Idén nem nyaral
na jó, hát kezdek pánikolni, így május 27-én
hallllllo, hol a szikrázó napsütés, a plusz 35fok???
tavaly ilyenkor egy szál szoknyácskában, s maximum csőtoppban voltam (hacsak épp nem a strandon fetrengtem!!!)
most meg?
hulla színem van, s a szoknya egyelőre a szekrényben pihen...
nem baj, reggel gondoltam, hogy kifekszem a napra, mert van ám olyan is az erkélyünkön...
feküdtem, feküdtem, s esküszöm, még koncentráltam is, hogy úgy süssön a nap, ahogy kéne!
kb. 20percig el is voltam így, de most már semmi nap:(((
tuti, hogy akkor fog tomboló napsütés leledzeni, amikor én épp hoch elegántosan dolgozni fogok
hétvégére persze szigorú lehűléssel...
basssza meg a kutya, mérges vagyok!
ezt fokozandó azt is számba vettem, hogy idén nem lesz nyaralás:(((
kesergés ezerrel...
Éli ugyi Gyökérrel megy ide-oda...
minden hétvégén Balcsin vannak, na meg mennek megint Horvátországba
(a bolond tegnap felhívott, hogy milyen Szlovénia tengerpartja...-tájékozottság elég gyenge!---felvilágosítottam, hogy hacsak nem a yacht-okat akarja számlálni, s a tájban gyönyörködni, akkor válassza inkább mégis Horvátországot!!!)
Dés is megy Németo-ba, meg Boszniába (ok, ez utóbbit nem irigylem, de mégis távolság!)
Anabello is megoldotta már a progiját...
s akkor itt vagyok én...
ha még a próbaidőm le is telik, akkor se néz ki nekem semmi nyaralás:(((
gondolkodom én last minute utakban, de nem biztos, hogy apu rá a legjobb társ!!!
imádom őt, meg szeretem, de így is mindig azt hiszik, hogy õ a pasim, s hát egy nyaralásban számomra mindig benne van a flört gondolata, így ez is mellékvágányra futott...
bááááááááá
nyafi nyafi nyafi!!!
akarok menni Olaszo., Görögo., Spanyolo., vagy Portugália, vagy Horváto., vagy Ibiza, vagy akármi...
nyarat, tengerpartot, mindent akarok...
mostra marad a bank, megcsapolni a számlám:(((
dühös, nyűgös, szomorú vagyok, leszek, fene egye meg!
írta: Tisss Címkék: család, Dés, Lollo, munka, nyaralás
A hiba bennem van
vagyok, élek, s ígérem mindenkinek válaszolni fogok a méljére:)))
de most komolyan, én lenni rohadt lusta, s bizony ilyenkor csak azon jár az agyam, hogy neeeem, nem fecsérelünk időt email írással...
az már k..v.ra mindegy, hogy iszonyat gyorsan tudok gépelni, s egy mél max öt percig tart nekem, mégis emberek, megértést kérek:)
köszönöm!
azt hiszem a szokásosnál is rosszabbul tűröm ezt a vizsga cécót...
azt is tudom, hogy miért:)
mert még egy szó nem sok, annyit nem tanultam, s a holnap már mindjárt itt van.
de gondoltban én már rohadtul máshol járok, nemhogy a suliban:)
lássuk csak, miről is tudnék beszámolni?
megérkezett a nyár előszele, tudom, hogy csak egy napig vendégeskedik, így ezt kihasználandó rögtön nyári felsőbe vágtam magam, a férfiak legnagyobb örömére:)
megvan az a jó tulajdonságom (férfi szemmel nézve:), hogy nem hordok sűrűn melltartó, nyáron meg szinte sose...
na persze, aki akkora mellmérettel rendelkezik, mint én, az könnyedén megteheti:)
s láááám, meg is teszi...
azt azért mondanom sem kell szerintem, hogy nem minden felső sötét színű, s naná, hogy egy-kettõ mindent mutat...
na ma egy ilyen példány volt rajtam, miközben a Tesco felé csattogtam:)
csodálkoztam, hogy a kis gimnazista srácok egy csoportba tömörültek, s egy pontra koncentráltak a testemen...
all right, kék az ég, s zöld a fű...nagyszerű az élet:)
drága ezerjó, iszonyatosan tetszik, ahogy mindig kiállsz amellett, hogy bizony ez az egész pasi téma rajtam múlik...
s lásd mit mondok IGAZAD VAN!!!
apu mondja mindig, hogy ne csodálkozzak, hogy az összes pasi elkerül, mert olyan geci fejszerkezettel rendelkezem, hogy nincs az a bátor harcos, aki bevállalna:)
s ez igaz...
erre már Éli, Dés is, sõt, még anno Szlovéniában egy srác a Discoban is megszólt, hogy nem mosolygok...
ölni tudok szemmel, ami talán tudatos, talán nem, fogalmam sincs, az biztos, hogy hozzám csak akkor jön oda valaki, ha nagyon nagyon bátor, vagy nagyon részeg, vagy nagyon tetszem neki, vagy szokásomtól eltérően mosolygok!!!
de én ezt nem bánom!
talán figyelnem kéne, hogy ne legyek távolságtartó, fene tudja...ez egy rossz beidegződés, annyi szent!
a kisugárzásban pedig van valami, hogy levágják egy perc alatt, hogy nem akarok semmi komolyat...
a vicces mégis az, hogy ennek ellenére szinte az összes egyéjszakás kapcsolatom teperni kezdett a folytatásért, lehetett az külföldi, vagy magyar!
én választottam, választom ezt a szituációt, s percig nem sír a szám!
jól érzem így magam, s elégedett vagyok az életemmel...
van egy nagy oka annak, hogy ez így van:
azt hiszem kiállhatatlan természetem van...
na nem a pasik szerint, mert ők általában azt mondják, hogy nálam jobbat nem is találnának...
csak épp arról van szó, hogy én mindig találok valami gixert, ami miatt százszor inkább egyedül vagyok:)
apu mindig mondja, valami nagyon fel lett cserélve köztem és a bátyám között...
22éves vagyok, s életem leghosszabb kapcsolata 3 hónap volt:)
/azelőtt másfél hónap volt a bűvös szám...az összes pasival másfél hónap elteltével szakítottam!/
szóval elmondható, a hiba igenis bennem van:))))
Szülinapos péntekje
Tyühhhhh
most már aztán igazán elég volt:)
ennyit bulizni, amennyit én mostanában, hááááát, az több a sokkkkknál!
pénteken nagyon jó napom volt...
alig, hogy letettem a telefont, már csörgött is, vagy jelzett, hogy nincs hely új üzenet számára.
fantasztikus érzés volt, hogy ennyi embernek eszébe jutottam, gondolt rám...
hívott Matróz, Volt, régi- és új ismerős egyaránt.
5-re ért be Dés vonata, mázlira pont odaértem, s nem késtem el...
akkora csacsogásba kezdtünk, hogy azt se tudtuk hirtelen, hogy melyikünk mondja el az elmúlt pár hónap eseményeit...
otthon egy üveg vörös pezsgő társaságában előjöttek a mélyre szántó gondolatok,
fájdalmak, sérelmek, amikről az ember alapjában véve nem beszél, pedig fontos volna...
miután azt is kiadtuk, már könnyedén tudtunk táncikolni a szgépen beállított muzsikákra...
