Nincs egy rongyom se
áááááááááááááááááááááááááááááááááá
faszomba, hogy ezt minden egyes buli előtt el kell játszani!!!!
van vagy 7 nadrágom, ebből momentán egy van, ami nem lötyög rajtam, s nem úgy nézek ki, mintha 40kg-ot adtam volna le
egy gnóm vagyok
bahhhh
ez az egy nadrág meg mégis úgy áll rajtam, mint egy kövér malacon
s ehhez még semmi mellem sincsen!
azt meg már csak habként tenném hozzá, hogy nincs egy árva rohadt felső se abban a köcsög szekrényben, amit felvehetnék egy buliba
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
tetézze még mindezt, hogy már rég Élinél kéne lennem
mindjárt nem megyek sehova a k... életbe!!!!
Barátnős nap
fáradt, álmos, nyűgös, felemás hangulatban vagyok...
azt hiszem nem jó ez így, hogy négy órákat alszom, mert bár bírom, jó karban vagyok, s egyébként is, de azért érzem, hogy megint ki fogok merülni, ahogy szoktam:(
itt vagyok melóban,s majd elalszom.
aztán hirtelen eszembe jutott, hogy le se írtam a tegnapi napomat...
noh, hát barátnő napot tartottam, vagy haverina nap, vagy mittomén milyen volt, a lényeg az, hogy sok számomra kedves emberrel találkoztam!
nem találkoztam ezer éve M-mel, aki az előző sulimban volt a pajtásnőm
rengeteget lógtunk ennek megfelelően
s ebből következendő mindig együtt cigiztünk, azt hiszem elég szépen megismertük egymást
nos, fél év kihagyás után tegnap összeröffentünk a WestEnd-ben
fantasztikus volt négy órán keresztül csacsogni olyan emberrel, akit nagyon szeretsz, s kedvelsz,s aki ismer téged
sokat meséltem, ő még többet kérdezett, szóval nagy feltöltődés volt nekem!
du. átjött hozzám Éli
na az már kevésbé volt ilyen pozitív
persze maga alatt van, meg depi hepi,
én meg kezdtem azt érezni, hogy a végén még az én életkedvem is újra elvész...
azt meg nem akarnám
iszonyat módon lelassított, majdnem elaludtam, míg ott volt nálam
ezt tetézte még az, hogy a neten mellplasztikáról informálódtunk
iszonyat milyen képeket láttam, bahhhh
ja, mert Éli fejébe vette, hogy neki márpedig kék egy új, jobb mell!!!
hát gratulálok édes lányom, rögtön mondtam is neki, hogy amilyen hülye vagy bazzz, te meg is csináltatod
mondanom se kell, hogy hatalmas sértődés lett, amiért utóbb bocsánatot kértem, mert mit tudhatom én, hogy neki ez mekkora frusztráció...
ezzel telt a du., s elmondhatom, hogy halálosan untatott!!!
de aztán szerencsére lejött az én egyetlen Anabellom, akit nagyon nagyon szeretek még mindig
s ő is ellátott hasznos jó tanácsokkal, ahogy az mindig lenni szokott.
beszélgettünk az emberekről úgy alapjában
férfiak-nők..
rájöttünk így együttesen, hogy szerencsés alkatok vagyunk:)))
már úgy értem, azt hiszem mentes vagyok nagyon sok tipikus női tulajdonságtól, ami manapság nagy kincs.
ha más nem is, én ennek legalább örülök:)
jó kis ötye napot tartottam, az egyszer biztos, de nem baj, ez kell nekem, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
most mondjuk iszonyatosan örülnék egy big kávénak, egy big ággyal, meg egy big...:)
na neeeeem
szimplán beérem du. 4 órával:)
Egy bulis este
Hüpp, akkor mesélek!
Tegnap este 11kor volt a nagy meeting, s ott volt Matróz is...
azt hiszem a bulira senki nem volt ráhangolódva, még én se...
szívem szerint itthon aludtam volna, vagy gondolkodtam volna,
de nem, muszáj volt menni!
Matróz hihetetlen lapos, s unalmas volt,
Éli meg bágyadt, szomorú, s csalódott...
erre ott voltam én, aki viszonylag jól érezte magát /ehhez hozzátartozik, hogy én, mint optimista jelenség szinte mindig jó állapotba tudom varázsolni magam, ha buli van...utálom a partykiller embereket!/
mikor Éli megtudta, hogy Sasa jelentkezett, azonnal megmutatkoztak rajta az irigység, féltékenység jelei...
nos kérem, ezért nem titulálom barátnőmnek!!!
egy barátnő minden körülmények között együtt örül a másikkal!
ellenpéldának viszont Dést tudnám felhozni.
neki is megvan a millió kis gondja, mégis tud velem örülni, képes az én boldogságom az övé felé helyezni, szívből tanácsot adni...
soha nem fogom neki elfelejteni azt, ahogy a tengeren viselkedett, amikor én épp MÁS-t csináltam...
azt Dés soha nem fogom tudni meghálálni, de akkor és ott, nagyon nagyot nőttél a szememben, ha még lehetett:)
szóval így indult a buli..
nem kicsit emelkedett a hangulat, amikor sas-szem Tisss kiszúrt egy pénznek látszó papírdarabot a földön!
