Új munkahely
Hullazsák jelentkezik:)))
biztos, hogy rosszul csinálok valamit, hogy napi 8 órás alvás mellett mégis úgy érzem, aludni a legjobb dolog a világon:)
vagy csak nem tudja eldönteni a szervezetem, hogy épp tavaszi fáradt legyen, vagy nyári?
pafffff
azt se bánnám, ha végre normálisan szikrázna a nap, mert akkor nem szenvednék a napallergiámmal.
ugyanis nálam ez úgy van, hogy egészen addig, ameddig nem kap meg alaposan a nap, csak így pár percekre, nos addig viszket a bőröm, meg foltosodik...
más problémám most nincs az időjárással:)
ma kinn voltam a halál tőgyén a sulimban...
csekk kellett volna, meg a cd, amit állítólagosan az angol tanárom otthagyott számomra...
tök feleslegesen mentem, se cd, se csekk...
utóbbi még aggaszt is egy cseppet, de nem viszem túlzásba az aggódást:)
majd lesz valahogy, s ha nem az se baj!
láttam reggel Casanova-t...tudjátok, ő az, aki három évnyi olthatatlan szexuális vágyat ébresztett bennem...
csak ugye gyereke van, most már nem is egy, meg asszony, meg kutya, meg minden...
mégis, ahogy rám tud nézni, s ahogy én rá tudok nézni...
ahhh, kellene, de nagyon:)
persze ezt a gondolatot igyekszem elhessegetni, de nem véletlen az, hogy mi mindig összefutunk, s mostanában egyre sűrűbben;)
azért én tartom magam, mert van még pár millió férfi a földön, s biztos rendelkezik ebből jó pár akkora szexuális vonzerővel, mint Casanova!!!
felhívtak ma az új helyemről...
már rettegtem, hogy most vajon milyen újítást fognak közölni velem:)
csak iskolatárs volt, hogy bocsánatot kérjen tőlem, amiért nem szólt előre, hogy ilyen dolgok lesznek, amiken tegnap átmentem...
legyintettem, s mondtam neki, hogy most legalább látták, hogyan rögtönzök:)
azt mondta, hogy nagyon nagyon jó voltam, el is képedtek, s egyben elégedettek velem...
hohhh, hát ha így állunk, az külön jó:)
ja, hogy mi is lesz a feladatom?
nos, ez egy gazdasági-kereskedelmi havi lap, b2b!!!
magyarán buisness to buisness, ehhh, ez nem magyarul volt, de remélem értitek...
az én dolgom mi lesz?
nos, ha kellőképpen fel fogok tudni nőni a feladathoz mind agyilag, mind ruhatárügyileg, akkor frankó kis üzletasszony lesz belőlem...
tárgyalások, konferenciák, sajtótájékoztatók, rendezvények lesznek a színterei a munkásságomnak:)
szükség lesz a komm-os képességemre, meggyőző érvemre, meg gondolom a külső adottságaimra is:)
nem mondom azt, hogy értékesítő leszek, mert az eléggé degradáló lenne, valamint szélhámos melóvá minősülne...
ha úgy vesszük, akkor húzós kis meló, de pont ezért kihívás!
kapcsolatban leszek élelmiszer ipari termékek gyártóival, reklámcégeivel, üzlethálózatokkal, s még sorolhatnám:)
izgalmas naaaaaa
hogy mi lesz konkrétan az én munkám?
arról be fogok számolni jövő hét keddtől...már az irodám is berendezték:)
volt még egy kérdés, hogy mit csináltam a Kossuth Rádióban.
nos, anno végeztem egy komm-os sulit, aminek kötelező szakmai gyakorlat volt a velejárója!