Éli nem kicsit késett, így neki már csak a második üveg pezsgőből jutott, ami nagyon különleges volt, csak kár, hogy nekem akkor már mindegy volt, hogy mit iszom...
hamarosan lecsúszott a harmadik üveg pezsgő is, így elég jó állapotban indultunk el bulizni...
az éjszakai buszon elég szemtelen, s nagypofájú voltam, de ez nem is volt meglepő, mi jól szórakoztunk, ez itt a lényeg, s sikerült egy édes pasival kokettálnom is, aki lazán idiótának nézett minket:)
a buli helyen én már jól voltam nagyon..jelzem a három üveg pezsgőből másfelet tuti, hogy én ittam meg:)
nagyban táncikoltunk, s kiderült, hogy aznap csípendél show van:)
hiszitek vagy sem, voltam fenn a színpadon, s táncikoltam az egyik manussal:)))
semmire nem emlékszem, csak arra, hogy három közül pont a legrondább választott ki, de sebaj:)
jót röhögtem, annyi szent!
az est hamar eltelt, s ötkor már az ágyikómban szunyókáltam..
tegnap egész nap kóma voltam, tévéztünk Déssel, majd Dvd-tünk...
megvolt bennünk a szándék, hogy buliba menjünk, de persze nem jött össze, mert annak rendje és módja szerint bealudtunk:)
Dés nemrég ment haza, így újra egyedül vagyok a gondolataimmal, érzéseimmel:/
fura dolgot álmodtam az éjjel...
méghozzá azt, hogy szerelmes vagyok, s egy pasi úgy hódított meg, mint még senki azelőtt, s egymás karjában voltunk, s ahhh...
álmomban éreztem azt az érzést, amit még ezidáig csak egyszer!
megrémisztő volt, de valahol nagyon nagyon kellemes...
elgondolkodtatott hát ez az egész, hogy nem is lenne rossz egy férfi, akibe szerelmes lehetnék...
talán a tudatalattim álmomban jelzett, hogy héééé Tisss, szerezz már magadnak egy pasit!
csakhogy ez nem így működik, nagyon nem!!!
nem tudnék most senkit se befogadni!
lehet, hogy vágyom egy társra, szexre, odafigyelésre, szerelemre, de tudom azt, hogy most nem lennék képes egy új férfi megismerésére, normális kapcsolat kialakítására...
nem tudnék bízni, valakit elfogadni, hosszasan megismerni, idomulni...
most azon korszakomban vagyok, amikor baromira jól esik, hogy önálló lehetek, akaratos, önfeledt, önző, sőt minden, ami egy igazi párkapcsolatban problémaforrás lehet!
úgy tűnik nekem ez jutott...
írta: Tisss Címkék: boldog, Dés, Matróz, party, születésnap
Kivirult
hoooooooooooooooooooh
levegő ki, arcra mosoly...
ledobtam láncaim, független vagyok, szabad, balblalblabla
szóval a lényeg az, hogy főnöknek is elmondtam!
persze tudtam jól, hogy ő lényegében örülni fog ennek az egésznek, de azért mégis az egyik szemem sír, a másik meg nevet!
megszerettem őket, nem is kicsit...ráadásul kirúgták a bérszámfejtő nőcit, akivel gondjaink voltak, így most a légkör még jobb lesz, de....
már nincs visszaút, s nem is akarom!
talán hiú ábránd, hogy megmarad velük a jó kapcsolatom, de én igyekezni fogok...
meg is beszéltük, hogy ha kollegina visszajön amcsiból, elmegyünk sörözni, mert cégen belül szülinapok, névnapok voltak...
hát igen!
persze még megyek hozzájuk, mert fizu, meg nálam van ez-az, de, de, de akkor is vége!
ezzel együtt most viszont végre tudom értékelni az új lehetőséget, helyzetet...
kivirultam tényleg, mert egy gonddal kevesebb, s végre tabula rasa van, nem kell titkolóznom!
ennek örömére, elhatároztam, hogy vásárolgatok ma is...
veszek még egy nadrágot, mert abból úgy is kevés van,
meg még egy cipőt:)
amilyen most van fehérben, csak harsány kékben!
beleszerettem a fazonjába, s megálmodtam magam a kis tesójában...
mondom én, hogy notóriusan ragaszkodom bizonyos formákhoz!!!!:))))
most vettem észre, hogy nem számoltam be a hétvégéről...
így meg már utólag, háááát, azért lehet, hogy leírom az utókornak, meg magamnak is:)
Dés írt susmust, holnap ötre jön...alig várom már...
nekem ő olyan, mint egy pszichológus,sõõõõt.
nem szorulok rá (már pszichológusra), de tudom, ha vele beszélgetek, akkor mindig átértékelek mindent, s új dolgokra ébredek rá saját magammal kapcsolatban is, meg a környezetemet tekintve is!
holnap este lesz valami féle banzáj, persze bő italozással megspékelve!
nagyon nagyon szeretném, ha ott lehetne még valaki (igen Te, jól gondolod:))
de a zsúroknak mindig megvan az a sajátossága, hogy figyelned kell arra, kiket eresztesz össze...
szívem szerint azt mondanám, hogy szarok bele, de nem akarok bántódást, meg szájhúzogatást
(így is necces lesz Élit, meg Dést összeereszteni, holott nincsenek titkok, de két külön kategória...)
így csak reménykedem, hogy rövidesen ismét aktuális lesz majd egy buli, ahol lesz indokunk az újabb mulatozásra;) /több is, ha jól számolok:)/
Mérgelődős
Nu, lényegesen jobb passzban...
Anabellámnak elpuffogtam a bánatom, s háááááát
na, érdekes érzések törtek fel belőlem!
ami lehet, hogy zsarnokias, s önző dolog, de én bizony úgy érzem, hogy nem tudok ebben a helyzetben Éli társa lenni, s nem is akarok...
tényleg mindent megadtam neki, rám támaszkodva mászott ki a trutyiból, s most mindezt eldobja...
nem zavar, ő élete, ő tudja.
azt viszont meg én tudom, hogy Éli pasija mellett romlott meg a barátságunk, s valszeg megint ez lesz.
én viszont nem vagyok többé hajlandó újrakezdésekhez...
úgyhogy azt hiszem ezért fájt délután ez az egész dolog...
bevallom hősiesen még pityeregtem is a melóhelyemen!!!
akkor törött el a mécses, amikor Dés a cirádás mélem után közölte susmusban, hogy sokkal fontosabb vagyok neki annál, mintsem, hogy kihagyja a szülinapom, s mást csináljon...
hát igen, neki fontos a szülinapom, illetőleg a pillanatnyi örömöm, Élinek nem...
Ana meggyőzött, hogy nem gyarlóak az érzelmeim, s igazam van sok tekintetben...
miközben dühöngtem, rájöttem, hogy megmondom Élinek, hogy nem látom szívesen, sőt mi több, nem akarok együtt bulizni a manusával...
ki fog akadni, már most tudom, de nem érdekel..azt hiszem ehhez jogom van!
ha meg ez nem tetszik Élinek, akkor nem kell jönnie neki se...
meg se lepődnék, tehát felkészültem erre az eshetőségre is!
más,
felhívott munkaügyben a csaj...
holnap találkozom Herr Directorral 11:30kor.
szóval kedves olvasó, eljött az idő, amikor ismét gondolnod kéne rám:)!
nem izgulok, meg semmi, higgadt vagyok!!!
na meg mondta ma a csajszi, hogy teljesen pozitív a fogadtatásom, illetőleg a Director csak nyugtázni fog engem, így nem kell aggódnom, mert elviekben az ő szava dönt (már a lányé!)
hááááát;)))
nu, de nem kiabálunk el dolgokat...