úgy röppentem rá, mint szarka az ezüstkészletre:)))
szerencsére nem látott senki, de jobb is...
miközben az objektum becserkészésén törtem kicsiny agyam próbáltam kisilabizálni, hogy mekkora értékért harcolok a tömeggel, s a megvető szempárokkal szemben.
először 500Ft-ra voksoltam, ám egy előnyösebb fénymegvilágításban láttam, hogy ez biza 2000Ft!
nos jelentem 5ezer forinttal bővült a bulira szánt keretem:)))
életemben nem találtam még ekkora összeget!
lám, Tisss is lehet szerencsés!
nos, nagyon nagy népáradat volt, ezzel egyenesen arányosan iszonyat meleg, további párhuzamot vonva előző eleminkkel rettentő büdös is;
így hát áttűztünk egy másik helyre, ami kb. 100m-re volt tőlünk!
az okosabbak, s Pesten jártasak már tudhatják, hogy hol mulattam:)
ott fogadott még igen érdekes látvány, aminek én nagyon nagyon örültem:)
félmeztelen lánykák táncoltak az asztalon.
ki volt pingálva a mellük, s legtöbbjük csak egy tangában ficergett...
szeretem nézni a táncoló lányokat!!!
profin, élvezetesen táncolni az 5 közül csak 1 tudott;
5-ből 3 szilikonmellű volt;
5-ből 1-nek volt pepec alakja (szilikonmellel!!)
5-ből 2 rendelkezett jó fenékkel;
5-ből 2-t esztétikus, helyes pofikával áldott meg a sors;
5-ből 1 nővel szívesen kezdtem volna bármit :)))
eme faramuci helyzetnek köszönhetően érdekes férfiak fordultak meg a helyen, de ez engem soha nem zavart...
két balekot kellett elküldenem, s egy angollal kellett megbirkóznom!
vicces volt, ahogy angolul magyarázott nekem, én meg bőszen bólogattam, majd közöltem, hogy sajnos nem értek én egy szót se angolul, nem tudok beszélni se, s egyébként is...
nem voltam hiteles, mert a pasi mondta, hogy dehogynem, tök jól beszélek...
közölte velem, hogy nem akar tőlem semmit, de úgy érzi el kell nekem mondania, hogy úgy nézek ki, mint egy angyal o:-)
buli után a nyugatitól megint gyalogoltam haza jó fél órát, ami most kifejezetten jól esett,
ilyenkor többnyire hangosan énekelek halandzsa, jobb esetben angol, a legjobb esetben magyar nyelven:)
összességében nem volt rossz buli, pörgés szempontjából azonban csúnyán alulmúltuk a búgócsigát, az egyszer biztos!
írta: Tisss Címkék: Dés, férfiak, Matróz, party, Saskó
Partiba készül, Saskóról inkább nem beszél
:))
most értem haza, s megint nem semmi napot zártam,
de hol van még a vége?
11kor talizom Élivel, mert megyünk egyet bulizni...
szeretek így hét elején kimozdulni, mert teljesen más hangulata van!
általában ezek olyan típusúak, amikor inkább beszélgetünk, na meg nagyokat röhögünk...
nemrég estem haza
melóból egyenesen Z-hez mentem, s nagyon jót beszélgettünk.
persze egy-két gondolatával lesokkolt, amit inkább nem osztok meg:)
a lényeg, hogy mások vagyunk.
ott jártam alatt Megasztár cd-t sasoltam...
hazafelé már én is hallgathattam a technika vívmányainak köszönhetően:)
nem rossz, nem rossz, azt kell mondjam!
hm
történt ma is valami,
ha én lennék Lőrinc L. László, akkor azt mondanám, mindig akkor történik ez az esemény, amikor este talizom Élivel egy laza party erejéig!
igen, megint felhívott, de én erről már nem akarok inkább beszélni!!!
igaza van lizzy-nek, hogy nem tudom lezárni, ameddig keressük egymást.
a legszörnyűbb az, hogy én most már tényleg készültem az új életemre Élivel,
új célok, tervek voltak, vannak kilátásban, s akkor puff neki, felhív...
azt hiszem kitalálható, hogy miről beszélgettünk...
szeretem hallgatni a hangját, de nincs szükségem arra, hogy egymás szívét fájdítsuk
jobban esett volna, ha azt hallom, hogy nagyon boldog
hát nem azt hallottam, mi több, ehhhh
nem is érdekes
normális ember ennek örülne talán, amiről ma beszélgettünk, én nem tudok
ennyi :oooo
továbbiakban szép estét, nekem meg remélem hogy ütős lesz:)))
Vállald az írásaid!
körbenézek, s szépen lassan látom, hogy mindenki besokall...
potyogtok ki a körből, feladjátok, lemondtok dolgokról, lemorzsolódok, elkedvtelenedtek...
lemondtok arról, ami korábban sok örömöt okozott, netalán még segített is!
igen, a blogotokra gondolok, a ti érzelmeitek, válságaitok, örömeitek lenyomatáról.