így kerültem én oda, azon belül is az agrár-kereskedelem-vidék-gazdaság részére
(ez pont szerencsés volt a mostani melót tekintve), mint gyakornok...
a kötelező egy hónap után ott voltam még bő fél évig...
témákat kerestem, riportokat szerveztem, melyeket el is készítettem, majd a vágószobában megvágtam, s később adásba is kerültek!
sajtótájékoztatók, konferenciák, egyéb kis értékes dolgok, melyet egy-két alanytól lehetett kunyerbálni:)
élveztem nagyon, csak sajnos nappali sulim volt mellette, így a lusta énem azt mondta, hogy elég!
de nagyon jó tapasztalat volt, s nagy segítség...
ott jöttem rá, hogy tök mindegy mit tanulsz az iskolában, minden rádiónak megvan a maga stílusa, célközönsége, amivel tudni kell azonosulni...
eleinte nehezemre esett, de aztán belejöttem!
ha meghallotta volna a tegnapi riportomat a mentorom valszeg azt mondta volna ő is, hogy megérte rám az idejét fecsérelni!
anno még azt az üzenetet kaptam tőle egy újságcikkre, amiben õ volt:
"sok szeretettel leendő kollégámnak, ....-nek!"
hát kollégája nem is lettem, de nagyon nagy előnyre, tapasztalatra tettem szert, s már ezért megérte!
Isten hozott Unio!
Oooooooo, oooooooooooooo, oooooooooooooo és még egyszer oooooooo...
kifacsartak, leszívtak, hulla vagyok, nuku energia!
Isten hozott Unio:))))
kezdem a pénteki napommal, ami igen kalandos volt, s még gondolkodom rajta, hogy minden részt leírjak-e, vagy inkább kicenzúrázzam a rázósabb pillanatokat...meglátjuk
egyelőre nekiveselkedem magának a történetnek:)
siettem haza melóból, mert úgy gondoltam, nem árt még pihennem az esti banzáj előtt...
egész nap Élivel emilezgettem, készítettük egymás lelkiállapotát a nagy megmozdulásra...
pont akkor aludtam el, amikor csörgött Éli, hogy itt van...
pihenés nuku!
együtt mentünk hát le vásárolni...
kit láttam szerintetek???
hát erre senki nem fogja tudni a választ, pedig már írtam az első naplómban róla...
Casanova-t...ohhh
az a pasi három évig játszott szerepet az életemben, csak úgy, minden nélkül...
nem is ez a lényeg...
aki olvasta azt a naplómat, annak mondom, hogy ő az, akinek kutyája van, meg gyereke, meg felesége, na meg most még egy gyereke!
izzott régebben a levegő köztünk, ha beszéltünk, csak habogni tudtunk...
s azok a szemek, amik neki vannak...uffff
de Casanovat lezártam már elég régen, lévén itt a második gyerek, meg amúgy is!
szóval épp Élivel csattogtam át az úttest kellős közepén (hol máshol?:), mikor láttam, hogy a túloldalon ott tolja a babakocsit...akkorát kacagtam hirtelen, de nem hallotta meg...
súgva közöltem Élivel, hogy ő Casanova, fiatal korom megrontója:)
Éli álla leesett, no, az enyém is, mert elég topisan nézett ki :ooo
Casanova észrevett, s persze köszönt...tíz másodpercig, amíg a szeme előtt voltam, csak 4szer fordult vissza, hogy lásson engem...
jót mosolyogtam...ez egy amolyan erkölcsi győzelem, hogy még mindig kellenék neki!
de hát drága Papa, most már két gyerekről kell gondoskodnod, így én szóba se jöhetek, semmilyen szinten, ezt ugye te is tudod!
Élivel este nekiálltunk alapozni...
még napközben a lelkemre lett kötve, hogy ne egyek sokat, ennek következtében hamar felborultam, mint a teke bábu!!!
ettem kb fél zacskó chipset, 3sor csokit, meg egy tál levest...
lássuk be, ez egy kimerítő nap után, melegben, fáradtan, bizony igen nagy rizikó faktornak számít, ha az ember lánya ivásra adja a fejét...