írta: Tisss Címkék: Dés, ehhh, Lollo, munka, születésnap
Éli és a Gyökér újra együtt
írjuk ki magunkból a gondokat c. fejezetünk következik...
sajnálom, hogy ahelyett, hogy a pénteki jó, s a szombati ki-beb*szott jó napomról írnék, most ez jön ide...ígérem, bepótlom majd, mert kell az utókornak, de most a dühtől alig tudok írni.
úgy érzem magam, mintha átvágtak volna, becsaptak volna...
én vagyok hülye, ezt is tudom...egyáltalán minek foglalkozom én ilyesmivel???
elég az hozzá, hogy amúgy is szar a közérzetem, fázom, nyomott vagyok, erre ma még olyan hír is fogadott, amitől kifeküdtem!
nos, Éli újra összejött a gyökér gyerekkel, aki ígért neki mindent...
ledöbbentem, bár én vagyok a naiv...
hihetetlen, s még most se fogom fel...pénteken még együtt értekeztünk róla, hogy milyen jól talpra állt, s jó, hogy vége, s így alakult, meg soha nem tudna már bízni benne...
hát csak ennyire csinált picsát a szájából...
engem talán ez bosszant a legjobban
na meg az, hogy fel van azon háborodva, hogy én nem tapsolok mindehhez, s nem örülök vele.
Miiiiiii???
én amit mondtam, azt komolyan gondoltam, a gyomrom forog attól a gyerektől, s ezen az se fog változtatni, ha leígéri a csillagokat is az Élinek..
nos, tudom, együtt kéne örülnöm Élivel, de nem megy, mert tudom mi lesz, előre tudom jól
a nyár ezzel együtt gondolom minden vonzatában ugrott
ezen már le se döbbenek...
azt viszont itt előre közlöm saját magammal, hogy én még egyszer nem fogom a szakítást végigasszisztálni Élivel...épp elég fárasztó volt egyszer is
hát ez történt
ehhez még plusszba jön az, hogy elhívta az én szülinapi bulimra anélkül, hogy megkérdezett volna engem...
ez esik a legrosszabbul...én úgy gondoltam, hogy az az ÉN bulim, én válogattam meg, hogy kit szeretnék rajta látni, kit nem...
az utolsó méljében benyögte, hogy lehet, hogy egy másik ismerőse is jön...már meg se lepődöm!
csalódtam, de nagyot!
akkor itt jegyezném meg azt is, hogy a kedvenc bandám nem is játszik pénteken...gondolom ebből kifolyólag Dés fel se jön:(
tölthetem olyan emberekkel azt a napot, akiket most a legkevésbé akarok látni...
grats Tisss
kísértetiesen hasonlítanak a dolgok a tavalyihoz...
akkor egyedül ünnepeltem meg saját magam, mert Éli akkor szépen lemondta valami ostoba indokkal...
szép kezdése a hétnek
de már nem is érdekel
sajnálom magam, s szánalmas vagyok, hogy ez így megvisel!
valaki lőjön le!
Miss P. és Dés pasija együtt
nem akartam égig érő bejegyzést írni, így tördelek...
nagyon beszédes vagyok ma:)
alig várom a délutánt...egy kisebb fajta vásárlási körutat terveztem be...
kezdek a Lehelen, ahol Higiéniai dolgokból fogom feltankolni magam,
utána irány a Váci utca, azon belül is a Persona bolt, ahol kicsit körülnézek, majd zárásként betérek a West Endbe!
ott a Mango az első számú célpontom, na meg az O'neill bolt...
utóbbiban tavaly vettem egy irtó primitív, de annál kényelmesebb papucsot magamnak, amit szinte egész nyáron le se vettem a lábamról...
nos, ma annak a kistestvérét fogom megvenni...egy ugyanolyan darabot, csak RÓZSASZÍNŰBEN:)
oh, már alig várom, hogy láthassam a kis pipegőmön:))
aztán lehet, hogy más fazont fogok választani...
hisz, ha már pénzt adunk ki, akkor miért vennénk ugyanolyat, ami már
volt (miért, miért, miért, azért mert bevált:!!!), ahelyett, hogy kipróbálnánk egy új fazont a kívánt színben!
nem tudom még, hogy mi lesz, hogy lesz.
ráadásul, ha ma is szakadni fog, akkor törlöm az egész vásárló körutat!
zuhogó esőben nem tudom beleélni magam a nyárba:(
hohhh, most jutott eszembe, hogy még ezek után, ha van kedvem, lehet, hogy betérek a Terranova boltba...
hmm, jól kifundáltam:)
itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy Tisss-nek van bankszámlaszáma...
lehet, hogy tüntetőleg nagy betűkkel ki fogom ide rakni, mert ha ezeket a boltokat mind végig járom, akkor könnyen lehet, hogy elérem így május 3-án, hogy semmi pénzem nem lesz a hónap végére:)
no, de már megint másról csacsogok, mint amiről kellene...
ott tartottam, hogy szombat lezárva, s jön a vasárnap...
eeeee eeee eeeee
szombatból kihagytam két fontos momentumot!
felhívott Volt...remélem tudjátok még követni, hogy kiről is dumálok...
szóval az a Volt, aki múltkor az ajtónk előtt letámadott...
pont pénteken gondoltam rá, hogy baszti, jól eltűnt ő is:)
erre szombaton csörög a teló, hogy itt van a közelemben, s muszáj taliznunk...
szegény kapott egy jó nagy adag vizet, hisz én pont Élimmel voltam,
így szóba se jöhetett bármi nemű érintkezés:)
nem is bánom...
nem kell nekem se Volt, se más ismerős kufircra...
hiszen, ha elmegyek egy jeles eseményre, akkor sem a régi ruhák között kutatok, keresgélek, hanem újat veszek...
hát ezt is így kell kezelnem:)
a másik, amit elfelejtettem közölni, az Dés hívása volt...
mióta Dés már nem dolgozik, alig kommunikálunk:(
amit nagyon nagyon bánok, mert nekem úgy hiányoznak az írásai, mint a mindennapi kávém...
rá is pont pénteken gondoltam ( úgy tűnik pénteken számot tartottam az engem körülvevő emberekről:), hogy jó lenne beszélgetni...
nu, erre szombat hajnalban láttam, hogy volt hívásom tőle, meg susmusom.
szombaton fel is hívott, s jó sokáig beszélgettünk...
mi is történt?
hm, egy olyan dolog, amit én nem tudok megemészteni, s szerintem nem is fogok...
szitu a következő:
Dés kb. 3/4 éve szerelmes egy pasiba, akivel szilveszterkor közel is kerültek egymáshoz...a történet tipikus...pasinak barátnője van, nem tud dönteni, balblalbalblalbalblal...
de ott volt Dés "barinője" Miss P., aki mindig tanácsot adott, meg próbálta összehozni őket...
tényleg korrekt volt, mert sokat segített mind lelkileg, mind cselekedetügyileg...
nu, ez egészen addig fokozódott, míg Miss P. be nem jelentette Désnek, hogy biza összejött a sráccal, s most járnak együtt...