mondom ezt én, aki frissen tért vissza:)))
meglehet, hogy az én betűimből ez hiteltelen, mégis azt mondom, hogy ne a negatív kritikák miatt hagyjátok abba! ha más az okotok, akkor azt szó nélkül lekönyvelem!
jó magam még nem nagyon kaptam ócsárolást, lekezelést, na ez most nem azt jelenti, hogy várnám;)
szóval nem tudhatom milyen érzés, ami nem is csoda, hisz én közel se vagyok olyan népszerű
/már, ha beszélhetünk itt ilyesmiről...de a statisztikák szerint igen:)/, mint ti, amit nem bánok, sőt, örülök neki...
a népszerűségnek ára van, s azt hiszem ezt ti most fizetitek
ne felejtsétek el azonban, hogy soha nem fog az előfordulni, hogy mindenkinek megfeleltek, s mindenki azt írja, hogy "na ma végre emberhez méltóan, bölcsen cselekedtetek"
ezt ti is tudjátok, tudom!
értelmes embereknek tartalak titeket, ezért nem is értem, hogy miért fordul meg a fejetekben, hogy negatív kritikák miatt feladjátok...
gondoljatok azokra, akik szívesen olvasnak titeket...
mit is mondhatnék?
az életben nap, mint nap szembesülünk azzal, hogy mások vagyunk, sőt, még talán el is szomorodunk, mert az, aki számunkra fontos esetleg nem úgy érez irányunkba...
én tudom, hogy millióan rühellnek engem, hajajajja
nekem is megvan a stílusom, az őszinte mimikám, sőt, a nyers szókimondásom is...
nem egy ellenségem van!
mégis boldogan tudok élni, mert tudom, hogy vannak, akik iszonyatosan szeretnek, kedvelnek, s örökké mellettem maradnak, s ki fognak állni értem...
nekem ez ad erőt nagyon sokszor.
nincs ez másképp itt se a netes világban.
ki nem tojja le, hogy mit gondol rólad egy olyan ember, akiről semmit nem tudsz???
(itt nem arcra, képre, névre gondolok, mert nem hinném, hogy bárkinek mondana is valamit az én nevem...s azért se, mert én is elcsépelt dolognak tartom ezt a névvel való vagdalkozást! egy kritika lehet épületes, s gondolatokat ébresztő név nélkül is)
gondolok itt elsősorban elvekre, normákra, amik az illetőt képviselik...
tegyük fel, hogy valaki lekurváz, adott esetben lehet, hogy felháborodnék /bár ezen biztosan nem...na nem azért, mert az lennék, hanem azért, mert a kurva fogalma szubjektív:/, de valószínűleg nagyon jót mosolyognék, ha megtudnám, hogy egy apáca gondolja így...
bár hajlamos vagyok arra, hogy néha úgy gondoljam, valami vagy fekete, vagy fehér, de ez közel se igaz...akkor már inkább pepita:)
én mindig az a típusú ember voltam, aki ment a feje után, s ez ezután se lesz másképp!
a legtöbb konfliktusom abból származik a mai napig is, hogy néha kegyetlenül gázolok, törtetek embereken át...továbbá abszolút letojok olyan véleményeket, amik számomra érdektelenek azért, mert olyan ember szájából kapom őket, akire soha nem hallgattam, s tudom, hogyan viszonyul hozzám.
de nem érdekel...
leszek önző, leszek kíméletlen, felvállalom, s be is ismerem...
rossz emberi tulajdonság, ezt is tudom.
mégis azt mondom, nem fogok olyan emberekkel foglalkozni, akik nem vesznek engem se emberszámba...
igen, vannak egyedek, akik semmit, de még annál is kevesebbet jelentenek nekem...és?
ezzel nincs semmi gond...
hisz vannak olyanok, akikért bármire képes lennék, s vagyok is...õk tudják ezt jól, s azt hiszem ez tart a legtöbbjével össze minket.
s mi a legszebb az egészben?
hogy én választhatom meg, hogy kik azok az emberek...
ugyanúgy, itt is Ti választjátok meg, hogy kinek a véleményére adtok, hallgattok...
s EZT ne felejtsétek el soha!
Plasztikai műtét
A minap arról beszélgettünk itt a cégnél, hogy hajlandóak lennénk-e plasztikáztatni magunkat.
azóta is ezen agyalok, meg azon, amilyen elrettentő példákkal rémisztgettek...
ettől függetlenül azt mondom, ha annyira frusztrálna a külsőm, akkor biztos megcsináltatnám a mellkorrekciómat, sőt, a nózimból is faragtatnék, ha éppen amiatt érezném magam egy rongynak...
a fülemet is visszavarratnám, s még van számtalan olyan mûtét, amire rábólintok, hogy az kellhet a boldogsághoz...
persze nálam az egész fejemet kellene átszabni, hisz úgy, ahogy van, lófejem van, az pedig nem nyerő, mint tudjuk:)))
most csak nevetek ezen, mert elfogadtam magam ilyennek, sőt, van, aki szerint még vonzó is ez a fejforma...
de észrevettétek, hogyha valakinek hosszúkás a feje, akkor azonnal rávágja mindenki csípőből, hogy lófejű?
bezzeg a kalácsképű, kuglifejű barmokat senki nem szapulja!
nem is ez a lényeg...
az viszont már közel se biztos, hogy csináltatnék mellműtét...
csak akkor tudnám elképzelni, ha egészségügyileg lennék erre rászorulva, de én arra nem leszek, mert fő az optimizmus:)
szóval nem nagyobbítatnék, pláne nem olyan nyomásra, amit egy férfi sugall felém!