én pedig arra adtam, de nagyon!
egy üveg cherrys garrone után már bőven jól voltam, de nem álltunk meg...
kezünkben egy üveg pezsgővel a Hősök tere felé vettük az irányt...
előzetesen olvasgatva a programokat bizony aggódtam, hogy unni fogjuk magunkat, továbbá Ghymes zenei világa nem lesz megfelelő számomra a tomboláshoz...
hát tévedtem...
nagyon nagyot táncoltunk, rengeteget nevettünk, így kellően jó kedvvel fogadtuk a csatlakozás pillanatait!
odajött hozzánk két srác, s közölték, hogy őrültek vagyunk, meg jó fejek, s ha nem bánjuk szeretnék hallgatni, ahogy beszélgetünk...hmmm, talán díjat kellett volna szednünk?:)))
ment az ökörködés ezerrel!
a tűzijáték után elindultunk az Oktogonra, hogy végül a Zöld Pardonban kössünk ki...
ekkor a pezsgőből már rég nem volt semmi, sőt, már a sörnek is hűlt helye volt bennem, amivel sikerült leöblítenem...
kb. 10 percig vártunk az 50É-re, aztán a 200 ember láttán, akik mind arra a buszra akartak felférni, amire mi, realizálódott bennünk, hogy jó lesz nekünk a Bahnhoff is...
gyalog vágtunk neki a nagy útnak...
nem jutottunk sokáig...mert Élivel ketten egy bokorban kötöttünk ki...Éli beesett, én meg segítendő neki utána akartam mászni...
csakhogy félúton a sövényen kötöttem ki, s ott is maradtam...
iszonyat jó volt elterülni a szabad ég alatt, az illatozó növényen, s nézni a város zaját!!!
Éli is csatlakozott, mi több, idegenek is úgy érezték, hogy kipróbálják, milyen is ott a kényelem...
hát igen, a hülyeség ragadós!
ott fetrengtünk, s közben emberekkel beszélgettünk, énekeltünk, nevettünk...
egészen addig, míg meg nem jött Miss Közterületfenntartó Terror Mami egy rendőr kíséretében...
nehezen, de tudatosult bennünk, hogy mindkettőnk érdeke azt kívánja, hogy inkább bulizni menjünk az őrs helyett:)
a mami nagyon magyarázott, de én semmire nem emlékszem, csak arra, hogy hangosan kerestem a cigim!
(jelenleg a fehér pulcsim meg a fehér cipőm bánja ezt a megmozdulásom...a fűfolt ellen nincs orvosság!)
a Bahnhoffba bejutottam, s nagyon jó állapotba kerültem...
táncoltam, ráztam fenekem, hajam, kezem, mindenem...
bár ilyen tré cuccban még soha nem voltam bulizni, de az adott pillanatban ez nem igen érdekelt!
Éli valahova elkeveredett, én pedig leültem...
nos, itt jönne a cenzúra, ha nem lennék iszonyatosan közlékeny, s saját magamhoz őszinte...
egy idő után észrevettem, hogy bizony, a piák nem férnek meg jól a gyomroban...
igen, az történt, ami már lassan két éve nem:(
találkoztam Mr. Fox-szal...broaaaaaa...nem volt kellemes élmény...ráadásul nem is értettem igazán, hisz ennél jóval többel is elvagyok mindenféle baj nélkül!
most nem így esett...
dolgom végeztével megint leültem, s bizony egy percre elszundítottam...
arra keltem fel, hogy két fiú molesztál, hogy van-e barátom, meg táncolunk-e...
ez meglepett, hisz a fejem nem lehetett valami bizalomgerjesztő, dehát istenem, úgy tűik még így is kellek valakinek:)))
otthagytam őket, s Élit megkeresve takarodót fújtam...
kb. 4re értünk haza, de még az ágyamban sokáig csacsogtunk...