MI??????????????
biztos én vagyok ilyen maradi, de nekem ez soha nem férne bele!!!!
soha nem tudnék Miss P. lenni;
s valszeg soha nem élném túl, ha a barátnőm, vagy Dés, vagy akárki összejönne azzal a pasival, akibe én 3/4 éven át szerelmes voltam, égő, fájó szerelemmel (ok, ilyen velem nem eshet meg, mert én reménytelen helyzetben nem leszek szerelmes + meg idáig csak egyszer voltam, meg amúgy is...de)
én teljesen kiakadtam ezt hallván, hogy ilyet tett Miss P., s szó szerint dühöt éreztem iránta...
még jobban megdöbbentem azonban Dés reakcióján, aki azt mondta, hogy ez így van jól...
meg most miért állna kettőjük közé, meg jobb ez így, meg balblalallalbalbla...
s Dés ezt halálosan komolyan gondolja!!!
egy percig nem neheztel se a lányra, se a pasira, tiszta szívből boldogságot kíván mindkettőnek, s minden megy tovább a megszokottak szerint :ooo
hát LÓFAXT, de tényleg!!!
annyi férfi van még a világon, én nem hiszek abban, hogy pont az lesz Miss P. élete férfija, nagy szerelme...
megtörténhet (...de a 6os lottónak nagyobb az esélye:) ezt tudom, de én mégse tudok így gondolkodni...
azt mondta Dés, hogy majd amikor feljön mindent elmesél, s majd máshogy fogom látni...
én ezt nem hiszem...
most vagy Dés nagyon jó ember, iszonyat jó barát (ami nem kétséges egy percig se), vagy én vagyok egy önző, szemét geci:)))
szerintem inkább az utóbbi, bár ez se teljesen igaz...
voltam már hasonló esetben, amikor két nő közül a pasi engem választott (holott nem engem kellett volna:), de én zokszó nélkül azt mondtam, hogy szó se lehet róla!
nekem fontosabb a barát, mint egy ismeretlen pasi!!!
nos, azóta is ezt emésztem, de még mindig fel vagyok háborodva, holott ez nem is az én ügyem...
kíváncsi vagyok, hogyha Dés elmesélt mindent, hogyan fogom majd gondolni...
érdekelne, hogy más ezt hogy látja!!!
írta: Tisss Címkék: Dés, ehhh, férfiak, pajzán, vásárlás
Sírós nevetős
Segítség:)
menekülök...
miközben épp a harmadnapom nyögöm, Apu megtalált, hogy szerinte azért fáj a lábam, mert sokat járok bulizni...
neeeeeee
Apu, te ennél sokkal értelmesebb vagy:)
de most tényleg, régebben naponta jártam futni a Szigetre, akkor nem fájt, most heti két bulitól fittyent volna meg?
van egy olyan érzésem, hogy inkább nehezményezi azt, hogy éjszaka részegen mászkálok a városban, ami valljuk be, veszélyes, nem is kicsit!
de én meg pont ezt szeretem...
hétköznap élem a kis szolid nyárspolgárok életét, rendesen végzem a robotot,
de amikor hétvége van, előjöhet belőlem az állat, nem kell senkit, s semmit szem előtt tartanom:)
hát, akkor most elmesélem a tegnapi party történéseit!
este nagyon rossz passzba kerültem, már megint...
talán köszönhető volt ez a macskajajnak, de megint eszembe jutott Ő, akit nagyon kedveltem, s értelmetlenül meghalt a napokban:(
egyfolytában cikáztak a gondolatok a fejemben, s persze, hogy sírás lett a vége!
nem baj, megtisztulás kell, mint tudjuk, csak...
a lényeg az, hogy Élinél se lett jobb a hangulatom...
ültem, mint egy darab fa, kortyolgattam a vodkát, s meredtem magam elé, miközben Éli csiripelését hallgattam...
nem tudtam vele mit kezdeni, csak néztem ki a fejemből, miközben a gondolataim máshol jártak.
mikor beléptem Élihez, rögtön azzal kezdtem, hogy nem tudok nem Rá gondolni, s emiatt vagyok nyomott...
erre Éli ennyit mondott: Ugye nem akarsz engem is lehúzni?
nem, dehogy...
így inkább magamban tartottam, de amikor Éli már ezredszer kérdezte meg, hogy mi van velem, bizony kinyögtem, hogy nekem muszáj erről beszélnem!
azért volt fontos, mert Éli is ismerte Őt, s szükségem volt arra, hogy valakivel együtt zárhassam le ezt a borzalmat...
Éli rájött, hogy nekem ez kell, így segített kibeszélni, s még az ő kedvét se húztam le...
sõõõt, áttértünk egy más témára, ami magvasan kapcsolódott ehhez...
Méghozzá ezen ügy kapcsán jutott az eszembe, hogy mennyi ember van az életemben, akivel egykor jóban voltam, s teljesen idióta dolog miatt megszakadt a kapcsolatunk..
s az ember, lévén büszke, makacs, a másiktól várja a csodát, hogy majd ő keresi, de végül egyik se akarja rendbe hozni a kapcsolatot, aztán meg már túl késő!
nos, erről beszélgettünk Élivel egy nagyon nagyot!
leszámítva egy-két embert, szerencsére a fontosakkal mindig sikerült újra felvennem a kapcsolatot!
büszke vagyok magamra, hogy megtettem, s nem éreztem úgy, hogy felesleges, megalázó lenne...
az egyik ilyen Dés volt, akivel tényleg évek múltával találkoztam először, s iszonyat jó unokatestvéri szeretet, sőt annál jóval több alakult ki közöttünk...
hálás vagyok a sorsnak, hogy meg mertem tenni akkor azt a lépést!
aztán itt van Z., akivel egy igen nagy balhé vetett véget barátságunknak...s mégis egymásra találtunk, s most, hogy több, mint 1000km-re van tőlem, tartjuk a kapcsolatot, nem felejtjük egymást.
no meg Éli...azt hiszem a naplóm tökéletesen mutatja, hogy mit vívódtam vele, hogy mit szenvedtünk, hogy az elején mennyire nem jött össze ez az egymásra találás, de ma már elmondhatom, lassan tényleg minden olyan lesz köztünk, mint régen...
ezt pont tegnap éreztem...mert azt hittem, hogy menthetetlen lesz ez az este, s lám, segíteni tudunk egymáson...
imádom benne, s ő is ezt szereti bennem, hogyha a másikunk maga alatt van, tudjuk, hogyan kell cselekedni, mit kell mondani a másiknak, úgy, hogy lehetőleg ne az legyen a vége, hogy ketten zuhanunk a mélybe:)))
tegnap átbeszéltünk mindent...hogy miért romlott meg a kapcsolatunk, miért nem kerestük a másikat, hogy az elején mindketten azt hittük, nem lesz már semmi sem a régi, de még csak hasonló se,
s most mégis milyen jó, hogy azért együtt vagyunk...
Éli még sírt is, hogy mennyire szeret, s mennyire örül, hogy megkerestem őt szilveszterkor,
s elmondta megint, hogy nélkülem nem lenne sehol, mert nem bírta volna feldolgozni a Múltjával történő szakítást...
ezt megfejelve még kaptam egy kulcsot is a lakásához:)
szerelem ez a javából:))) el is játszottuk, az ünnepélyes kulcsátadást:)
hát kb. ilyen körülmények között indultunk el a buliba...
Éli kotta részegen, én meg kellemesen pityókásan:))
majd folytatom
Változás
mikor kell váltani?
úgy értem, mikor jön el az ideje, amikor az ember képes kiszakadni a régi dolgokból, a megszokásból, s valami újba belekezdeni???
talán nekem most!
állítólag az ember 7 évente változik...