érthetetlen számomra, hogy van olyan nõ, aki a pasija kedvéért csináltatja meg a mellét.
az ilyen nőket először megráznám, majd felpofoznám...
ok, hogy tetszeni akarunk a kedvesnek, de minden áron??? nevetséges
ezt szeretném elkerülni, hogy valaki ennyire meghülyítsen majd az életemben, hogy hajlandó legyek feladni az elveim...na neeee
még nem is olyan rég vetettem fel, s bizony napjainkban is foglalkoztat a zsírleszívás...
nyomatnék egy adagot a fenekemről, combomról...
viszont erről is olyan dolgokat hallottam, hogy megijedtem rendesen...
tudom, hogy emiatt a gondolatom miatt sokan kiakadtak, de még nem mondtam le róla!!!
persze tudom, hogy sport, meg egészséges étrend, de sajnos az én agyamnak is van tikkje:)
nos, jelenleg ez a veszély nem fenyeget, mert nincs rá keret
addig meg még lehet, hogy megjön a jobbik eszem:)))
Egy furcsa délután
nagyon fáradt vagyok, s újra beteg:(
köhögök megint, ami nem is meglepő...
tényleg három napja csak önmagam árnyéka vagyok...rohanok, lótok-futok ebben az ónos trutymadékban.
pedig amúgy semmi okom nem lehetne panaszra, mert pezseg az élet ezerrel!
azt vettem észre, hogy mindenki kifáradt ebben a hosszúra nyúlt télben!
elég csak itt a blogokban körbenézni!
mindenhol a gyűlölet uralkodik, egymásnak szólogatunk be, kinevetjük a másikat, szánalmasnak tituláljuk, holott a másik is egy ember, aki lehet, hogy épp biztatásra szorulna!!!
miért érezzük fontosnak azt, hogy megalázzunk valakit? ezt nem értem...
jelenleg igyekszem aszerint alakítani az életem, hogy ne bántsak meg senkit
ez nem egyenlő azzal, hogy nem vagyok őszinte...
egyszerűen mérsékelem magam, mert tudom, hogy így a tél vége felé mindenkinek csökkenő félben van az optimizmusa...
de mindjárt itt a tavasz!!!!
volt ma nálam Éli, meg Matróz...
hát kicsit kellemetlen volt, mert Éli nem említette előzőleg, hogy Matróz is jönni fog, így ledöbbentem, amikor ott állt ő is az ajtómban :ooo
fura szituáció volt, mert Matrózzal azóta nem találkoztam, mióta megtörtént az az ominózus eset!
s persze az történt, amitől tartottam, nem tudott szinte rám nézni se, nemhogy kommunikálni velem:(
az én hibám is, hogy én meg nyagattam, hogy naaaaaa, mi van veled, miért nem mesélsz...
de láttam, hogy félve, s lopva néz rám:(
sokat nevettünk, s tartottunk egy hirtelen összeült kerekasztal beszélgetést...
miről is lehetett volna szó, mint a MÚLT-ról:)
Élivel viccesen már csak a múlt-nak hívjuk exeinket...
igaz az, hogyha valaki hasonló cipőben jár, mint te, könnyebben viseled a dolgokat...
de most ne a Múltról beszéljünk, hanem a plenáris ülésünkről...
megállapították, hogy tényleg idióta vagyok, s máshogy gondolkozom
nem baj, nem ők az elsők, akik ezt mondják:)))
aztán történt egy sajnálatos esemény, ami rendesen megtépázta a hangulatunk:(
történetesen Matróz kapott egy sms-t, minek után fény derült arra, hogy igen nagy badarságot csinált...
nem kizárt, sőt a terhességi teszteket alapul véve szinte biztos, hogy apa lehet(ne)...
na se nem tőlem, se nem Élitől, de ismerjük a lányt...
nem tudtuk Élivel hogy lekezelni ezt az egészet...ilyenkor mit lehet mondani?
eddig csak ismerősöm ismerősének az ismerőse élt át ilyen esetet, de ez most hirtelen mindannyiunkat mellbe vágott, mert Matróz közel áll hozzánk, s hát tudjátok...
persze az embernek pont ekkor jutnak eszébe fa viccek, amiket mellőzni kell, mert ízléstelenségre vall...
nem tudtam, hogyan segíthetnék neki...próbáltuk felvidítani, az se nagyon ment, agyilag teljesen máshol járt...
a nyakába borultam, s csak öleltem, miközben mondtam neki, hogy nagyon szeretem õt, s remélem elhiszi, hogy vele vagyok...
szegény csak szorított engem, s alig akart elengedni:(
hát ez törpént ma...
nem kicsit gondolkodtatott el ez az esemény...
hogy én mit csinálnék, elvetetném-e, s hogy hogyan éreznék...de ezen inkább nem is agyalok!!!
