen ám, de az a valaki le se szarta a fejem, így még mélyebbre kerültem!
nehéz megélni azt, ha valakinek van egy támasza, s az hirtelen eltűnik.
a lelki stabilitás hiányát korábban feldolgoztam, közvetlenül a szakítás után,
de úgy tűnik most kellett megküzdenem a külsőre vonatkozó biztatóbombák elmaradásával.
nem baj, ezen is túl vagyunk,s ez is egy lépcsőfok volt az egyensúlyom felé!
hűha, zavarosan írok:)
elég az hozzá, hogy egy ilyen kalamajka után totál magamba fordultam, s sajnos komolyan foglalkoztattak olyan dolgok, hogy akkor én itt most befejezem földi pályafutásom...
nem miatta, hanem amiatt, amilyen érzések munkálódtak bennem!
egy szar gennynek éreztem magam, aki semmire nem képes, aki utálja önmagát, aki újabban mindenkivel ingerülten beszél...
tényleg úgy gondoltam, felesleges így élni!
ezt szégyelltem mindenki előtt, ami nem is csoda!
most is szégyellem, hogy ilyen gondolatok megfordultak bennem!
szerencsére azonban mindig is imádtam az életet, s erősebb volt bennem az élni akarás, továbbá én örökösen hittem az optimista jövőben, s a "szép új világban":)
most azt mondhatom, túl vagyok a legrosszabbon, s innen már csak felfelé vezethet az utam!
de köszönöm azoknak, akik figyeltek rám, aggódtak értem, támogattak engem!