én túl vagyok a harmadik periódusomon...egy hónapon belül 22 leszek!
eddig nagyon nagy előszeretettel takaróztam azzal, hogy még fiatal csitri vagyok! de talán csak itt az ideje, hogy végre vállaljam a felelősséget, s csináljak valamit, ami maradandó, s amire igazán büszke lehetek a tanuláson kívül
(ok, tudom, hogy ez így erős,hisz tudjuk, hogy mennyit tanulok, de eddig valóban mindig amiatt voltak rám büszkék az emberek, meg az eszem miatt!!!)
soha nem fogom elfelejteni életem legnagyobb bókját, amit FÉRFITŐL kaptam!
olyantól, akit értelmesnek, intelligensnek, okosnak tartottam, tartok!
ez a férfi ugyan már sehol nincs, de tudom, hogy komolyan gondolta!
ennyit mondott anno: "ha nekem annyi eszem lenne, mint neked, már régen nem itt tartanék" - mondta ezt egy olyan pozícióban, amiről a legtöbb ember csak álmodik.
mosolyogtam egy nagyot, de mi van, ha igaza van?
itt állok a 22. életévem kapujában, s mim van?
rengeteg papírom különböző iskolákból, egy világképem, s semmi egyebem...
van családom (kicsit kurta, kicsit furcsa- de persze így szeretem őket), egy tündéri Zsini cinim, na meg a barátok!
elgondolkodtam a tegnapi nap folyamán nem is kicsit!
lássuk csak...
ott van Éli, aki 23 éves, s egyedül él, hellyel-közzel önellátó, s bár nincsenek papírjai, nincs felsőfokú végzettsége, nem egy hülye ember...
emlékszem, egyszer nyáron, amikor épp túl voltunk az x-dik Garronen, bőgni kezdett, hogy ő egy szar ember, s én mennyivel okosabb vagyok, meg értelmesebb, s irigykedik rám, meg felnéz rám...
tudom, hogy tátva maradt a szám, s csak pislogni tudtam!
én pontosan ő rá néztem fel, hogy annak ellenére, hogy a szülei mindent megtesznek, hogy nehogy boldog legyen az életben, mégis az tud lenni...
hogy dolgozik, hogy eltartja magát, hogy normális, értelmes gondolkodású...
itt van Anabello, aki 20éves, s már kicsi kora óta tudja, hogy egy szép napon bizony nemzetközi jogász lesz belőle...
ennek érdekében tudatosan készült a felvételijére, az érettségire, s mindenre, ami ezekhez kellett!!!
s bejutott, amin sokan megdöbbentek...miért is?
talán nem kéne leírnom, de Ana se haragudna meg rá...
még anno megbuktatták (az már mindegy, hogy miért, s mi okból), s osztály is ismételt.
most az én Anabellám rengeteget tanul, s ha 4-est kap, úgy érzi, hogy nem tett meg mindent!
becsülöm őt, becsülöm, mert tudja, hogy mit akar, hogy honnan jött, s hova akar eljutni, s ezért MINDENT MEG IS TESZ!
Dés...Róla órákon át tudnék áradozni...imádom őt, úgy ahogy van!
ő az, akinek mindig a legjobbakat kívánnám, kívánom, mégse nagyon jön össze semmi neki...se pasi, se suli, se meló...
most mégis egy hónapja úgy érzem, hogy teljesen összekapta magát, s elindult egy olyan úton, ahol nem várhat rá csalódás, se összeomlás...
végez egy nyelvtanfolyamot, s elvégzett egy olyan önismereti tréninget, ami által teljesen kicserélődött!
beszélgettünk telefonon, s csak csodálni tudtam őt, hogy igen, Ő még erre is képes, s tudom, hogy ennek tényleg meg lesz az eredménye!
egy új ember lett belőle, helyesebben előjött belőle az igazi énje...
a tudatos Dés, amilyen mindig is akart lenni, s amihez az erő megvolt benne, csak a lökés kellett!
ne felejtsem el Z.-t se!
igazság szerint Z. az, aki végképp betette nálam az ajtót.
Z. szintén 22 lesz, s hol is van most?
úton Olaszországba, ahol valami teljesen új dolog vár rá.
nos, elárulhatom, hogy idén szerzi meg a diplomáját, s több nyelven beszél, s hihetetlenül szorgalmas, igazi seggen magoló típus, de ím, mégis megcsinálja azt, amiről legtöbbünk csak álmodik...
teljesen spontán elküldözgette Olaszországba az önéletrajzát, s lám, máris megbombázták egy ajánlattal...így úton van.
én meg csak lesek, s ennyivel kommentálom: "apám, ez a lány megcsinálta, van benne erő, akaratosság, tudatosság"!
remélem, hogy összejön neki!
tegnap egész nap csak rá gondoltam, hogy hol járhat éppen, s vajon hogy érzi magát, mennyire izgul...
szerettem volna vele lenni, tudni minden lépését! erre a pasijának volt módja, nekem nem:)
igen, irigy is vagyok, hogy ő megtudta, megmerte csinálni, amit talán én is szeretnék...
nem mondhatom barátnőmnek, max virtualice, de itt van ezerjó! vagy akár Flow, de utóbbit szerintem nem is kell ecsetelnem!
szóval ezerjó!
háááát, olvasván az ő blogját szintén elfogott az irigység (utálom ezt a szót...olyan pejoratív!!!)
pontos adataim a korát illetően nincsenek! de van egy férje, munkája, s gyereket vár!!!!
ez utóbbi hihetetlen, de nagyon is megérintett, s egyfajta vágyakozással töltött el, mégha tudom is, hogy képtelen lennék egy gyerek nevelésére, na meg hol van hozzá a társ???
sehunn..
mi van akkor, ha az én életemben a normális pasit a stabil, tündéri barátnők helyettesítik???
semmi
akkor is boldog leszek:)
de ehhez tennem kell...
össze kell kapnom magam, s elindulni azon az úton, ami nekem is megvan írva...
igenis törekednem kellene, s a "lustaság" álarcát eldobnom!
iszonyat jó nyelvérzékem van, én meg hagyom a porban kallódni:((
lehetőségem lenne jobb munkahelyre (jobb anyagiak, kihívás, új emberek!), én meg el akarom szalasztani:((
s még sorolhatnám, hogy mennyi mindent megteszek azért, hogy kicsivel se legyen jobb életem, hogy kicsivel se lehessek büszkébb magamra!
egy utolsó, lusta, lajhár, fostarisznya vagyok!!!
aki mindig csak mentegetőzik, vagyis nem...
úgy mondhatnám inkább, hogy azzal a fenn hanggal, hogy igen, én lusta vagyok, leverem magamról a támadásokat...
ez nem azt jelenti, hogy nem vállalom a felelősséget, dehogynem!
ez a legidegesítőbb mások számára, hogy nem vagyok támadó felület, hiszen bevállalom, hogy az vagyok, aminek látnak!
de miért jó ez nekem?
miért jó a múlt árnyékában élni? beérni azzal, ami van?
annyi mindenben erős vagyok, határozott, bátor, létezik az, hogy ebben nem???
hát meglátjuk, mert most sziklaszilárdan elhatároztam, hogy itt az ideje annak, hogy végre én is legyek valaki!!! váltani akarok, s fogok is.
ehhez kívánok magamnak sok erőt, s kitartást (abban se vagyok erõs:)))
Nem panaszkodhatok
hahóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
jól vagyok és pont:)
a töri zh-m 4-es lett végül...mert sikerült teljesítenem a kvízt, így everything under controlllllll:)
lássuk csak, ezt a negyed évet két 4-sel, meg egy 5-sel zártuk
tekintve az én tanulási szokásaimat, ez több, mint meggyőző:)))
gihiiihi
meló meló meló
jó volt ma nagyon
vicces volt, mert kimentem Boti császárral bért osztogatni, adminisztrálni.
kifordult a gálám azoktól az emberektől, akikkel találkoztam!!!
legtöbbje egyszeri, buta, igénytelen...