Saskó fonal ápdételése
végre van időm újra írni, s megírni a hét, a hónap eseményét, a depimből kisegítő történést!
igen, igen, igen, ti, akik egy kicsit is ismertek, azok tudjátok, hogy ehhez egy valaki, helyesebben egy valami kellett, amit most megkaptam...
s valóban,
felhívott Saskó...
igen, engem is sokkolt, pláne, hogy olyan furán vette ki magát az egész...
mindez csütörtökön történt, reggel tízkor, mikor épp nagyban dolgoztam.
megszólalt az õ csörgésén a telóm, s amikor láttam, hogy bizony a kijelzőn az ő neve szerepel, hirtelen azt se tudtam, hogy hova kapjak...
esküszöm, vártam is egy keveset, mert azt hittem, hogy tévedésből hív, s hátha lenyomja!
de nem kapcsolta ki, én pedig felvettem, s éreztem, hogy amikor leteszem, már teljesen más gondolataim lesznek, s könnyebb lesz a lelkem jó pár kővel!
a kezdő mondata az volt: na, mi van velünk, hogy áll a helyzetünk?
grrrrh, hát fordult a szemem egyet a tengelye körül, hogy mégis, milyen kérdés ez egy hónapnyi hallgatás után,
de azért azt elmondhatom, hogy ott helyben olyan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, hogy alig tudtam uralni magam a beszélgetés alatt...
miután pedig letettem a telefont, majdnem zokogó rohamot kaptam örömömben.
tudtam jól, hogy nekem ez a hívás hiányzott ahhoz, hogy tényleg rá tudjam tenni arra a rohadt i-re a pontot, hogy túl vagyok az egész Sasa-ügyön!
akkor lássuk a beszélgetést, ami elég hosszú lesz, így majd a következő bejegyzésemben fogom elemezni a telefonnal kapcsolatos averzióim!!!
szóval azt most rögtön leszögezném, hogy neeeem, semmi olyan nem történt, pusztán rendeztük a soraink, meg mindent, ami szükségessé vált!
azért azt mondtam neki, hogy nagyon jó hallani a hangját, meg sokat gondoltam rá, s sajnálom, hogy az történt ami.
erre persze õ is reagált, hogy ő is rengeteget gondol rám még mindig, s örül, hogy hallja a hangom.
persze csípőből kérdeztem, hogy akkor ugyan miért nem hívott hamarabb...
s egyáltalán mi a faszért (elnézést a vulgáris kifejezésekért, de kérem szépen, ezek indulatok:) nem reagált az én emilemre...
---- ilyenkor mit lép egy férfi, vagy nő, aki szorult helyzetben van? úgyis tudja mindenki...megkaptam hát én is a szokásos mondatot
"időre volt szükségem, gondolkodnom kellett"
ahhhha mondtam magamban...
a továbbiakban nem firtattam, inkább beszéltünk, mert volt miről!
említettem neki, hogy iszonyat szarul voltam, beteg voltam, meg magam alatt voltam (na azt azért nem említettem neki, hogy ez többnyire neki köszönhető...ennyire amatőr én se vagyok:)
kiakadt azon, hogy mennyire szapultam magam, s megint mondta, hogy jajjjjj Bunny ne csináld, mert te fantasztikus vagy
----ahhhham, mondod te, aki szakított velem (jó rendben, közös megegyezéssel szakítottunk az én kezdeményezésemre, szóval szavam nem lehet:))
piszok jó volt hallani, hogy tudunk még viccelődni, hogy használja a közös szavainkat, amikről csak mi tudunk, mi találtuk ki együtt, s hogy az idő még mindig repül, ha beszélgetünk!!!
nyugi, mesélem tovább, mert még a lényeg sehol sincs...
Tisss kérdezősködni kezdett, s Saskó válaszolt szorgalmasan.
bizony, becsajozott a drága, amin meg se lepődtem
azon már inkább, hogy miért mondja azt, hogy reméli nem vagyok szomorú...
nevettem egy nagyot, mert engem ez már tényleg nem érint...ez várható volt
viszont még nagyobbat röhögtem akkor, amikor megtudtam, hogy az én drága utódom 20 éves, s egy Pub-ban dolgozik...
kicsit gáz volt, mert tényleg egy hahótát nyomtam a telefonba, amire rá is kérdezett, hogy mi olyan vicces...
karakánul elmondtam neki, hogy viccesnek tartom, hogy egy 20éves lánnyal van...
nem azért, mert én a magam 21 évével hű de rohadt érett nő lennék, hanem azért, mert az egyik fő oka a kapcsolatunk végének az volt, hogy szerinte én még nem éltem ki magam, túl fiatal vagyok...ehhez képest a 20év biztosan ideálisabb:)))
a másik meg, 20éves, s egy pub-ban dolgozik???
ehhhh
félreértés ne essék, lehet, hogy Sasa még öltönyt fog csináltatni a hölgyike Nobel-díj átadására, nem is ezzel van a bajom...
telibe megkérdeztem Sasat, hogy nem rossz ez neki, hisz ő féltékeny típus, hogy bírja ezt?
erre ennyit mondott: nem vagyok féltékeny, minek legyek az, annyi nõ van a világon...