értetlenek, s nem is tudom már őket szebb szavakkal jellemezni!:)))
Boti császárral hazafelé csak nevettünk, s annyit mondtunk, lám az emberi ostobaságnak nincs határa!
persze akadt az a tudálékos fasz formája is...aki mindent jobban tud, s úgy beszél a főnökével, mintha a seggéből rántotta volna ki!
párszor kinyílt a bicska a nem létező zsebemben, akkor mi lehetett Boti császár zsebében??? bomba?
szívesen kifejteném mindezt, de robogok tova az események garmadájában!
taliztam ugyanis Déssel...
irány a West End, egy laza kaja, isteni capuccino, karamellás shake-kel megspékelve...s maratoni duma-jula...
nagyban szívom a cigim, mikor hallom, hogy a romák (ugye így nem rasszista??? vagy cigány? vagy hogy kell őket nevezni???) sivitoznak mellettem, s tőlük zeng a center, hogy itt az Indián, itt az Indián...
gondoltam hátrafordulok, hogy mi ez a zsivaj, s lõõõõõn, valóban ott volt.
de kérdem én, ez ki a fax-t érdekel????
persze azonnal egy kisebb fajta tömeg csoportosult köré autogramot kérni...
megint csak kérdem én, mire fel???
ki ő? miért kell érte rajongani?
a roma nő otthagyta a gyerekét a babakocsijával együtt az asztalunk mellett, szaladt Indiánhoz...
pislogtam nagyokat!
erre mi történt?
visszajön a roma, hogy ugyan adjak már neki egy szál cigit, õ kifizeti...
csípőből akartam mondani neki, hogy ááááá, már elfogyott, mikor is észrevettem, hogy a doboz ott figyel az asztalomon:(
hova tart a világ, hogy a táskámból kell sutyiból elővennem a cigarettám?
adtam neki, mert ők sokan voltak, én meg mégiscsak gyenge nyeszlett bige vagyok, s még nagypofájú is:)) jobb a békesség...
jelzem, nem fizetett...de ez nem is gond, alig vártam, hogy tiplizzenek Indiánostul, gyerekestül!!!
Dés kirobbanó formában volt, s öröm volt vele beszélni!
mindeközben észrevettem, hogy basszus, én is rendben vagyok nagyon, mert nem tudok neki miről panaszkodni...
nincs miben kikérnem a véleményét, semmi nem nyomja a lelkemet, nincsen fájdalmam.
meg is döbbentem, ez nem szokványos szitu!
persze elmeséltem neki Volt-ot, s győzködött, hogy hajrá, mire várok, miért ne, balbalblalball...
meglássuk, ez nem gondolkodás tárgya...
úgy döntöttem, hogy az ösztöneimre bízom!
well,
jön ma át Z., aki jövőhéten megy Olaszo-ba dolgozni
eldöntöttük, hogy csapunk egy hirtelen party-t dumával, tánccal, s piával??? ki tudja...
most sietek, mert rendbe kell még hoznom magam!
szép napokat, boldogságot, örömöt, életerőt!!!!
Lehet, hogy lesz idén még is csak nyaralás?
olyan jóóóóóóóóóóóóóóóól vagyok:))
de tényleg, itt vagyok melóban, s annyit rötyögünk együttesen:)
szegény könyvelőnő nem is sejti, hogy miket mosolygunk rajta a háta mögött, pedig egy szobában vagyunk vele:)
vicces, na....
amúgy meg hullajól vagyok, mert érzem a tavaszt, s ma olyan fittnek, boldognak érzem magam...
szép pirosba öltöztem, ami úgy tűnik nem csak engem dob fel, hanem másokat is:)
jót tett ez a kis pihenés a hétvége folyamán...feltöltődtem, nem is kicsit...
ellenben lehervaszt, hogy a cigarettám ára 560Ft :((
még a végén gondolkodnom kell rajta, hogy leszokjak...
mondjuk ez igazán az EU-ba lépéskor lesz időszerű...
hallgattam ma a rádiót, s ott hallottam, hogy van ország, ahol 8Euro egy doboz cigi...
na ahhoz már nem fogok asszisztálni azt hiszem:)
huhhh, annyi mindent akartam írni, de elfelejtettem, azt hiszem szétszórt vagyok egy pettyet!
jahhh kedves ezerjó, Neked reagálok itt
nem vagyok vastag, meg az az alacsony lány se...
tudnék olyan képet mutatni neked, amire azt mondanád, hogy szó szerint gebe vagyok, pedig egyáltalán nem igaz ez utóbbi!
a fenekem tényleg nagy, a csípőmmel együtt, de általában előnyösen öltözködöm, ezért nem tűnik fel mindenkinek...
ezzel együtt nem húzom le magam, ilyen vagyok, engem így kell szeretni, s nekem is magamat!
ez utóbbi néha nem teljesen jön össze, de igyekszik az ember:)))
hogy hova lesz a túra a nyáron?
na igen, az már velősebb, s nehezebb kérdés, mi több, problémakör..
valószínűleg ugyanoda fogok menni, ahova tavaly...azaz Horvátország, Pag szigete
a dolognak sajnos van szépséghibája...nem kevés démonnal kell majd ott küzdenem...
ha olvastál, akkor tudod is, hogy miért...
ott ismertem meg Saskót, s ott töltöttem életem legszebb napjainak egy részét...
szóval gondolom, amikor odaérek majd rendezek egy nagy bőgést az emlékek végett, de aztán huhuhuuuuu, vannak ott emberek, akik szívesen várnak vissza, tehát nem aggódom...
mindez csak augusztus végén lesz esedékes, addig meg vár Siófok, Siófok...
nyáron szinte minden hétvégén ott vagyok vagy Élivel, vagy Déssel...
Éli tervezi nagyon a nyarat, miszerint megyünk a nyaralójába Szemesre, s majd onnan stoppolunk át Siófokra, ahogy azt mindig szoktuk...
erre mondom azt, hogy hiszem, ha látom, hiszen ezt tavaly is terveztük, akkor mégse jött össze, mert ugyi Éli bepasizott, s csúnyán elfelejtett...
reméljük idén, ha be is pasizik, legalább nem felejt el, s megbecsül engem is:)
no, ez néz ki nekem
s nektek?
kíváncsi vagyok tényleg, hogy ki hova megy, s mit tervez
persze nagy álmom volna egzotikus helyekre eljutni, de pénz, ill. társaság hiányában bőven jó lesz nekem Horvátország!!!
csak jöjjön össze
nos, egyelőre ennyi, majd talán még írok:)))
Röviden beszámol
Péntek:
reggel korán keltem, mert eljött életem első uv-je, aminek meg kell adni a kellő tiszteletet:)
ott voltam már 8kor az iskolában, s álltam a sorba, ahol a csekk árát kell pengetni...amíg sorban álltam több emberrel összepajtiztam, hogy tisztában legyek a dolgokkal...
gondoltam, ha már ilyen korán érkeztem, akkor betekintek a zh-mra
hát nem jött össze, ami végülis nem nagy trauma, de jól jött volna...
ugyanis uv-re kikaptam ugyanazt a tesztet, amit előzőleg nem sikerült teljesítenem.
lévén, nem tanultam sokat, s azt, amit anno elbasztam, át se néztem, úgy gondolom, hogy az esélyeim jelentősen csökkentek a sikeres uv-t illetően:)))
ezen még nem aggódom, majd lesz valahogy...