hát itt lesokkoltam, mert rám olyan féltékeny volt, mint Colombu a ballon kabátjára...
magyarán soha nem akart egyedül hagyni!
itt éreztem először azt, hogy számszing nát wörking ebben a kapcsolatban annyira hű de rózsásan!
mint egy jó barátságban általában szó esik a szexről, én se voltam hát rest rákérdezni csak így telibe, hogy milyen a lány az ágyban:)
szokásos szava járásunkat alkalmazta: not bad, not bad
beszédesebb volt ez a két szó, mint az bárki is gondolná...
ugyanis ezt én találtam ki, amikor megkérdezte, hogy jó-e ez vagy az, akkor mindig eképpen válaszoltam...
de ez ugyi azt jelentette, hogy nem a legjobb!
nah, meg azt nem is kell említenem, hogy nálunk a szex, az nem not bad volt, hanem fucking good:)
de nem is értem, hogy miért hasonlítgatom magam a lányhoz, amikor nem vagyunk egy szinten semmilyen téren, mint ez ki fog derülni még később...
persze ő is visszakérdezett, hogy nekem van-e valakim, s szex, meg balblalballba..
mondtam, hogy nincs semmi, s nem is akarok, elég nekem a saját praktika-táram jelenleg:)
rögtön mondta, hogy az lehetetlen, mert õ tudja jól, hogy én nimfomán vagyok!!!
köffffffi
na de haladjunk...
igen, már csak egy kérdés maradt számomra, s én azt is megkérdeztem:)
méghozzá azt, hogy szerelmes-e a lányba?
érkezett is a válasz, miszerint nem, nem érzi úgy, meg nem is tudja, s egyébként is...
hmm, itt pislogtam, én ehhez nem értek...
de annyit tudok, hogy belém az első este szerelmes lett!
a lánnyal meg együtt van egy hónapja, s mégse semmi :ooo
mondjuk tuti, hogy földhöz vágott volna, ha közli, hogy hú élete nagy szerelme, mert akkor ez számomra azt jelentette volna, hogy belém nem is volt olyan nagyon szerelmes.
én úgy gondolom, egy nagy szerelem eléggé leszívja az embert, s utána nehéz valakit rögtön akkora intenzitással szeretni...
tudom amúgy jól, hogy Sasa bele fog szerelmesedni a lányba, már, ha nem csinál valami nagy gixert...
bár azt már megtette...hogyan?
hát, emlékeztek arra a bizonyos sms-re, meg telefon kinyomásra???!!!...a régi naplóm jan. 31-jei bejegyzésénél szerepel az egész történet...
naná, hogy a kis banya csinálta az egészet, de sikerült bebuknia a fruskának!
most el is mondta Sasa, hogy a csaj válaszolt az sms-re...
mondtam Sasanak, hogy ez undorító volt tőle, hogy megengedte a lánynak...
mire közölte velem, hogy nem engedte õ meg, a csaj turizott bele a telefonjába, s válaszolt.
vagy úúúúúúúgy
hát ezek után meg azt kellett megemlítenem Sasanak, hogy ez enyhén szólva gyerekes volt a lánytól, s számomra úgy tűnik, bizalom híján álltok elég rendesen!
szóba hoztam, hogy néha azért beszélhetnénk telefonon, ha már ilyen jól eldumáltunk most is...
itt jött egy újabb édes válasz, miszerint neki ezt meg kell beszélnie a lánnyal.
drága Saskó, olyan naiv vagy, hogy jajjhhh...
értem én, hogy tiszta akar maradni a lány felé, ez szép és jó,
de azt hiszem nagyon különbözünk egymástól...
ha az én telefonomba bele turizott volna a pasim, akkora sallert kapott volna, utána meg útilaput, hogy ihajjj...
nem hogy még utána arról kérdezgessem, hogy megengedi-e, hogy beszélgessek egy számomra fontos emberrel...
kérdeztem is Sasat, hogy miért, mit gondol a sárkányod, hogy majd innen Mo-ról tevékenykedek?
nem is ez a lényeg;
Sasa azért hozzáfűzte, hogy ő nagyon szívesen fogadja az emiljeim, meg az sms-eim, örülne, ha írnék.
ahhhha, engem meg most szalajtottak a diliházból...
tiszta számomra az egész
a beszélgetés nem fér bele neki, mert túl jól érzi magát velem, amikor dumálunk, így inkább nem akarja hallani a hangom, de azért mégis jó lenne tudni, hogy mi van a Bunnyval, mit csinál, gondol-e még rám
hát sorry Sasa, eddig se voltak vasból az idegeim, nem fogom ezek után se túlfeszíteni a húrt!
jaj a legszebbet nem mondtam, említette, hogy lehet, hogy jön Budapestre...asszonypajtással, vagy mi...
csak tudnám minek???
biztos én nem értem a dolgokat, vagy túl tisztán látok, az a baj?
nos, tudom én, hogy szerette Bp-et, meg Mo-t, de ennyire???
ne vicceljünk, Szlovéniának sokkal fejlettebb környező országai is vannak, megannyi szép látnivalóval!
amúgy meg csak magamból indulok ki
akkor mennék a következő manusommal Szlovéniába, ha már minden más országot bejártam volna, s már biztos lennék abban, hogy semmit nem érzek Saskó iránt;
vagy akkor, ha semmit nem jelentene a pasi, aki mellettem van, s kíváncsi lennék, hogy mi van Sasaval, látni akarnám vágyból!
ennek viszont több buktatói vannak
nem akarom látni se pub-kisasszonyt, se egy megváltozott Sasat, aki máshogy vélekedik, sokkal vadabb, kiégettebb...mert most ezt érzem rajta.
s egyébként hogy képzelte?
majd én odamegyek a talira, s vigyorgok széles mosollyal az arcomon, s a csajnak nem keverek le egy sallert az sms-balhé után?
neeeeeee
ennyire szende, és szolid én se vagyok...
jó színész vagyok, nem mondom, hogy nem, de ennyire nem tudom magam megjátszani, s nem is akarnám!
na, s elérkeztünk ahhoz, amit ki akartam emelni,de mégis a végére hagytam.
azt hiszem ez mindent elárul, s magyarázat lesz a szkeptikus hozzáállásomhoz.
megint félretéve az erkölcsöt, meg a normákat, megmondtam neki, hogy szarul esett, amit velem tett, mert alapjaiban kérdőjeleztem meg az egész kapcsolatunk értelmét, létét, hogy egyáltalán ami volt köztünk, az jelentett-e neki valamit...
felháborodott, s ennyit mondott
hogy nagyon szerelmes volt belém, nagyon szeretett, s ezt elismételte kétszer...
már ennyi is elég lett volna, de amit utána mondott...
nos, nem azt mondta, hogy még most is kedvel, meg fontos vagyok neki, bár az is több lett volna annál, mint amit hallani szerettem volna!
azt mondta, hogy még most is szerelmes belém egy bizonyos úton...
nos, csapó, vágás, ennyi
már látjátok azt, s szerintem értitek is, hogy miért gondolom úgy a dolgokat, ahogy,
s miért mosolygok ezen az egész ügyön:)
Élivel egymásra találunk?
S mi van most?:)
huhuhuuuuuu
közeledik a tavasz, s újra iszonyatosan optimista vagyok:)
sokat mosolygok, s felszabadultam...
három napja szinte csak bulizok,
s végre jól érzem magam a bőrömben.
kezdem újra megtalálni önmagam, ami ugye a legnagyobb célom, a közel jövőt tekintve!
hogy hogy tervezem, majd azt is leírom szép sorjában!!!
újra független, boldog emberré szeretnék válni, s ehhez már van egy társam is!!!
ÉLI
úgy tűnik, hogy talán újra egymásra találunk?
nem lenne rossz!!!
a helyzet az, hogy ő is, meg én is Singli-ként vonulunk a nagy világban.
utálom ezt a szót, de már csak brahiból is ezt használom:)
így tehát tegnap tartottuk az elsõ közös Singli-partynkat, ami nagyon jóra sikeredett!
de nyugi nem rendeltem Cosmopolitan-t a kedvenc mixeremnél:)))
együtt mindig is erősebbek voltunk, s azt mondhatom, szükségünk van egymásra.
azt mondta nekem, hogy nélkülem megkattanna, s biztos nem bírná...
megbeszéltük, hogy eljárunk ide-oda, kirándulni fogunk, nyaralni fogunk, úgy ahogy régen.
akkor is egymásból merítettünk erőt, s azt hiszem ez most is be fog válni!
minden esetre nekem már az nagy pluszt adott, hogy valaki azt mondta, szüksége van rám!!!
a bulik milyenek voltak?
ja, mert hogy három napja bulizok folyamatosan...
önbizalom növelőek:))
mondom én, hogy együtt nagy dolgokra vagyunk képesek...
s bár írtam, amit írtam Élirõl, meg az érzéseimről,
valamiért mégis reménykedem abban, hogy helyre tudjuk hozni a kapcsolatunkat.
én azon leszek, s azt hiszem õ is!
érzem egy kicsit a feszültséget, meg a tátongó űrt kettőnk között, amit az okozott, hogy nagyon sokat változtunk, míg "házasok" voltunk, de ez nem lehet akadály:)
most mennem kell, majd még jövök
Új élet vár!
Kicsit mosolyogtató a helyzet, mert az előző blogom is vasárnap kezdtem el vezetni, de teljesen más apropóból:)
akkor is rengeteg bejegyzést vittem fel:)
most is van mit bepótolnom!
kezdem onnan, hogy abbahagytam a naplóírást, s hogy mi vezetett egészen odáig.
nos, olyan szinten voltam magam alatt, annyira összejátszottak a dolgok, hogy lebetegedtem, belázasodtam, minden bajom volt...
a láz több, mint valószínű, hogy idegi alapon volt, a többi meg már csak jött rá.
soha nem gondoltam volna, hogy lehet valaki beteg idegeskedéstől, hát most észlelnem kellett, hogy lehet.
pocsék volt!!!
be kell valljam, hogy bizony szétcsúszott körülöttem minden.
itt a nagy feldolgozási időszakban nem figyeltem igazán magamra, s tényleg eléggé felelőtlenül álltam hozzá mindenhez, s mindenkihez.
lásd, egy buliban összejöttem Matrózzal:(
bánom, mert nagyon jó haver, s nagyon szeretem őt, s annak a csóknak nem kellett volna megtörténnie...
nem miattam, miatta!
hiszen nekem nagyon jól esett, kívántam, s még csak nem is gondoltam egy percig se Sasara, hogy az jobb volt, vagy miért tettem most ezt...
de tudtam, hogy benne érzéseket fog felébreszteni:(, pedig én semmi többet nem akarok...
ezen eset után néztem mélyen magamba, s kénytelen voltam belátni, valami nem 100% bennem.