Mr. Okos nem volt, nem is láttam, de jobb is, mert elég tréül néztem ki!
úgy gondoltam, ha már ilyen szerencsétlenül indul a napom, nem árt valamivel feldobni.
hazafelé beugrottam hát a Mango boltba, ahol sikerült beújítanom egy purple csõtopp-ot
imádom azokat a ruhadarabokat:)))
egyetlen egy bajom van jelenleg...
hogy tele vannak az üzletek nyári holmikkal, amik tetszenek is, de egyelőre nehéz elképzelnem, hogy jön a nyár, s én barna leszek majd egyszer...emiatt nem tudok normálisan vásárolni:(
így volt ez a Terranova boltban is...
isteni felsők, szoknyácskák, s mégse vitt rá a lélek, hogy megvegyem őket...
mert, mert, mert, mert fehér vagyok, s mert messze a nyár:((
no, azért vettem magamnak egy narancssárga csodát, meg egy "brazil party" felsőt:)))
hazafelé trolival jöttem....
mázli, hogy mindig discman-nel utazom, különben biztos, hogy sokkot kaptam volna!
csak annyit vettem észre, hogy fékez a troli, s ahogy kinézek balra, gurulnak a kerekek, meg szakad le egy bazi nagy autó alváza...
r-go baleset volt, amibe majdnem mi is belefutottunk...
nézem a szerencsétlenül járt baleset résztvevőit, s látom, hogy az autóból ömlik ezerrel mindenféle folyadék...
akkora para jött rám!!!!
nyilván túl sok amerikai filmet nézek, vagy nem tudom, de láttam lelki szemeim előtt, hogy berobban az autó, s vele együtt mi is...(mégha tudom is, hogy reálisan erre nem sok esély van!!)
szó szerint bepánikoltam, s majdnem kiabálni kezdtem a vezetőnek, hogy azonnal nyissa ki az ajtókat, szaladni akarok...
az ajtó kinyílt, én pedig vágtázó léptekkel hagytam el a helyszínt...
senkinek nem lett komolyabb baja, s még csak robbanás se történt, de én nagyon megijedtem:(
halálfélelmem volt szó szerint, s majdnem sírtam is...
szerencsére egy cigi társaságában sikerült megnyugodnom!
du. jött Dés, az én egyetlen unokanővérem, akit nagyon nagyon szeretek...
megint olyan jókat beszélgettünk, s nevettünk...
jó lenne, ha a közelemben tudna élni, mert vele mindig olyan nyugodt, boldog vagyok!
talán ő ismer a leges legjobban az összes barátnőm közül...
ő mindig megnyugtató, értelmes dolgokat tud mondani nekem...
Dés szombaton sajnos már nem maradt, csak szállni jött ide, mert kora reggel mennie kellett a dolgára:(
jaj nem említettem, hogy péntek este hívásom volt...
ki se találjátok, hogy kitől...
Mr.Péntek keresett már megint...heheh, pont pénteken..
persze nem vettem fel!!!!
kb. pont egy hónapja hívott utoljára azzal a célzott kérdéssel, hogy mikor dugunk...
mikor megmondtam neki, hogy valszeg soha, próbálta leplezni, hogy megsértődött...
a beszélgetésünk kellős közepén azt mondta, hogy két perc, s visszahív, nos azóta is hívott egészen péntekig...
ezek után úgy gondoltam, hogy most nincs kedvem vele beszélgetni!
írt is sms-t, hogy vegyem már fel, de no way...
tegnap pihegtem egész nap, töltődtem energiával, tehát elvoltam...
ma szintén ez volt a programom
nos, ennyi a nagy történés...
semmi izgalom, szaft, bonyodalom
folyik az élet a maga medrében:)))
írta: Tisss Címkék: Dés, ehhh, férfiak, iskola, vásárlás
Dés és a Blokk-os buli
így telt péntek délutánja...
de aznap még várt Désre és rám egy alapos Blokk-os buli:)))
egyedül is istenien szoktam érezni magam, de Déssel úgy elrepült az a pár óra, mintha át se éltem volna...
ok, ebben talán szerepe volt alkohol pajtásnak...
jó rendben, nem talán, hanem BIZTOS!!!!
boroztam, söröztem, de nem erre fektetem a hangsúlyt!
sorra játszotta az együttes a kedvenc dalaim:
Dédapám, Valahol egy lány, Csak úgy csinál, Sajtból van a hold, Részegen ki visz majd haza, s a felejthetetlen Neked írom a dal-t...
utóbbit Déssel egymás nyakába borulva danolásztuk:)))
nem volt híja se a jó zenéknek, se a táncnak az est folyamán...
sőőőőt, még egy olasz úriemberrel is sikerült közelebbi kapcsolatot kialakítanom:))
persze csak egy lájtos "táncolás" erejéig,
amit õ csak annyival nyugtázott, hogy jesssszus, nagyon nagyon nagyon horny-vá tettem
well, i was happy:)
most először éreztem úgy, hogy igen, képes lennék akár valakivel közelebbi testi kontaktusba bocsátkozni;)
haladok kérem szépen, de nem is ez a lényeg, mert erről most szó se lehetett, s nem is bántam meg, ez így volt jó...
ellenben a másnap már nem annyira...
szó szerint MÁS nap volt.
zsongott-kongott szegény fejem,
ami nem is csoda, hisz négy órányi alvás után, suliba irányulás közepette azt hiszem ez teljesen normális reakció...
vizsga elrontva, s kiszáradt, kiguvadt szemekkel csak a falat tudtam bámulni, s magammal beszélgetni, miszerint:
"Tisss basssszus, te miért nem alszol otthon, miért vagy még itt?"
hamar segítettem magamon, mert Dés még nálam tanyázott, így megvolt az indok is, amivel megnyugtattam a lelkem, miért is muszáj nekem azonnal elhagynom a tudás intézményét!!!
sokáig nem volt itthon se maradásom.
Dés sajnos hazautazott, én meg átmentem Élihez, mert bulit ígértem neki...
bulit, amit a hátam közepére se kívántam.
de hősiesen végigasszisztáltam vele a dolgot, s így legalább megvolt a heti mozgásom is:)
ellenben a mai nap, nos, az lélekfelkavaró volt!!!
Apu cukros rohama
bejegyzés itt, bejegyzés ott:)
hát először is, nem tűnök én el, azért ott még nem tartunk:)
de változnak a dolgok, az érzések, változik a világ, változom én is...
olyan napokon vagyok túl, amik másoknak talán egy hónapra jutnak ki!!!
először is egy hétig máshol dolgoztam Élivel együttesen
azt hiszem régen nevettem már ennyit munka közben, s most a szó valós értelmében, tényleg nagyon sokat dolgoztam, de ez jóleső érzéssel töltött el!
jó volt, jól esett, s a környezetváltozás is hasznos volt
egy pillanatig megcsapott még a tavasz szele is, de az hamar elillant:(
Élivel nem is tudom hogyan alakulnak a dolgaink???
ennek egyik délben szentelek egy bejegyzést:)
nos, csütörtökön feljött Déééééééééééééééés
igen, igen, igen
imádom azt a lányt, s nem tudom elmondani, hogy mit érzek, amikor vele beszélgetek
előtte igazán meg tudok nyílni, s még a "félelmeimről" is képes vagyok vele értekezni
meghallgat, tanácsot ad, mosolyogtat, egyszerűen imádom!
nem is érdekes a csütörtök, inkább a péntek
na az volt olyan nap, amit senkinek nem kívánok!!!
életemben kétszer csapott meg eddig igazán annak a szele, hogy elveszíthetem aput:((
a második most volt...
tudni kell apuról, hogy cukorbeteg, s igen, inzulinnal él ő is.
ezzel nincs is gond, így is teljes értékű az ember.
azonban apu most szarvas hibát követett el az adagolását illetően, így rosszul is lett...
épp egy vendég volt apunál, így én Déssel a szobámban beszéltem.
ám hirtelen arra lettem figyelmes, hogy apu óbégat, túlexponálja magát, s furán artikulál...
kimentem hozzá, s azonnal kérdőre vontam, hogy miért viselkedik így, s disztingváljon már!
a srác csak nézett, hogy miért beszélek ilyen tiszteletlenül apuval,
holott én csak kontrollálni akartam, hogy mi a helyzet valójában.
azonnal láttam, hogy nem mese a fele se az egésznek!!!
apu nem csak furán artikulált, s kiabált, ehhez még rángásai voltak, a kérdésemre azonban azt válaszolta, hogy jól van...
kérdeztem a srácot, hogy nem vette-e észre, hogy apu milyen idiótán viselkedik,
szegény vendéget majdhogynem lerohantam...persze egy idegen ember mit tudhat arról, hogyan viselkedik valaki általában véve???
lényeg a lényeg, egy cukorbeteg, ha leesik a cukra, úgy viselkedik mint egy mocskos részeg, akit messziről elkerülsz az utcán!!!!
megijedtem, s azonnal hívni akartam bátyámat...
csakhogy apu elkezdett ordítani, követni engem, s majdnem megütött, nagyon veszélyes volt, ekkor már pánikoltam, s sírtam, hogy mi a fenét tegyek
ilyen azelőtt még soha nem volt!!!
hívtam apu exnőjét, hogy mi a répát csináljak
aztán hirtelen beugrott, hogy apunak van segédkártyája, amire rá van írva, hogy ilyen szituációban mit kell csinálni
két pohár cukros vizet tuszkoltam belé, de még mindig nem volt tudatánál
egy pillanatra már az eszméletét is elvesztette, na akkor zokogtam igazán:(((
próbáltunk neki szőlőcukrot adni, de nem ette, kiköpte, elhajította, olyan volt, mint egy rossz gyerek,
aztán hirtelen javulni kezdett az állapota, s eme fél órás kálvária után végre jól lett...
apu semmire nem emlékszik;
én annál inkább
nagyon-nagyon megijedtem, sőt be is pánikoltam, de szerencsére erősebb volt bennem a tudat, hogy nekem most segítenem kell, nem pedig bambán állni!!!
azóta is azon gondolkodom, hogy mi lett volna, ha nem vagyok otthon, hanem dolgozom, s apu egyedül van otthon, mint általában...
rettenetes, félelmetes érzés!!!
Egy bulis este
Hüpp, akkor mesélek!
Tegnap este 11kor volt a nagy meeting, s ott volt Matróz is...
azt hiszem a bulira senki nem volt ráhangolódva, még én se...
szívem szerint itthon aludtam volna, vagy gondolkodtam volna,
de nem, muszáj volt menni!
Matróz hihetetlen lapos, s unalmas volt,
Éli meg bágyadt, szomorú, s csalódott...
erre ott voltam én, aki viszonylag jól érezte magát /ehhez hozzátartozik, hogy én, mint optimista jelenség szinte mindig jó állapotba tudom varázsolni magam, ha buli van...utálom a partykiller embereket!/
mikor Éli megtudta, hogy Sasa jelentkezett, azonnal megmutatkoztak rajta az irigység, féltékenység jelei...
nos kérem, ezért nem titulálom barátnőmnek!!!
egy barátnő minden körülmények között együtt örül a másikkal!
ellenpéldának viszont Dést tudnám felhozni.
neki is megvan a millió kis gondja, mégis tud velem örülni, képes az én boldogságom az övé felé helyezni, szívből tanácsot adni...
soha nem fogom neki elfelejteni azt, ahogy a tengeren viselkedett, amikor én épp MÁS-t csináltam...
azt Dés soha nem fogom tudni meghálálni, de akkor és ott, nagyon nagyot nőttél a szememben, ha még lehetett:)
szóval így indult a buli..
nem kicsit emelkedett a hangulat, amikor sas-szem Tisss kiszúrt egy pénznek látszó papírdarabot a földön!
úgy röppentem rá, mint szarka az ezüstkészletre:)))
szerencsére nem látott senki, de jobb is...
miközben az objektum becserkészésén törtem kicsiny agyam próbáltam kisilabizálni, hogy mekkora értékért harcolok a tömeggel, s a megvető szempárokkal szemben.
először 500Ft-ra voksoltam, ám egy előnyösebb fénymegvilágításban láttam, hogy ez biza 2000Ft!
nos jelentem 5ezer forinttal bővült a bulira szánt keretem:)))
életemben nem találtam még ekkora összeget!
lám, Tisss is lehet szerencsés!
nos, nagyon nagy népáradat volt, ezzel egyenesen arányosan iszonyat meleg, további párhuzamot vonva előző eleminkkel rettentő büdös is;
így hát áttűztünk egy másik helyre, ami kb. 100m-re volt tőlünk!
az okosabbak, s Pesten jártasak már tudhatják, hogy hol mulattam:)
ott fogadott még igen érdekes látvány, aminek én nagyon nagyon örültem:)
félmeztelen lánykák táncoltak az asztalon.
ki volt pingálva a mellük, s legtöbbjük csak egy tangában ficergett...
szeretem nézni a táncoló lányokat!!!
profin, élvezetesen táncolni az 5 közül csak 1 tudott;
5-ből 3 szilikonmellű volt;
5-ből 1-nek volt pepec alakja (szilikonmellel!!)
5-ből 2 rendelkezett jó fenékkel;
5-ből 2-t esztétikus, helyes pofikával áldott meg a sors;
5-ből 1 nővel szívesen kezdtem volna bármit :)))
eme faramuci helyzetnek köszönhetően érdekes férfiak fordultak meg a helyen, de ez engem soha nem zavart...
két balekot kellett elküldenem, s egy angollal kellett megbirkóznom!
vicces volt, ahogy angolul magyarázott nekem, én meg bőszen bólogattam, majd közöltem, hogy sajnos nem értek én egy szót se angolul, nem tudok beszélni se, s egyébként is...
nem voltam hiteles, mert a pasi mondta, hogy dehogynem, tök jól beszélek...
közölte velem, hogy nem akar tőlem semmit, de úgy érzi el kell nekem mondania, hogy úgy nézek ki, mint egy angyal o:-)
buli után a nyugatitól megint gyalogoltam haza jó fél órát, ami most kifejezetten jól esett,
ilyenkor többnyire hangosan énekelek halandzsa, jobb esetben angol, a legjobb esetben magyar nyelven:)
összességében nem volt rossz buli, pörgés szempontjából azonban csúnyán alulmúltuk a búgócsigát, az egyszer biztos!