Rengetegen álltak, állnak mellettem, s azt hiszem nekik köszönhetem, hogy egyáltalán nem adtam fel itt a nagy harcot az élettel.
mióta történt az a bizonyos eset Sasaval az önértékelésem olyan szinten ment át mínuszba, hogy az botrányos volt!
Nem volt a testemnek egyetlen olyan szeglete, amivel elégedett lettem volna.
belenéztem a tükörbe, s csak sírni tudtam, hogy gusztustalan vagyok, s még idióta is!
Minden este lelki fájdalommal feküdtem, s azzal is keltem.
Ez az állapot egy hétig tartott azt hiszem. Nem tudom miért jött el, de azt igen, hogyan múlt el!!!
mielőtt Sasat megismertem volt egy normális, azt hiszem helytálló, valós énképem.
hogy nézek ki, mennyit érek, mik a hibáim, mik az erényeim...
kiegyensúlyozott, normális, boldog életet éltem.
jött Sasa, aki viszont csak gyönyörűnek látott, amit én utáltam magamban, azt ő a legjobban szerette, s még sorolhatnám...
ő általa egy idő után többnek éreztem magam annál, mint ami valójában vagyok...
ezzel nincs is gond, lila fátyol, farkasvakság, blablalbal...
csakhogy Sasa eltűnésével köddé vált az én önbizalmam is, az is, amivel azelőtt rendelkeztem.
nem is értem, hogy következhetett ez be:((( tényleg magam alatt voltam!
erre rátett még egy lapáttal az, hogyha valaki megbántott, megjegyzést tett a külsőmet illetően, vagy bármi, akkor rögtön abba menekültem, hogy volt ez már valakinek gyönyörű is...
igen ám, de az a valaki le se szarta a fejem, így még mélyebbre kerültem!
nehéz megélni azt, ha valakinek van egy támasza, s az hirtelen eltűnik.
a lelki stabilitás hiányát korábban feldolgoztam, közvetlenül a szakítás után,
de úgy tűnik most kellett megküzdenem a külsőre vonatkozó biztatóbombák elmaradásával.
nem baj, ezen is túl vagyunk,s ez is egy lépcsőfok volt az egyensúlyom felé!
hűha, zavarosan írok:)
elég az hozzá, hogy egy ilyen kalamajka után totál magamba fordultam, s sajnos komolyan foglalkoztattak olyan dolgok, hogy akkor én itt most befejezem földi pályafutásom...
nem miatta, hanem amiatt, amilyen érzések munkálódtak bennem!
egy szar gennynek éreztem magam, aki semmire nem képes, aki utálja önmagát, aki újabban mindenkivel ingerülten beszél...
tényleg úgy gondoltam, felesleges így élni!
ezt szégyelltem mindenki előtt, ami nem is csoda!
most is szégyellem, hogy ilyen gondolatok megfordultak bennem!
szerencsére azonban mindig is imádtam az életet, s erősebb volt bennem az élni akarás, továbbá én örökösen hittem az optimista jövőben, s a "szép új világban":)
most azt mondhatom, túl vagyok a legrosszabbon, s innen már csak felfelé vezethet az utam!
de köszönöm azoknak, akik figyeltek rám, aggódtak értem, támogattak engem!
írta: Tisss Címkék: boldog, férfiak, Matróz, party, Saskó
Újra kezd
Hm, jó újra itt lenni!
Nem tudom, hogy ennek örül-e valaki, nem is érdekel...
Eddig is magamnak vezzettem a blogom, ezek után se lesz ez másképp.
Ettől eltekintve mégis némi magyarázattal szolgálok azoknak, akik hiányoltak, akik megkedveltek, esetleg várták az írásaim napról napra!
Az ember életében vannak szakaszok, melyeket néha le kell zárni.
Miközben én próbáltam a saját kis periódusom letudni, rá kellett jöjjek, hogy nehezebb, mint gondoltam volna.
Olyan kavarodás volt bennem, aminek úgy gondoltam, csak az vethet véget, ha egy kicsit eltávolodok, magamba zárkózom, s felépítem újra önnön magam.
Ez amúgy gondolatként egész jól mûködött, de nem számomra...
Legyen annyi elég egyelőre, hogy van egy célom magammal szemben a jövőre nézve, amit igyekszem megvalósítani, s az első lépcsőfokon már túl is vagyok:)))
Ezért is éreztem úgy, hogy visszajövök ide, s lerögzítem, hogyan haladok ezzel a tervemmel!
Ez volt a bevezető, a továbbiakban pedig egy kis életképet, múltat idézek majd, pótolandó az elmúlt három hetet!:))